Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

327. országos ülés 1912 január 17-én, szerdán. 173 előmozdító szolgálatuktól, ugy az rendkívül káros volna. A törvényhozás azonban elejét veheti ennek azáltal, ha megfelelő állásokat szervezne, hogy minden vármegyének meglegyen a gazdasági fel­ügyelője s minden felügyelőnek legyen egy segédje, mert ezek hiján ők aligha fognák az állattenyésztés károsítása nélkül ezt az uj terhes feladatot is el­végezhetni. De még arra is fölhívom a földmivelési minis­ter ur figyelmét, hogy az állattenyésztésnek ujabb törvényes rendezését, a melyre vonatkozólag az utóbb lezajlott két gazdakongresszus egyhangúlag elfogadott egy törvényjavaslatot és ezt a föld­mivelési minister urnak be is nyújtotta, tegye mér­legelés tárgyává. Azt hiszem, már időszerű lenne az 1894: XII. czikknek az állattenyésztésről szóló fejezetét, mely bár elvi szempontból helyes, de végrehajtásában hiányos és elavult, hogy ezt, ugy mint más államokban tapasztalni, a hol az állat­tenyésztés szerepet játszik, külön állattenyésztési törvénynyel pótolni. Egyebekben kérem ismételten a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását. Elnök : Kivan valaki szólni ? Lovászy Márton jegyző: Bosnyák Géza ! Bosnyák Géza : T. ház ! Midőn pártom meg­bízásából felszólalok, előre is kijelentem, hogy igen rövid ideig veszem igénybe a t. ház türelmét, mert a benyújtott törvényjavaslatot elfogadjuk, el­fogadjuk pedig már azért is, mert ez a javaslat nagy mérvben fogja a kisgazdák érdekeit szolgálni. Az előadó urnak az aggálya él bennem is, mert kinn vagyok az életben, gazdasággal foglalkozom, ismerem a gazdasági felügyelők dolgát, és látom saját megyémben is, hogy ha mostani feladatának meg akar felelni, akkor szaktudásán kivül a leg­nagyobb szorgalomra van szüksége, hogy folyó ügyeit elintézhesse. Most a minister urnak legelső akcziója folytán még sokkal jobban megszaporo­dott a dolguk, ha még hozzákapcsolódik ehhez az, hogy ők fogják képviselni a gazdasági érdekeket, s gazdasági előadói lesznek a vármegyében az al­ispánnak, ezáltal olyan mértékben meg fog növe­kedni a felügyelők teendője, hogy én nem képze­lem, hogy például Zala vármegyében a felügyelő egy helyettessel is képes legyen megoldani ezt a nehéz feladatot. Mert hiszen, ha veszszük, hogy a megyegyüléseken előforduló kérdéseknek egy nagy része, mondjuk három negyedrésze, érinti a gaz­daságot, akkor, ha az alispán szigorúan fogja fel a dolgot és az előadót ki akarja használni, megtör­ténhetik, hogy az alispán tisztán erre a czélra tel­jesen le fog kötni egy embert. Üdvösnek tartom ezt a javaslatot és ismétel­ten is kijelentem, hogy elfogadom, egy aggályom­nak azonban mégis kifejezést kell adnom, a mi, szerettem volna, ha még a tárgyalás előtt el lett volna oszlatva. A javaslat 8. §-ában ugyanis azt mondja a földmivelésügyi minister ur (olvassa) : »A magyar kir. gazdasági felügyelőség vezetőjé­nek ezen törvényen alapuló feladatkörét részle­tesen a földmivelésügyi és belügyi ministerek által kiadandó utasítás szabályozza.« Kívánatos lett volna, ha ezt a szabályozást, még mielőtt magát a törvényjavaslatot meg­szavaztuk volna, megismerjük. Én azonban bízom a földmivelésügyi minister ur jóakaratában és újból is kijelentem, hogy a törvényjavaslatot pártom nevében is elfogadom. (Általános helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy csak egy pár igen rövid szóval kommentáljam a törvény­javaslatot. T. képviselőtársam volt szíves kijelenteni, hogy a javaslatot elfogadja, de azon aggályának adott kifejezést, hogy az alispán túlságosan le fogja foglalni a referensi teendők szempontjából a gazdasági felügyelőket. Ez, t. ház, csak azt bizonyítja, hogy minden­esetre mutatio in melius-szal állunk szemben, mert sokkal jobb lesz ez az állapot a mainál, a mikor az alispánnak egyáltalában nincsen meg­felelő hivatalos referense. (Igaz ! Ugy van ! jobb­felől.) Egyébként, t. ház, én ezt a dolgot nem tar­tom befejezett akcziónak, hiszen nem én kezde­ményeztem, mert az állattenyésztési felügyelőket az előző kormány plántálta be, nagyon helyesen, a megyékbe, belátván a helyi hatóságok szaporí­tásának szükségét. Ezekből a helyi hatóságokból, az állategészségügyi felügyelőkből vettük mi — át­változtatva őket — a gazdasági felügyelőket s ezeket kívánjuk megbízni mindazokkal a teendők­kel, a melyek gazdasági szempontból az ülető vármegyék területén elő fognak fordulni. A múlt budgettárgyalás alkalmával valaki szives volt egy közbeszólás alakjában azon óhajának adni kifejezést, hogy megfelelő embereket alkal­mazzunk. Erre vonatkozólag is kijelenthetem, hogy én a gazdasági felügyelők feladatát olyan nagynak és fontosnak tartom, hogy én őket nem­csak interrogativ és tanácsadó egyéneknek tekin­tem, hanem a magam részéről kívánom, hogy kez­deményező hatáskörük is legyen és a községeknek és a gazdaságoknak szempontjából mindenféle tanácscsal és kezdeményező lépésekkel szolgálja­nak, a mi fejlődés szempontjából kívánatos. Ebben a tekintetben mindenesetre javulás lesz, de ez csak kifejlődött praxis alapján fog mutatkozni, ez pedig csak akkor fog jelentkezni, ha az illető vármegyék területén a gazdasági felügyelők mellé megfelelő fiatalembereket alkalmazunk, és ezek az illető me­gyékben évek hosszú során át fognak működni és kellő tapasztalatokat szereznek a megye gazdasági, hidrográfiai és egyéb viszonyai felől. Én azt hiszem, hogy ez kezdeményező lépés a Magyarországon nagyon is szükséges deczentra­lizáczió felé. (Helyeslés jobbfelöl.) Ma a legkisebb kérdésben is a ministernek kell intézkedni, (Igazi

Next

/
Thumbnails
Contents