Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

327. országos ülés 1912 január 17-én, szerdán. 171 sem érte el ezen czélt. Mert ha a t. képviselőtársam ezen irrealitást arra alapítja, hogy a bank érczkészletében van egy bizonyos mennyiségű ezüstkurráns is, ezzel szemben igen egyszerűen hivatkozhatom arra, hogy a bank fizetésképessége szempontjából az ezüstkurráns abszolúte nem rontja a bank és az érczkészlet helyzetét, mert hiszen, törvényeink értelmében, az ezüstkurráos teljes értékű fizetési eszköz, a bank ezzel épugy teljesítheti a maga fizetési kötelezettségeit, mint aranynyal, s igy a kettő között e szempontból külörbséget tenni nem lehet. En elismerem, t. képviselőház, hogy a bank ezüstjének átvétele bizonyos haszonnal jár a bankra nézve, hogy az bizonyos megterhelés a két állam szempontjából és hogy a verdearyag drágább, mint hogyha az ezüst piaczi áror szereztetnék be. Ne méltóztassék azonban megfeledkezni arról, hogy ha mi a banktól ezüstforintosokat veszünk át, s ezáltal a banknak bizonyos nyereséget juttatunk, ez a nyereség nem egy idegeti intézménynek, hanem a mi intézményünknek • jut.. . (Ellenmondás iáiról.) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Privát bank ! Lukács László pénzügyminister: ... és másrészről, hogy ezen nyereségbe!

1 a magyar állam igen jelentékeny mérvben particzipál, a mit a legközelebb közzétett bankkimutatások is bizonyítanak, a melyek szerint az államkincstárt megiUető részesedés igen jelentékeny. Ha másrészről áll mit t. képviselőtársam állit, hogy az ezüsb' forintosoknak a bank készletében való létezése deteriorálja a bank fizetésképességét, akkor csak örömmel kell üdvözölnünk azt, hogyha nagymennyiségű ezüstforintos elvonásával a bank érezkészlete javittatik, és igy ebből a szempontból sem kifogásolható a tervezett intézkedés. Lovászy Márton : Ez ajándék ! Lukács László pénzügyminister: A mi a 30 és 70%-os megosztási kulcsot illeti, t. képviselőház, ez a kvótakulcscsal nincsen összefüggésben. Ezen kérdés megoldásánál már kezdettől fogva sohasem volt a kvótakulcs mérvadó. Már akkor, a midőn az első 30 és 70%-os megosztás megállapittatott a banknál való particzipáczióban, már akkor a mi kvótakulcsunk 314 volt. Tehát ez is bizonyítja, hogy a kulcs nem a kvótára van bazirozva. Ez egy alku, egy megegyezés tárgyát képezte kezdettől fogva és igy fogtuk fel a jelen alkalommal is. Mindezek alapján, t. képviselőház, miután az előttünk fekvő törvényjavaslat reális szükség kielégítésére irányul; miután az teljesen hozzásimul eddigi valutatörvényeink rendszeréhez, és az előbbi törvényekkel szemben e tekintetben semmi eltérés nem mutatkozik, arra kérem a t. képviselőházat, hogy ezt a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Lovászy Márton: T. képviselőház! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén csak annyit kívánok megjegyezni, hogy én egy pillanatig sem állítottam, hogy a 30 és 70%-os arány a kvótával összefüggésben van. En azt állítottam, hogy ez nem felel meg a tényleges viszonyoknak, nem felel meg annak a tényleges aránynak, a melyben Magyarország pénzügyi forgalma Ausztria pénzügyi forgalmához viszonyítva áll. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Fel fogom tenni a t. háznak a kérdést, még pedig először az első törvényjavaslatra vonatkozólag. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az egyes pénzforgalmi eszközök szaporításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen I Nem I) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Mihályi Péter jegyző (ohassa a törvényjavaslat czimét és 1—8. %-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat ekkép részleteiben is elfogadtatván, a házszabályok értelmében harmadszori olvasás czéljából a holnapi ülés napirendjére fog kitüzetni. Következik az 1892. évi XVIII. t.-cz. alapján az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött és az 1911. évi t.-cz. 8. §-a alapján meghosszabbított szerződést kiegészítő ujabb pótszerződésről szóló törvényjavaslat tárgyában való határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadván, következik a részletes tárgyalás. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényiavaslat czimét és 1—2. §-£wf, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Az ekkép részleteiben is elfogadott javaslat harmadszori olvasás czéljából a holnapi ülés napirendjére fog kitüzetni. Következik napirend szerint a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságokkal való intézéséről a földmivelésügyi mmister ur törvényjavaslata, (írom. 357, 377). Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Pirkner János előadó: T. képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, a mely a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való elintézéséről szól, egy régen érzett hiány pótlását tervezi, a mely hiány, mióta a földmivelésügyi ministerium külön szerveztetett, mindig fokozódó mértékben volt észrevehető és nem egy esetben megakadályozta a legjobb intencziók érvényesítését. Ez a hiány abból áll, hogy a földmivelésügyi minister a mezőgazdasági igazgatás terén nem rendelkezik a törvényhatóságoknál erre hivatott egységes és hivatásos szakképviselettel. Igaz ugyan, hogy az 1882 : XX. t.-czikk annak idején megalkotta az u. n. közgazdasági előadói intézményt, a mely.akkortájt, mikor a földmivelésügyi ügyek az 22*