Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-326
326: országos ülés 1912 január 16-án, kedden. 147 összegét és tényleg a közös költségek fedezésénél a kvóta szerinti rész a mi kötelezettségeink kisebbítésére fordittatik. Tehát mindazok a szempontok, a melyek t. képviselőtársamat közjogi szempontból vezetik, helyesek, tökéletesen fennállanak és én azokban teljes mértékben osztozom. Ily körülmények közt, mintán Id ezekkel a kérdésekkel foglalkozni akar, ngy a közös költségvetésben, mint a magyar és osztrák költségvetésekben külön-külön megtalálhatja az összes szükséges adatokat, de az is, a ki a kényelmesebb utat választja magának, vagy nem akar ennyi adatot összekeresni, meggyőződhetik minderről, ha egyszerűen felüti a magyar zárszámadást, a melynek első füzetében együtt találja mindazokat az adatokat, a melyekben ki van mutatva, hogy az osztrák határon befolyó vámbevétel ennyi, a magyar határon befolyó bevétel ennyi, a boszniai és herezcgovinai ennyi, ezt együttesen, levonva a közös szükségletből maradt fedezendő kvótaszerű részt, ennyi, — mondom, miután együttvéve is megtalálhatók az összes szükséges adatok: a kezelés is meg, van mindenképen könnyítve. Ez a szempont sem indokolhatná azt, hogy az eddigi gyakorlatot megváltoztassuk, a- mi annál kevésbbé volna kívánatos, mert minden ilyen kérdésnek a megbolygatása, attól tartok olyan igényeket támaszthatna velünk szemben, a melyek végeredményben a mi anyagi megrövidítésünkre vezethetnének és ezért sokkal jobbnak tartom ilyen kérdésekben a quieta non movere elvének fentartását. (Élénk helyeslés jobb felöl.) T. képviselőtársam inezidentaliter azt a kérdést intézte hozzám, hogy a mporjövedék minő alapokon nyugszik, miután azt a közös hadügyminister kezeli. B tekintetben azt a felvilágosítást adhatom t. képviselőtársamnak, hogy a lőporjövedók már az 1867 előtti időkben mint ilyen meg volt állapítva és pedig az 1853. évi császári pátensben állapíttatott meg, illetőleg rendeztetett, mert már azelőtt is mint monopólium kezeltetett. Ezen évben, 1853 márczius 31-én, adatott ki egy hadügyi, belügyi és pénzügyministeri rendelet, a mely részletesen szabályozza ezt a kérdést. Ezt megelőzőleg már az 1842. évi harminczadhivatali utasítás is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Azután pedig 1867-ben és 1868-ban egyes törvényhozási intézkedések jöttek létre, magyar törvények, nevezetesen az 1867 : XVIII., az 1868 : IV. és az 1868: X. t.-czikkek, a melyek időrőlidőre kimondták, hogy a tényleg fennálló monopóliumok a törvényhozás másnemű intézkedéséig érvényben tartatnak. Miután pedig a tényleg fennálló monopóliumok közé volt sorolandó a lőpormonopólium is, ez szintén változatlanul meghagyatott, ugy a hogy volt, Később, 1867ben 0 felsége elvileg hozzájárult ahhoz, hogy a lőpormonopólium megszüntettessék- Azonban az. akkori magyar kormány közbiztonsági szempontokból ellenezte, hogy ez az elv megvalósíttassák. Utóbb azonban a magyar kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy mégis indokolt volna a lőpormonopóliumot megszüntetni, csakhogy akkor már bizonyos nehézségek támadtak a másik oldalon és hosszú tárgyalás indult meg, a mely mind a mai napig befejezésre nem jutott, ugy hogy tulajdonképen ujabb magyar törvény, a mely ezt a kérdést szabályozná, még eddig nincs, a kérdés nyugszik az eddigi alapokon és az eddigi gyakorlaton. Ezeket tartottam kötelességemnek felvilágositáskép megjegyezni. T. képviselőtársam azután áttér az egyenes adóreformra és felveti a kérdést, hogy életbe fognak-e lépni ezek a törvények 1913-ban, ugy, a mint tervezve volt és hogy ezek életbeléptetéséhez kell-e egy uj törvényhozási intézkedés, vagy csak végrehajtási rendelet. Erre nézve az én álláspontom, t. képviselőház, az, hogy miután az adóreform tulajdonképen egy paktumnak eredménye, a mely az akkori kormány és az akkori képviselőház különböző pártjai, s a társadalom különböző osztályai közt jött létre, én nem érzem magamat hivatottnak és jogosultnak a jelen pillanatban ezen az állapoton valamelyes lényegesebb változtatást tenni. Azért tisztán csak azokra a minimális változtatásokra szorítkozom, a melyek vagy kiegészítést és felvilágosításokat, vagy pedig nyilván tévedésből becsúszott intézkedések rektiflkáczióját foglalják magukban, de egyetlenegy lényeges intézkedését a törvényeknek változtatni nem szándékozom. Azonban ezeknek a szükséges kis módosításoknak a keresztülviteléhez sem elégséges a végrehajtási rendelet, ezekhez is törvény szükséges, szükséges különösen azért, mert itt bizonyos érintkezésbe jutunk a választói jogosultság kérdésével. Ha t. i. életbelépnek az uj adótörvények, a nélkül, hogy uj választójogunk lenne abban az időben, ez, sőt már a választói jogosultak összeírása is, a mely minden esztendőben megtörténik, okvetlenül szükségessé teszi, hogy bizonyos intézkedések tétessenek, mert különben a minimális adók megszűnése és a létminimum behozatala sok százezer választót fosztana meg választói jogosultságától. Miután pedig akkor, a midőn a kormány törekvése az,, hogy a lehetőségig kiterjeszsze a választói jogot és ne megszorítsa, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) lehetetlenség volna olyan intézkedéseket minden korrektura nélkül életbe léptetni, a melyek sok százezer választótól vennék el a választói jogosultságot: hogy addig is, a mig a választói jog reformja bekövetkezik, legalább is ne apasztassék a választói jogosultsággal birok létszáma, szükséges lesz intézkedéseket felvenni a novellába, a melyek ezt az eshetőséget kiküszöböljék. T. képviselőtársam felhozta azt az ideát is, hogy a fogyasztási adó tekintetében igen sok 19*
