Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

M&. országos ülés Í912 január 15-én, hétfőn. in Polónyi Géza: Én a minister ur plajbászával számoltam. (Derültség.) Fodor Kálmán: De a saját eszével. (Derültség..) Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház ! Az altiszti kérdést, mely igazán a véderőhöz tartozik és nem a honvédségi budget tárgyalásához, három ellenzéki képviselő ur tette kérdés és vita tárgyává, és azt mondták, — legalább is oda konkludáltak — hogy addig, mig ez a kérdés nincs megoldva, tulaj donképen helyes védőtörvény szerkesztéséről szó sem lehet. Ezzel szemben az én becsületes, egyenes és őszinte felfogásom — ne méltóztassék félreérteni — tulaj donképen az, hogy altiszti kérdés nincs is, nevezetesen olyan altiszti kérdés, mely az urakat vagy a parlamentet mint ilyent egy cseppet is tángálhatná. Az altiszti kérdés tulaj donkép a hadsereg sajátos dolga, mert ez tudja megállapítani, hogy van-e neki olyan organizácziója, mely képes megfelelni a tekintetben, vájjon a kétéves szolgálatra való átmenet következtében beálló ujoncztöbbletet és a kétéves szolgálatra való átmenet következtében rövidített szolgálatot mai altiszti anyagával képes-e győzni, illetve ezeknek a követelményeknek megfelelni. Ha a hadvezetőség arrp

v az álláspontra helyezkedik, hogy igenis képes, akkor'altiszti kérdés nincs ; ha ellenben arra az álláspontra helyezkedik, hogy néni tudja legyőzni azokat a nehézségeket, akkor igenis van altiszti kérdés. így áll a dolog. (Zaj és ellenmondás a baloldalon.) Bocsánatot kérek, én mint katonaember, ki bizonyos tekintetben igazán ért a kérdéshez, állítom, hogy ez az altiszti kérdés lényege. A mennyiben ez összefüggésben van a véderőtörvény; avaslatnak azon határozatával, hogy a második évbeliek bizonyos része az altisztek kontójára visszatartatik, ez a kérdés a parlament elé tartozik. (Felkiáltások a baloldalon : ügy-e !) • Polónyi Géza: És a fizetség? Hazai Samu honvédelmi minister: Ugyebár harmóniában vagyunk ? Ennek örülök ! Én mint katonaember csak meg akartam magyarázni, hogy miben áll a dolog ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Már most, a mi azt illeti, hogy ha a hadvezetőségnek, vagy a honvédségnek annyi továbbszolgáló altisztje van, a mennyi szükséges, a kik úgyszólván szerződésre lépnek a katonai kincs• tárral arra nézve, hogy továbbszolgálnak, világos, hogy ugyanannyival kevesebbet fogunk besorozni, illetve a harmadik esztendőre visszatartani. Itt már látjuk, hogy tulajdonképen ez nem az az altiszti kérdés, a melyet az urak eleintén gondoltak, hanem, hogy ez egyszerűen pénzkérdés : vájjon megadatik-e a hadseregnek a mód.annyi továbbszolgáló altisztet szerződtetni, a mennyivel azután apaszthatja azoknak számát, a kiknek a harmadik évet is le kellene szolgálniok. (Ugy van ! jóbbfelol.) Polónyi Géza t. képviselő ur azt állította, szemben Bakonyi Samu és gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársaimmal, hogy abban az esetben, ha az altiszteket olyanténképen fogjuk magunknak kiképezni, hogy az u. n. hivatásos altiszti kart szervezzük meg, tekintettel arra, hogy már amugyis van egy hivatásos tisztikar, ez a két elem összevéve a zso^os-rendszer megtestesitését involválja, és hovatovább oda fog fejlődni a dolog, hogy a többi anyag, a mely a hadseregben van, szintén a zsoldos-rendszert fogja megtestesíteni. |g£ Ez egyéni nézet, mert bocsánatot kérek, azt állítani, hogy az a tiszt, a ki hivatásból szolgál, az az altiszt, a ki pénzért tölti be hivatását, zsoldos, egyáltalában nem. helyes, mert annak ellenére, hogy valaki hivatásos tiszt vagy hivatásos altiszt, ő a néphadsereg tagja, hadseregünk pedig más, mint az általános védkötelezettség alapján álló néphadsereg, nem lehet. (Ugy van ! a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Mind a három t. képviselő ur ma és más alkalomkor is úgyszólván egybehangzóan azt vallotta, hogy tulajdon képen nincs is szükségünk arra, hogy bizonyos alakulásoknál a három-, bizonyos alakulásoknál a két éves szolgálat vétessék alapul. Hivatkoztak a képviselő urak arra, hogy hiszen itt van Francziaország, a hol a kétéves szolgálat a maga teljes tisztaságában található meg és többek között Polónyi Géza t. képviselő ur azt is mondotta, hogy ő a lovasságnál tud egy módot, a melynek alapján a hároméves szolgálatot ki lehetne küszöbölni, nevezetesen, ha a lóidomitásra más emberek használtatnak fel és azok az egyének, a kik mint lovaskatonák szolgálnak, csak a lovasok kiképeztetésében vennének részt. Engedelmet kérek, ha szakférfiakat méltóztatik megkérdezni, még pedig lovas szolgálattal foglalkozó egyéneket, azok unisono azt fogják kijelenteni, hogy e a mód elképzelhetetlen, hiszen jó lovas nem lehet az, a ki csak lovagolni tud, de a lóisméről fogalma sincs. Ez lehetetlen, mert méltóztassék tekintetbe venni, ha a specziálizálás rendszerét behoznák, és volnának egyfelől lóido marok vagy lóidomitók, a kik csak a lovakat idomítják, ezt békében el tudom képzelni. De a mikor komoly pillanat következik be, a mikor háborúba kell menni és nincsen se lótisztitó, se lóidomitó ember, hát akkor mit fognak csinálni ezek az emberek ? (Helyeslés és derültség jobbjelől.) Polónyi Géza: A fele a legénységnek ott van, az lesz a lóidomitó, a másik fele nem. Hazai Samu honvédelmi minister: A mi az altiszti kérdés lényegének megvitatását illeti, engedje meg a t. képviselőház és engedjék meg a t. ellenzéki képviselő urak, — a mint azt már egyszer mondottam, — bogy miután legnagyobb sajnálatomra talán hosszabb ideig fog tartani a véderőtörvény tárgyalása, hogy majd azt az alkalmat használjam fel arra, hogy e tekintetben egész tüzetesen és hosszasabban fejthessem ki véleményemet. Polónyi Géza: Az ujoncz jutalék és az állítási lajstromok tekintetében is ? !