Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-326

150 52*5. országos ülés 1912 január 16-án, kedden. Felhozott azután t. képviselőtársam egy kényes kérdést és ez a külföldi sajtó magatartása a magyar és illetőleg az osztrák hiteligényekkel szemben. Azt hiszem, természetesnek fogja találni a t. képviselőház, ha ebbe a kérdésbe mélyebben belebocsátkozni nem kívánok. Csak azt kívánom konstatálni, hogy nem tudom, valóságon alapulnak-e azok a hírek, a melyek e tekintetben a külügyminister ur akcziőjáról czirkulálnak. De megvallom, hogy ha a valóságnak megfelel az, hogy a külügyminister ur akkor, midőn jóakaratú magatartást tanúsított Francziaország érdekei iránt a marokkói szerződéshez való hozzájárulása által, felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy gazdaságilag jobb viszonyt teremtsen a két állam között, ugy ebben semmiféle kifogásolni vagy hibáztatni valót nem találok. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Es épen azért nem tudnám őt hibáztatni, ha ez megtörtént volna, mert helyes és egészséges felfogásnak azt tartom, hogy nem szabad, nem kívánatos és nem helyes, hogy politikai viszonyok ilyen messzemenő befolyást gyakoroljanak gazdasági relácziókra. (Igaz! ügy van! jobbfelöl. J Ezzel tovább foglalkozni nem kívánok, csak azt konstatálom, hogy magyar részről sem a múlt alkalommal, az én időmben, sem most semmiféle, a legcsekélyebb kísérlet sem tétetett a tekintetben, hogy Francziaország tőkeerejét vegyük igénybe, s így a mennyiben külföldi lapok, a mint sajnálattal látom, ellenünk ismét egy hadjáratot indítanak ebből az inczidensből, azt teljesen alap nélkül és jogosulatlanul teszik, mert semmiféle olyan körülmény nem merült fel, a mely ezt indokolhatná. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselőtársam kérdést intézett még hozzám a nyugdíjtörvényre nézve és a külföldi dohánygyártmányok behozatalára nézve. Ezekre röviden annyit válaszolhatok, hogy a nyugdíjtörvény készen van, s mihelyt a viszonyok megengedik, szándékozom azt a törvényhozás elé terjeszteni. (Altalános helyeslés.) S a mit az állam anyagi visszonyai között tenni lehet, szándékozunk megtenni, hogy az özvegyek, árvák s általában mindazok, a kik a nyugdíjtörvény körébe tartoznak, a jelenleginél sokkal kedvezőbb helyzetbe jussanak. (Általános helyeslés.) A mi a külföldi dohánygyártmányok árát, illetőleg azok és a belföldiek ára közötti aránytalanságot illeti, ebben teljesen igaza van t. képviselőtársamnak. Ennek magyarázata abban van, hogy a törvényhozás elé beterjesztett törvényjavaslat, a mely a külföldi dohánygyártmányok behozatali illetékének felemeléséről szól, még nem lett letárgyalva és életbeléptetve. Szándékom, kérni a t. házat, hogy a legközelebbi napokban ez a törvényjavaslat szintén letárgyaltassék, (Helyeslés jobbfelöl.) miután a belföldi dohánygyártmányok árának felemelése okvetlenül maga után vonja azt, hogy a külföldi gyárt-, mányok behozatali illetéke is megfelelőleg emeltessék, hogy az arány helyreálljon, (Általános helyeslés.) a mi, remélem, már csak rövid idő kérdése. Most engedje meg a t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy Mezőssy Béla t. képviselőtársamnak beszédére tegyem meg észrevételeimet. A mint ő is szives volt említeni, a múlt hónapban, deczember 13-án egy interpelláczió intéztetett hozzám ebben a tárgyban és én igyekeztem is erre kimerítően válaszolni, s igen sajnálom, hogy t. képviselőtársamra azok, a miket akkor mondottam, nem bírtak eléggé megnyugtatólag hatni, pedig nézetem szerint mindazt megmondtam, s beszédemben mindaz bennfoglaltatott, a mit t. képviselőtársam szükségesnek tart, hogy részemről kijelentessék. Es itt engedjen meg t. képviselőtársam, ő használt egy kifejezést, a melyet én sohasem szeretek használni, a mikor azt mondta, — nem tudom a kifejezést, — hogy a közvéleményben ugy van elterjedve, ugy beszélik, vagy gyanúsítják, hogy Isten tudja, micsoda panamája lett volna ez a kőszénbányavásárlás az előző kormánynak. Ismétlem, ilyen kifejezéseket nem szeretek használni, és különösen azzal a férfiúval szemben, a kiről szó van, s a kihez engem egyéni kötelékek is fűznek, s a kiknek ugy szellemi, mint jellembeli képességeit kevesen ismerik jobban, mint én, soha életemben eszembe nem jutott, hogy ilyenféle eszméket propagáljak, terjeszszek, híreszteljek. Mezőssy Béla: Nem is mondtam ezt! Lukács László pénziigyminister: Erről tehát szó sincs. De engedje meg a t. képviselőház, ha mi ezt lojálisán kijelentjük, kérhetjük magunk részére is, hogyha netalán egyik-másik kérdésben mi objektív alapon más véleményben vagyunk, mint mások, respektálják azt velünk szemben is (Helyeslés a jobboldalon.) és ne keressenek rejtett indokokat és nem tudom micsoda meg nem engedett indokokat cselekvésünk alapjaképen. (Igaz! Ugg van ! a jobboldalon.) Pedig ha lehet szó itt valami dologról, akkor én inkább jianaszkodhatnám a lapok magatartásával szemben, mert ma is, az »Alkotmány« mai számában is, van egy terjedelmes czikk, a mely körülbelül igy igyekszik bizonyos rejtett indokokat keresni velünk szemben. (Mozgás a jobboldalon.) ÜSTem emlékszem, t. képviselőház, sem a magam tekintetében, sem a kabinet összes tagjai tekintetében, egy oly aktusra, a mely oda irányult volna, hogy mi megbélyegezzük az előző kormány cselekvését. Ha a politikai életben ily megbélyegzési praxis fordult elő, azt nem a mi pártunk csinálta. (Igaz ! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mi ezt az eljárást nem gyakoroltuk, nem is szán-, „ dékozunk gyakorolni hivatali elődeinkkel szemben..