Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-325
3^5. országos ülés 19Í2 január 15-én, hétfon. m Csak Bakonyi t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére akarok röviden reflektálni, a melyet ő a delegáczió alatt történt bizalmi és bizalmatlansági kérdésre vonatkozólag tett. T. képviselőtársam ugyanis nagyon furcsának találta, hogy a közösügyi bizottsági tárgyalás alkalmával az u. n. nagy többség az egyik közös ministerrel szemben bizalmatlanabb volt, a másiknak pedig bizalmat szavazott, és azt mondta, hogy különösen feltűnt neki az, hogy gróf Aehrenthal külügyminister úrral szemben a közösügyi bizottságban oly előzékenységgel viseltettek, sőt Práter képviselő ur közbeszólt, hogy tulaj donkép majdnem hájjal kenegették, mig a hadügyminister ur eüen kvalifikálhatatlan támadásokat is intéztek. Bakonyi Samu : Én azt nem mondtam! Ezt a szót nem használtam. Tévedni tetszik, B. Solymosy Ödön előadó: Ha nem igy van, ha rosszul értettem, akkor ezt a kifejezést visszavonom. Bakonyi Samu : Nem szoktam sérteni. B. Solymosy Ödön előadó : De méltóztassék megengedni, hogy egy dolgot mégis rektifikáljak. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy bizonyos bizalmatlansággal volt az egész párt a hadügyminister ur iránt és mikor a ministerelnök ur felszólalt, akkor az egész nagy többség mindjárt átváltoztata a bizalmatlanságot a legnagyobb bizalommá. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy is volt ') Erre kell rövid megjegyzést tennem. Igaz az, hogy a mikor — a mint mondani méltóztatott — a Szent István-templom tornya felett a nap lenyugodott, akkor felállt a ministerelnök és megvédte a hadügyminister urat és erre az egész párt egyszerre a legnagyobb mértékben megnyugodott és egyszerre bizalommal fordult az iránt, a ki iránt talán kevesebb bizalommal viseltetik. Ezt ne ugy méltóztassék felfogni, mintha itt nézetváltozás lett volna. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy!) Az történt, hogy a ministerelnök ur felszólalt, s erre az ő nagy többségi pártja az ő szavaiban megnyugodott; miután őt minden tekintetben vezérének tartja és miután ő magát is közbevetette, az ő iránti bizalomból nyugodott meg az egész többség. Nem szabad tehát ráfogni azt, mintha itt bárki nézetét mintegy vezényszóra változtatta volna. (Zaj és felkiáltáok a szélsőbaloldalon : Saját maga is azt mondja !) Bakonyi Samu t. barátom ugyanis ezt ugy adta elő, mintha mindenki rögtön mindenféle nézetét megváltoztatta volna. En nem is tudom, ki volt nagy bizalommal, ki volt kevés bizalommal. ö szerinte mintegy kommandószóra megfordult volna a nagy többség egy része. Erre vonatkozólag vagyok bátor kijelenteni t. képviselőtársamnak, hogy ne méltóztassék ezt igy magyarázni, hanem igenis ugy, hogy a vezére iránti nagy bizalomból nyugodott meg az ülető nagy többségi párt kevésbbé bizalommal viseltetett része is. Mi sem tettünk kifogást az ellen, t. Bakonyi képviselőtársam, hogy olyan furcsa, kissé nevetKáPVH. NAPLÓ. 1910 — 1915.SIV, KÖTET, séges formában méltóztatott odaállítani bennünket, hogy a külügyminister úrral szemben nagy bizalommal viseltettünk. A külügyminister ur iránt nagyobb bizalommal viseltethetik mindenki, — azt hiszem az ellenzéki pártok is — mert ő az annexió és a legutóbbi bonyodalmak körüli eljárásában bemutatta, hogy nagy államférfiú. A hadügyminister ur fazonban most foglalta el állását. Azt tehát csak nem méltóztatnak követelni, hogy óriási bizalmi nyilatkozatok történjenek vele szemben is, mindjárt az első alkalommal. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ha ez történt volna, akkor a t. képviselő ur bizonyára azt tette volna szóvá, hogy még nem is ismerjük és már is nagy bizalmunkat fejezzük ki. T. képviselőház! Bakonyi képviselő urnak még egy megjegyzésére volnék bátor reflektálni. ö ugyanis honvédségünk fejlesztése körül folyton azt hangoztatja, hogy honvédségünket nem merjük fejleszteni, mert a hadvezetőség nagy bizalmatlansággal viseltetik honvédségünk iránt. Azt hiszem, hogy a honvédségünk feljesztése teljesen a magyar kormány kezébe van letéve. Bármit tesz a honvédelmi kormány a honvédség érdekében, azt szeretettel teszi, és teljesen függetlenül mindenféle befolyástól. Ha tehát ez a bizalmatlanság és ez a félelem fennállana, ezt határozottan kénytelen volnék visszautasítani. Kérem a költségvetés elfogadását. (Helyeslés jóbbfélől.) Bakonyi Samu : T. képviselőház ! Két ok kényszerit arra, hogy a zárszó jogával éljek. Az egyik a t. előadó ur védekezése támadásommal szemben. A mint én tegnapelőtti beszédemben kijelentettem, azt tartottam kötelességemnek, hogy a t. kormánypárti sajtónak egy részében nap-nap után megismétlődő támadással szemben a visszautasítás jogával éljek, a mely támadásokat azon a teljesen valótlan alapon intézik pártom, a függetlenségi és 48-as párt ellen, mint hogyha mi, a kik ezen párt részéről a delegáczióban résztvettünk volt, a közös hadügyminister ur iránt más bánásmódot tanusitottunk volna, mint a külügyminister ur iránt nem tudom miféle, nekünk imputált, szintén valótlan indokokból. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én kijelentem, hogy nem áll mit a t. előadó ur mondott, mintha én azt vettem volna rossz néven a delegáczió többségétől, hogy a külügyminister ur iránt bizalmát nyilvánította. Ellenkezőleg, én a magam részéről nagyon örültem ott a delegáczióban, hogy a t. többségnek igen jelentékeny sulyu tagjai kiindulási pontul ugyanazon bizalmatlanságot vették, a melylyel mi a közös hadügyminister ur iránt viseltetünk. Fájdalom, ez az örömöm nagyon rövid ideig tartott, mert csakugyan azon az időponton belül, a melyet a t. előadó ur megjelölt, ez a bizalmatlanság a legnagyobb mértékű bizalommá változott át, és pedig sajátságos ellentétben az egyik felszólalt t. többségi tagtársunk és képviselőtársunk felfogásával. Nagy Ferencz t. képviselőtársunk tudniillik azt mondotta volt a delegáczióban, hogy 15
