Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-306

84 306. országos ülés 1911 egy ministeriumban van összpontosítva, minek az a következménye, hogy ott, a hol az osztrákok három rninisteriumot alkotnak ugyanarra az ügyre, és a kiegyezési tárgyalásoknál három minister és az ő szakférfiai jönnek számba, nálunk csak egy minister és az ő szakférfiai állanak felkészületlenül, kellő kidolgozás nélkül és mindig gyengébben. Ez megboszulta magát a belső igazgatásban, megboszulta magát a kiegyezés megkötésében a legújabb időben és ezért az én nézetem szerint bármilyen energiája, bármilyen szaktudása legyen is egy ministernek és bármilyen kiváló munkatársai legyenek neki, soha itten rendes és kellő eredmény nem lesz, a mig a kereskedelemügyi ministerium ügyköre szét nem lesz osztva és nem lesz csak annyi egy kézben, a mire egy ember képes is. Tanuja voltam, hogy boldogult Hieronymi, öreg korában, nagy tapasztalatokkal, felséges nekikészültséggel és gyönyörű tervekkel, miképen dolgozott késő estig és hogy belehalt már ebbe három minister : Baross Gábor, Horánszky Nándor és Hieronymi Károly, mert egyik se birta megcsinálni, hogy mindent egyformán jól igazgatni tudjon, nem tudta megcsinálni Kossuth Ferencz sem, a kinek személyesen sokszor mondtam ezt. Méltóztassék tehát belátni, hogy elég egy embernek annyi, a mennyinek megfelelni képes és a magyar ipar és kereskedelem épen ugy külön embert igényel, mint a hogy külön embert igényel a közlekedésügy és a magyar államvasutak ügye. A kettőnek bifurkácziója mellett sohasem lesz rend, a mig t. i. az államvasutak igazgatósága és a ministerium egymással leveleznek, az igazgatóság felelősség nélkül előterjesztéseket tesz és a ministerium szakismeretek nélkül visszautasítja azokat, vagyis, a mig az államvasutak előterjesztéseit politikai indokokból fogják kezeim, az államvasutak igazgatósága pedig dönt és pedig felelősség nélkül tisztán és kizárólag olyképen, hogy bürokratikus szellemben teszi meg javaslatait, nem törődve, hogy mi lesz azoknak az eredménye. Ha mi a hajózási ügyre annyit fordítunk, ha az államvasuti beruházásokra 100 milliót dobunk ki esztendőnkint, állítsunk a vezetésre megfelelő külön szakembert az egész közlekedésügy részére és ezt a közlekedési politikát hozzuk ide végre a házba, nem az államvasutak eldugott üzleteredményei formájában, — a mi a képviselők között nem is kerül kiosztásra, hanem csak protekcziós utón lehet valamit megkapni belőlük — hanem hozzuk ide az államvasutak kezelését ugy, a mint azt boldogult Neményi Ambrus javasolta : zárszámadásilag, teljes nyilvánossággal, ugy hogy az a felelős személy képviselje itt a házban, a ki a vasutakat kezeli és vállalja is értük a felelősséget, mert csak akkor van módunk arra, hogy az illetőt jogi és politikai felelősségre vonjuk. (Ugy van! balfelól.) Ma nem lehetünk ebben a helyzetben, mert hiszen a minister ur nem lehet felelős azért, a mi az államvasutaknál történik, ha vállalja is a felelősséget, mert nem képes arra, hogy ezt az óriási deczember 5-én, kedden. 427 millióra menő üzletágat a többiekkel együtt megfelelően ellenőrizhesse. (ügy van! balfelól.) Jól esett, a mikor Hieronymi halála után azok a hirek kerültek ki, hogy végre a közlekedésügyi ministerium fel lesz állítva. Ma megint elhallgattak azok a hangok, megszűntek a tervezgetések és ott állunk, hogy az előadó úrtól kezdve az ellenzékig, jobbról-balról ütjük azt az intézményt, a melynek itt nincs felelős képviselője, és követelünk a minister úrtól dolgokat, követelünk a minister nrtól rendcsinálást, a mit lehetetlenség egy embernek megcsinálni, és ha lehetséges volna is, akkor is helyesebb dolog volna a magyar iparfejlesztés, a magyar kereskedelmi politika szempontjából is, ha annak a hatalmasan kifejlődött és fejlődésben lévő szintén üzletágnak külön szakember áUana az élén. (Helyeslés balfelól.) i Ezek után rátérek a közlekedési-, ipari és gazdasági politikának arra a másik részére, a melyikről itt az egész költségvetés indokolásának.79. oldalán össze-vissza két és fél sor van és ez a vízügyi politika. Nem először beszélek e kérdésről e házban, de mindannyiszor meg kellett állapitanom, hogy a magyar közvélemény nem ébredt még fel és hogy a ministerium sem ébredt még fel. A földmivelésügyi ministeriumban pedig csak a szakerők . kezelik ezt a kérdést, de nem a minister ur, s nem azzal az intenzivitással, a melylyel kell. Ezt az egész vízügyi politikát ugy veszik, mint valami távoli zenét, vagy mint egy okos mérnöknek különczködését, a mikor pl. Reök Iván t. képviselőtársam ennek kifejezést adott, vagy pedig a vállukat vonogatják, mint az Magyarországon szokásos, vagy a mi még a legjobb, a mit az igen t. államtitkár ur Reök Iván beszéde közben mondott, hogy : ha pénz volna rá. Azért fordítottam több időt és több gondot erre, mert ki tudtam mutatni, hogy ez az egy dolog az, a mely pénzbe nem kerül, és a melylyel az egész magyar közgazdaságot meg lehet fordítani. Most azért ujitom fel e gondolatokat, mert azt szeretném, hogy e két és fél sor helyett az idők multával nagyobb könyvben számoljon be a kereskedelemügyi ministerium a vízügyek terén kifejtett munkásságáról, mint a hogy azt most a vasutigazgatásnál teszi, mert az én nézetem szerint, ha a jelen szempontjából nem is, hanem a jövőéből a vízügyi igazgatás, a hidegvízzel való gazdálkodás van olyan fontosságú, mint a gőzzel való gazdálkodás. (Ugy van! balfelól.) S ha most a magyar államháztartás, a magyar közélet ezt nem ismeri is, azért beszélek róla, mert egy olyan fontos üzletág ez, a mely még megteremthető, s a melyet megint el akarunk fuserálni. Fuser-munka alatt azt értem, hogy a helyett, hogy mint a vasutaknál előre megállapítottuk volna a vonalakat és a szerint építkeztünk volna, a helyett inczidentaliter készülünk a vízügyi dolgokkal is foglalkozni. Az egyik nap Anina körül csinálunk vízművet, a másik nap a Drágán pataknál, a harmadik nap a Talabort és Nagyágat akarjuk összevezetni egy völgybe és egy nagy vízművet csinálni,