Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

äS/V országos ülés 19Í2 január 17-én, szerááú. lét jelenő Népnevelési Közlöny megczenzurázása tárgyában a belügyministerhez, és Lengyel Zoltán a vasúti alkalmazottak drágasági pótléka ügyében a kereskedelemügyi ministerhez óhajt interpelláoziót előterjeszteni. Elnök : Javaslom a t. háznak, hogy az inter}->ellácziók megindokolására félkettőkor térjünk át. (Helyeslés.) A ház ehhez hozzájárul. A pénzügyminister ur kivan szólni. Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! Van szerencsém egy törvényjavaslatot benyújtani a bor-, hus-, czukor- és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló 1887 : XLVII. t.-czikk 3. §-ának módosításáról. (Írom. 454.) Kérem a t. házat, méltóztassék intézkedni, hogy a javaslat kinyomassák, szétosztassék és tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. Elnök: A bor-, czukor- és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló 1887 : XLVII. t.-cikk 3. §-ának módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat kinyomatik, szótosztatik és előzetes tárgyalás végett a j^énzügyi bizottságnak ki fog adatni. Át fogmik térni a napirend tárgyalására. Ezzel kapcsolatban jelentem a t. háznak, hogy a pénzügyminister ur a házszabályok 214. p-a alapján a pénzügyi javaslatok tárgyalásának tartamára Pap Elek államtitkár urat jelentette be, mint megbízottat a szükséges felvilágosítások adása végett. A napirend első és második pontjai egymással szoros összefüggésben lévén, a tárgyalás egysze rüsitése czéljából javaslom a t. háznak, hogy e két javaslatra nézve az általános vita összefoglalva történjék meg. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen !) Akkor következik az egyes pénzforgalmi eszközök szaporításáról (írom. 224, 27J) továbbá az 1892 : XVIII. t.-czikk alapján az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött és meghosszabbított szerződést kiegészítő ujabb pótszerződésrőlszóló törvényjavaslat általános tárgyalása. (írom. 225, 272.) Az előadó urat illeti a szó. Gr. Wickenbtirg Márk előadó: A ház bölcs határozata szerint együtt tárgyalandó két törvényjavaslatnak czélja az ezüst váltópénz forgahnának szaporítása. Két javaslatra van itt szükség, mert hisz érmeügyünk ugy van megkonstruálva, hogy az 1892 : XVII. t.-cz. és az azt kiegészítő további törvények az önálló magyar pénzrendszert állapítják meg, természetesen minden lejárat nélkül, az 1892 : XVIII. t.-czikkbe beczikkelyezett szerződés pedig szerződési viszonyt létesít a monarchia két állama közt, a mely szerződésnek lényege az, hogy a két állam érméi egymás területén törvényes fizetési eszközt képeznek, az érmék konformitása van megállapítva és a dolog természete szerint a váltópénz kontingentálva van a két államban. Az ezüst váltópénz szaporításának szüksége indokolva van azáltal, hogy az eddig kibocsátott ezüst váltópénz a forgalom által teljesen fel van szíva és nagy mértékben mutatkozik annak szüksége, hogy ez a kvantum szaporittassék, a mennyiben az igények a kincstári pénztárak által nem elégíthetők ki tovább. A szaporítás történik két módon ; elsősorban azáltal, hogy az egykoronásokból veretik a két államban együtt 100 millió, Magyarországban 30 millió korona, másodszor pedig egy uj típusnak, a kétkoronások kreálása által, a mely típusból két államban 50 millió veretik, Magyarországon 15 millió. A kétkoronás tipus kreálását az okolja meg és a pénzügyi bizottság teljesen osztozott a kormánynak e felfogásában, hogy szüksége mutatkozik annak, hogy egy uj tipus állapíttassák meg az egykoronás és az ötkoronás közt, annál is inkább, mert a publikum ehhez a típushoz van hozzá szoktatva az egyforintosok által. Az az aggály, a mely itt felmerült, hogy a kétkoronások behozatala esetleg azzal az eredménynyel járna, hogy|a forintokban való számítást könnyíti és a koronaértéknek a forgalomban való teljes meggyökeresedését akadályozza, a pénzügyi bizottságban nem talált visszhangra, annál kevésbbé, mert|az[ebből származó veszedelem jelentékenyen csökkentetik a javaslat azon rendelkezésével, a mely az iparnak és kereskedelemnek kötelességévé teszi a koronaérték kizárólagos használatát. Ez további lépés azon a téren, a melyet már az 1899. évi törvény, mely a koronaértékben való közkötelező számításról szól, megkezdett. De abban a törvényben csak az állami hivatalok, hatóságok és az állami felügyelet alatt álló intézetek köteleztetnek arra, hogy saját számadásaikban a koronaértéket használják, míg ezen javaslat értelmében épen a magánforgalomban fog elrendeltetni a koronaérték használata.A szerződési pótczikkely, a melyet a második javaslat tartalmaz, arról disponál, hogy az ezüstpénz vereteséhez szükséges verdeanyag hogyan szereztetik be : t. i. azon a módon, hogy az OsztrákMagyar Banktól mindkét kormány a kiverendő érmékkel egyenlő névértékű ezüstforintosokat szerez be egyéb fizetési eszközök ellenében, a mely ezüstforintosok azonnal mint verdeanyag használtatnak fel. Ennek az a jelentősége, hogy másra nem fordíttathatnak, illetőleg hogy demonetizáltatnak azok az egyforintosok, a melyek igy megszereztetnek. Ez egy további lépés azon az utón, a melyet kezdettől fogva követtünk az ezüstforintosok kérdésének elrendezése körül, és pedig olyképen, hogy ezek a forintosok lassanként, a szükséglet szerint, koronaértékü váltópénzzé veressenek át. A mikor mindkét javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlom, egyúttal azt a tiszteletteljes indítványt teszem, hogy a szövegben a pénzügyi bizottság jelentésével összhangzóan a 224. sz. javaslatban a 4. §-ba beszurassék a »névértékü» szó, a nyitva hagyott idézetek pedig, a melyek az érme- és pénzszerződés meghosszabbítására vonatkoznak, kitöltessenek az azóta szentesitett törvény számával, t. i. az 1911. évi XVIII. t.-cz. idézetével. Ennek szüksége két helyen fordul