Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

110 325. országos ülés 1912 január 15-én, hétfon. Polónyi Géza: Nem a paritás, hanem az arányos paritás. Hazai Samu honvédelmi minister; Hát az arányos paritás, a mi egyre megy. Holló Lajos: Kötelességszerű paritás! Hazai Samu honvédelmi minister: Hasonló álláspontot foglalt el e tárgyban gróf Batthyány Tivadar képviselő ur is s azt mondta, hogy ez egy végtelen nagy igazságtalanság, s kíváncsi, hogy a kormány, illetőleg a kormánypárt részéről is megvilágittassék végre már e kérdés. En bá­torkodom álláspontomat ebben a kérdésben pre­czizirozni. Mielőtt a konklúzióra jönnék, engedjék meg, hogy a dolog hisztorikumát adjam elő, mert ennek ismerete nélkül természetesen tisztába jönni a kér­déssel sohasem fogunk. A mint méltóztatnak tudni, 1867-ben, a mikoT a kiegyezés megtörtént, gróf Andrássy Gyula inicziálta a honvédséget. A hon­védség megteremtődött és pedig tekintet nélkül arra, hogy Ausztriában honvédség, Landwehr lesz-e vagy nem; megállapittattak a keretek, megálla­pittatott a létszám és lassanként igy fejlődött ki. . . Polónyi Géza : A létszám nem volt előzetesen megállapítva. Határozatlan ujonczozás. Hazai Samu honvédelmi minister: Hogyne lett volna! Bocsánatot kérek, költségvetési létszám­nak mindig kellett lennie és a mennyiben a kere­teknek megvolt a fix létszámuk, teljes joggal mond­hatom, hogy megállapittatott a költségvetési lét­szám. Bakonyi Samu : Külön ujonezjutalék nem. Hazai Samu honvédelmi minister: Már most az idők folyamán, a mint a hadsereget vagy pedig az egész fegyveres erőt a külviszonyokra való tekin­tettel fejleszteni kellett, megállapodás történt, hogy hasonlóképen lassanként a honvédség is extenzive fejlesztessék odáig, a meddig ma állunk, plusz a tüzérséggel, a mely még kérdés alatt áll. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Itt a magyar törvény­hozásnak úgyszólván szuverén joga van e tekin­tetben határoznia és nincs szüksége arra, hogy a két honvédség tekintetében egy uj közösügyet csi­náljon. (Mozgás.) Polónyi Géza: Nem is, csak a pragmatika szankcziót akarjuk megtartatni. Hazai Samu honvédelmi minister: Engedel­met kérek, méltóztassék kis türelemmel lenni, hogy ezt a részt kifejtsem. (Halljuk/ Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) A t. képviselő ur ép ugy, mint gróf Batthyány Tivadar t. képviselő ur, azon az állásponton áll, hogy a népesség aránya szerint adja a két ország a honvédséghez a szük­séges ujonczanyagot. Mert azt mondják, hogy ha mi többet adunk, akkor anyagilag többet adunk ki, akkor károsítva vagyunk és a mennyiben Ausztria kevesebbet ad, amryival megy előbbre a gazdago­dásban. Ezt konczedálom, ez áll. De már most felteszem a kérdést, t. képviselő urak, tegyük fel, hogy Ausztria azt mondja, nekem nem kell hon­védség, mit méltóztatik erre mondani Í Polónyi Géza: Többet ad a közös hadseregnek ! A védelmi kötelezettség a népesedés arányában van meg! Hazai Samu honvédelmi minister: Ebben az esetben arra az álláspontra helyezkednek a t. kép­viselő urak, hogy akkor a honvédséget eltöröljük és a közös hadsereget szaporítjuk. (Mozgás a bal­és a szélsőbaloldalon.) Elfogadják az urak ezt ? (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, egész őszintén és egyenesen nyilatkozom, én másként itt kivezető utat nem tudok találni. (Mozgás.) Itt közös ügyet a magyar országgyűlés az osztrák Reichsrath-tal sohasem fog csinálni. (Elérik helyeslés a jobboldalon.) Minden állam meg­határozza, vájjon a saját honvédségét miként kí­vánja fejleszteni. Azt megengedem, hogy ha mi tisztán halmari vagy közgazdasági szempontból nézzük a dolgot. . . Holló Lajos : Nem, csak a pragmatika szánk ­czió szempontjából. Hazai Samu honvédelmi minister:... akkor megengedem, hogy e tekintetben Ausztria jobban jár, a mennyiben mondom, nem a népesség arányá­ban állítja ki a honvédségét. De ebben a tekin­tetben is rektifikáczióra szorul a t. képviselő urak számítása és pedig következőkben. (Halljuk! a jobboldalon.) Méltóztatnak azt mondani, hogy a m. kir. honvédség ujonczlétszáma 25.000, a Land­wehr-é pedig 28.000 fő lesz. Ennek következté­ben, ha mi ezt a kulcsot veszszük, 42"7 : 57'3, ebben az esetben körülbelül 33.000 főnyi ujoncz­jutalékot igényelhetnénk mi Ausztria részéről a saját honvédsége számára. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem áll egészen. Épen a ért említem ezt, mert minden számitásnak megvan­nak a maga finom vonatkozásai. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy mi egy olyan védszerkezetet kontemplálunk,. melyben a két- és hároméves szolgálat van benne. Ha már most az altisztek czimén visszatartanak a két­évi alakulásoknál bizonyos számú egyéneket har­madik évre, ennek következtében ott, hol nagyobb számú ujonczkontingens adatik, több tartatik vissza, s igy ennek következtében Ausztria ré­széről ezer emberrel több tartatik vissza, mint nálunk. Csak azért mondom tehát arról az arány­számról, melyet méltóztatott említeni, hogy bi­zonyos finom vonatkozások is vannak itt, melye­ket laikus ember nem érthet meg. (Ellenmondás balfélöl.) Bakonyi Samu : Nincs meg a kiegyenlítés ! Hazai Samu honvédelmi minister: Én csak egy példát mondtam arra, hogy ily számításokat csak cum grano lehet elfogadni; nem lehet pozi­tivitással állítani, hogy az szentírás. Általában a parlamentben az a szokás, hogy mi plajbász­szal, még pedig képzeleti plajbászszal számolunk. Ez nem helyes. Mi kimondunk egy dolgot, tézise­ket állítunk fel abban a Íriszemben, hogy az szentírás, pedig nem ugy áll. Ha mi egész bizto­san akarunk számítani, jó volna összejönni és. egymást kapaczitálni. (Zaj.)

Next

/
Thumbnails
Contents