Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

172 b27. országos ülés 1912 január 17-én, szerdán. ipari és kereskedelmi ügyekkel egy tárezában voltak egyesítve, talán megfelelt hivatásának, de azóta, jóllehet az illetők, a kik ezt a tisztet ellátták, mindig a legnagyobb lelkesedéssel törekedtek arra, hogy hivatásuknak megfeleljenek, mégsem bizonyult kielégítőnek és megfelelőnek. Azért sem. mert a közgazdasági előadók rendszeres javadalmazásban nem részesültek és igy egyéb elfoglaltságuknál fogva a rájuk nehezedő nagy munkát teljesen el nem végezhették ; de főleg azért sem, mert hiányzott az a szervi kapocs, a mely őket ugy a központi kormányzathoz, mint a vármegyei közigazgatáshoz szervileg fűzte volna, így történhetett azután, hogy ezen közgazdasági előadói intézmény mellett az egyes gazdasági szakágak részére külön-külön képviseletről kellett gondoskodni. Az erdőtörvény már az erdőfelügyelőket jelöli ki olyanokká, a kik a közigazgatási bizottságokban az erdőügyeknek előadói és e tekintetben még inicziáló joggal is birnak. Később azután az állami erdőhivatalok létesítésével ezeket utasították, hogy a törvényhatóságoknak erdőkezelési ügyekben végrehajtó közegei legyenek. így tudjuk, hog}^ az állategészségügy közszolgálatának államosításáról szóló törvény a törvényhatósági kir. állatorvost ugyancsak beilleszti a vármegyei közigazgatásba. De rendeleti utón gondoskodás történt, hogy a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok főnökei ugyancsak a közigazgatási bizottságban fungáljanak. Látjuk tehát, hogy ezen külön ágazatok, daczára a. közgazdasági előadói állásnak, mégis egész külön képviseletet igényeltek. Már most az 1908 : XLVII. t.-czikk alkotásával annak 11. §-a szervezte az úgynevezett királyi gazdasági felügyelőségeket. Ez régebbi keletű intézmény, mely eredetileg kizárólag csak az állattenyésztési érdekek szolgálatára szerveztetett és kizárólag csak a földmivelésügyi minister rendelkezései alapján működött, a nélkül, hogy magával a törvényhatósággal, melynek területére ki volt küldve, szervi összekapcsolásban állott volna. Ezek az állások eleinte Msszámuak is voltak, öt-hat törvényhatóságnak volt egy ilyen felügyelője. De most ezen változtatással egyidejűleg az állások is szaporittattak; ma már 58 vármegye bír külön gazdasági felügyelőséggel. E hivatalok vezetői és személyesitői, a királyi gazdasági felügyelők pedig, a kik legnagyobbrészt most már több éven át szolgált kipróbált tisztviselők, megfelelő gazdasági szakképzettséggel, az adminisztráczió terén is bizonyos gyakorlottsággal birnak, tényleg kellő garancziát nyújtanak nekünk arra, ha őket helyesen beilleszszük a vármegyei közigazgatásba, hogy ők ezen általam említett hiány pótlására teljesen alkalmasaknak fognak bizonyulni. így azután két czélt érünk el. Először a földmivelésügyi ministernek meg lesz a maga egységes és hivatásos szakképviselete kint a törvényhatóságokban, másrészt maga a törvényhatóság nyer egy gazdasági előadót, a kit eddig teljesen nélkülözni volt kénytelen, vagy pedig olyan előadói voltak, a kiknek bizony a gazdasági ügyek terén semmiféle jártasságuk és ismeretük nem volt. Az itt tárgyalt törvény semmiféle különös terheket, illetőleg egyáltalán semmiféle terhet nem ró sem a törvényhatóságra, sem az államkincstárra. A törvényhatóságra azért nem, mert hisz az illetők az államkincstártól kapják a fizetésüket, az államkincstárra pedig azért nem, mert ha ezt a tisztet ők nem is töltenék be, azért ezeket az állásokat mégis fenn kellene tartani, valamint, hogy azok eddig is ilyen nagy számban azért szaporittattak, hogy a támasztott igényeknek megfeleljenek. Azonkívül a vármegye önkormányzata sem szenved csorbát ez által, mert hiszen természetesen akkor, mikor ezeket a gazdasági felügyelőket beillesztjük a vármegyei igazgatásba, önként következik, hog}^ ők a vármegye első tisztviselője, az alispán alá rendeltessenek. Szerény nézetem szerint ez az intézmény az eddig mutatkozó hiányokat teljesen pótolni fogja és szerencsés csere lesz az eddig működő úgynevezett közgazdasági előadók helyében. Ez az intézmény, a mely 30 éve fennállt és mint díjtalan működés volt az országba bevezetve, tényleg túlélte magát. Ez azonban nem tartóztathat vissza engem attól, és talán kötelességem is, hogy miután ennél az intézménynél nem az egyes kinevezettek voltak a hibásak, hanem maga a szervezet volt helytelen, most, a mikor ez az intézmény megszűnik, elismeréssel említsem őket, a kik igazán buzgalommal és kötelességtudással jártak el ex nobile officio hivatalukban. Ennélfogva én a t. képviselőháztól kérem, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságban, valamint részleteiben elfogadni méltóztassék. Végül kötelességszerüleg meg kell említenem, hogy a javaslat ugy a gazdatársadalom előtt mint a napi és szaksajtóban mindenütt szimpatikusán fogadtatott, csupán egynéhány gazdasági egyesületnél szült visszatetszést, sőt nem is annyira ezeknél, mint azok titkárainál. Egypár vármegye t. i. az u. n. mezőgazdasági bizottságát a gazdasági egyesülettel helyettesitteti és ezeknek titkárait a vármegyék külön díjazás mellett egyúttal mezőgazdasági előadókul veszik igénybe. Ezekben a tárgyalt törvényes intézkedés természetesen bizonyos keserűséget szül, épen azért leszek bátor a részletes tárgyalás során a vonatkozó szakasznál módosítást benyújtani, a mely szerint azok, a kik e teendőket eddig végezték, állásaikban érintetlenül megmaradjanak, de ezen állások újra betölthetők ne legyenek. A magam részéről, a kit a t. képviselőház talán nem fog képzelődőnek tartani, ha azt álli tom, hogy ismerem, hogy a gazdasági felügyelőségekkel szemben az állattenyésztési közszolgálat milyen kívánalmakat támaszt, s hogy tudom, mit jelentene az, ha ezek a feladatuknak teljességgel megfelelni nem tudnának. Előttem csak az az aggály lebeg, hogyha ezek a hivatalok, illetőleg ezeknek képviselői az uj foglalkozással tulságig el lennének vonva az állattenyésztés fejlesztését