Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

102 325. országos ülés 1912 január 15-én, hétfőn. condottieriknek vagy Landsknechteknek nevezzük-e őket. Ezekkel a dolgokkal pedig, t. képviselőház, -különösebb eredményeket, főleg nemzeti szempontból, nem értek el még sehol. De bármiként áll a dolog, itt a honvédség költségvetése és nagy jövendője. Tisztelettel kérem a minister urat, tájékoztassa az országot a tekintetben, hogy ezen teljesen ellentmondó álláspontok közül melyik a való, — hogy legalább tudjuk azt, hogy a vitatkozás során egy jóhiszemű!eg elfoglalt álláspontot képviselünk és ne küzdjünk esetleg boszorkányok ellen, a melyek nincsenek. Anynyira szomorú helyzetben még nem volt a parlament, mint mi vagyunk most, hogy az ellenzék valódi rebus előtt áll és nem tudja véglegesen megállapitani, hogy tulaj donképen mi is az, a rni ellen az ország érdekeit meg kell védelmezni, hogy miként teljesitsük az ellenőrzés kötelességét. Ha Stürgkh nem mondotta, legyen olyan szives a t. honvédelmi minister ur és tájékoztasson, miként akarja a jövendőben ezen kérdést megoldani. Már most még csak egyetlen egy témát akarok érintem és azután be is fejezem felszólalásomat ; ez a következő : már Bakonyi t. képviselőtársam érintette az úgynevezett kadrpárt, a külügyminister, a hadügyminister kérdését, ma jnedig a következő ténynyel kell számolnunk. Tegnap a lapok hiradása szerint Fuchs báró, a ki nem kisebb ember, mint az osztrák Reichsratnak volt elnöke és a kinek, mint keresztényszoczialista képviselőnek, összeköttetései eléggé ismeretesek Ausztriában, eléggé ismeretesek nálunk is, tegnapelőtt Salzburgban tartott beszédében legünnepélyesebb alakban nekitámadt újból a külügyminister békobaráti politikájának, sőt a kezemben levő beszéde szerint elárulja azt, hogy minket az olaszok részéről való támadás oly közvetlen veszélylyel fenyeget, hogy az olaszok Déltirolban már 300.000 embert vonultattak fel a határra, szóval ma már egy be is fejezett mozgósítással állunk szemben. Elmondja továbbá, hogy a külügyministernek a marokkói kérdésben tanusitott magatartása miatt a német császár Donau-Eschingenben külön is kifogást emelt. Én nem tudom eléggé hangsúlyozni, rnemryire örvendek annak a nagy és ünnepélyes konszenzusnak, a mely a delegáczió kebelében az Olaszországgal szemben való békés viszonyunk tekintetében megnyilvánult. Ha valamilyen szemernyivel kontribuáltam ehhez, a magam és hozzámtartozó barátaim nevében kijelenteni, hogy mi Olaszországgal szemben nemcsak az Andrássy által elég szépen kifejtett okokból, hanem a mi, a függetlenségi és 48-as párt külön történelmi reminisczencziáinak révén is a legnagyobb és legmélyebb tisztelettel viseltetünk (Helyeslés balfclől és a szélsőbaloldalon.) és nemcsak abszolúte nem akarunk háborút, hanem minden eszközt megtagadnánk ahhoz a politikához, a mely az Olaszországgal szemben való háborút részünkről provokálni akarná. (Helyeslés ;

ö szcMbaloldalon.} Itt azonban más a kérdés. Ha ezek a hirek, a melyeknek mellékkörülményeit az autenticzitás szempontjából voltam bátor felemliteni, valók, akkor mi itt egy ténynyel állunk szemben, a mely szerint mi a pragmatika szankczión alapuló védelmi kölcsönösségünk alapján a nemzeti becsület oltalma alá heiyeznők azt, hogy a magyar nemzet által vállalt kötelesség teljesíttessék. Meg vagyok győződve, hogy bármily nehezünkre esnék is és bár Magyarországnak abszolúte semmiféle érdeke egy ilyen háborúban nem lenne, mert sem aTrentino, sem. Lombard-Velenczének kérdése sohasem lehet magyar érdek, mindazonáltal a magyar nemzet vállalt kötelezettségét teljesítené. De azt, hogy esetleg ilyen hamis hirek által minket egy hamis vágányra tereljenek, ezt nem volna szabad megengednünk s én azért, t. képviselőház, nem is akarom elhinni. Az olasz nemzetről nem szabad feltételeznünk, hogy ilyen orvtámadást akarna ellenünk előkészíteni s én nem ok és szándék nélkül hozom ezt fel, hanem azért, hogy a mélyen tisztelt honvédelmi minister urnak módot és alkalmat nyújtsak annak a megnyugtató nyilatkozatnak megtételére, hogy neki legalább ezekről a dolgokról tudomása nincs, hogy ezek a dolgok nem valók. Ha igy nyugtalanítják a népeket akkor, mikor Európában úgyis szokatlanul nagy a feszültség; a mikor egy elhibázott szikra minden pillanatban lángra lobbanthat olyan energiákat is, a melyek talán ránk még veszélyesebbek lehetnek, akkor szükség van arra, hogy a legelső alkalommal tiltakozzunk ilyen álhírek terjesztése ellen, ha pedig valók ezek a hirek, akkor látni akarjuk a kormány megfelelő propoziczióit. Ahhoz, hogy mi, a függetlenségi és 48-as párt, a történelem Ítélőszéke előtt helyt álljunk a nemzet kötelezettségeiért, nagyon kevésre lesz szükség. Semmi másra : nyugtassanak meg minket, de nyugtassák meg a nemzetet is az iránt, hogy az a hadsereg, a melynek vérét mi áldozatul hozzuk a kölcsönös védelmi kötelezettségnek, magyar nemzeti hadsereg lesz és hogy azok a harczosok nem idegen jelvények alatt és idegen kommandóra, hanem magyar anyanyelvű vezénylet alatt fogják a hazával és a királylyal szemben kötelezettségüket leróni. Ne kicsinyeljék ezt a kérdést, t. képviselőház, különösen ne most. Evoluczionális törvények alatt állunk. Figyeljék meg az urak az európai eseményeket és lássák meg, hogy még olyan államokban is, a melyek nagy nemzeti birodalmat képviselnek, mint a német birodalom, milyen mértékű előhaladást tanúsítanak a nemzetközi propagandának eszméi. Ha látni fogják azt, hogy a történelem intő szava szerint most áll mérkőzés alatt, vájjon nemzeti államok számára van-e még jövendő, vagy pedig a kozmopolitizmus számára kell zsákmányul odadobnunk államunkat és jövendőnket, akkor meg fogják érteni azt a mi őszinte, igaz, és hazafias törekvésünket, hogy mi, igenis, követeljük, hogy a nemzeti állameszme megőriztessék, a hadsereg