Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-306

82 306. országos ülés 1911 ugy deczentralizálni, liogy az összetartozó ügyosztályok egyikét elküldik Szegedre, a másik pedig Budapesten marad. Egy másik különlegesség, a mely a vasúti költségvetésbe fel van véve, a külön munkadijak kérdése. Az ember azt hinné, hogy ezek a külön munkadijak valami serkentő czélból adatnak; hogy azok többletmunkáért való honoráriumok, a melyekre szükség van. A jegy kezelésnél 16.000 K van felvéve, kartell leszámolásnál 26.000 K, viszszatéritési teendőknél és perköltségeknél 10.000, összesen 52.000 K. Nem az összeg nagysága mondatja velem a kritikát, hanem az a körülmény, hogy ez először azt jelenti, hogy a rendes személyzet nem elegendő, másodszor, hogy külön munkadíj kedvéért külön munkák keletkeznek. Az én tudomásom szerint ez az 52.000 K munkadij ugy a hogy ma kezeltetik, arra való, hogy bizonyos emberek délelőtt kevesebbet dolgozzanak, hogy aztán délután külön munkát végezhessenek. Méltóztassék megnézni, vájjon az én informáezióim megfelelnek-e a tényeknek, mert én ugy tudom, hogy ez a munka nemhogy serkentő volna, hanem az ellenkező eredményt éri el. Ugyanúgy szeretném, hogy ha tudni lehetne, hogy a pótlékok és tiszteletdijak 2,050.000 korona összege hogy és mint lesz felosztva. Voltam is abban a helyzetben, hogy láthattam, hogy a hivatali irodai szükséglet czimén előirányzott összegek miként lesznek felosztva. Meg kell álapitani itt is ugyanazt, a mit egyéb téren, hogy az államvasutaknál ma is burkolt költségvetésekkel dolgoznak; hogy az államvasutak nemcsak a ministeriumban állandóan érvényesülő pontikai befolyásokkal, hanem a politikai sajtószolgálattal is meg vannak nyomorítva, s ezt az államvasút kénj^telen viselni hivatalos és irodai szükségletek czime alatt, (Ugy van! balfélől.) holott a tisztességes szubvencziót a maga neve alatt is meg lehet adni. Es ebben tökéletesen egyre menne, ha nem az államvasutak üzleti eredményeit rontaná meg ez a tétel, hanem ez kitelnék abból a kasszából, a honnan a többi telik, de megmondanák egyúttal a gyermeknek a nevét is. T. képviselőház ! (Halljuk !) Nagyon, nagyon sokat lehetne ezekről a dolgokról beszélni, de nem akarok lényegtelen részletekbe bocsátkozni. Azonban nem mellőzhetem már a szerzett tapasztalataimból és kötelezettségemnél fogva sem, hogy a minister Ur figyelmébe ne ajánljam az államvasutak szocziális feladatait. Itt rá lehet mutatni arra, hogy minden vasutigazgatás mennyivel több összeget fordit, még pedig gyümölcsözően befektetve szocziális feladatokra, mint mi. A magyar államvasutak összes u. n. jóléti kiadásai között a munkáslakások, laktanyák épitése kitesz 1,800.000 K-t, jóléti, egészségügyi épitkezések és berendezések 100.000 K-t, tápintézetek és iskolák épitése 600.000 K-t, őrházi mintagazdaság létesitése 50.000 K-át és ez együtt kitesz 2,550.000 K-t. A nyugdíjintézet és a betegsegélyző és nyugbérpénztárhoz való hozzájárulás pedig 8,040.000 K-ra deczember 5-én, kedden. rug, ideszámítva a jutalmakat és segélyeket is 580.000 K összegben, továbbá mindennemű pótlékokat, tiszteletdijakat és egyebeket beleszámítva, mindaz, a mit ide lehet vonatkoztatni, összesen 13,270.000 K-ra rug fel. Ez ugy egyszerre kimondva, nagy összegnek tűnik fel, de ha tudjuk azt, hogy itt több mint 120.000 emberről és azok családtagjairól van szó és hogy ennek az összegnek legnagyobb részét a nyugdíjintézethez, betegsegélyző- és nyugbérpénztárhoz való hozzájárulás teszi, akkor ez egy nevetséges kezdet és nevetséges kis összeg, a melynél nem egy ilyen nagy vállalat, hanem egy nagy országos gyári vállalat is okvetlenül tovább szokott menni az évi kiadásokban. Hiszen a porosz államvasutak, a melyeknek kilométerhossza, igaz, több a magyar államvasutak kilométerhosszának kétszeresénél is, 92 millió koronát fordítanak ugyanezen czélokra. De ne méltóztassék azt hinni, hogy ezek a szocziális kiadások kidobott pénzt jelentenek, mert ezek mind majdnem kivétel nélkül a legjövedelmezőbb befektetések. Mikor az államvasút tápintézetet, árvaházat tart fenn; a mikor a személyzet jólétéről és egyúttal jövendőbeli kitűnő személyzet rekrutálásáról is gondoskodik : akkor egyúttal a maga igazgatásában a legsürgősebb és legfőbb teendők ellátását teszi lehetővé, mert méltóztassék elhinni, nemcsak a géphez kell kőszén és olaj, hanem az államvasuti igazgatásnak sokkal fontosabb és lényegesebb eleme a személyzet és ennek a személyzetnek a gondoskodás a mai felfogás szerint sokkal inkább kijár, mint a drága gépekről való gondoskodás. Epén azért a t. minister ur legnagyobb mértékű szives jóindulatába ajánlom mindazon szocziális intézkedéseket, a melyek az államvasutak személyzeténél felmerültek. Az adósságok konverziójának kérdése már régi idő óta felmerült, de nehezen megoldható. Itt vannak azonban a megoldott kérdések, a segélyalapok, az árvaházak kérdése, a munkásjóléti és személyzeti jóléti intézmények. A mióta a vasutasszövetség mint ilyen működik, büszkén lehet végigmenni a vonalakon és látni lehet ott az ifjúsági és munkáskönyvtárakat, látni lehet a dalegyleteket, a napközi otthonokat és mindazokat az intézményeket, a melyek a vasutasságot tömöritik, kulturailag előbbre viszik, az egész vasutasságnak a szinvonalat emelik, a vasutasság körében felmerülő elégedetlenséget lohasztják, az igényeket azonban felszínre hozzák és előbbre viszik, és a felsőbbségnek ezeknek a megvalósítását és elintézé-. sét a figyelmébe ajánlják. Azért t. képviselőház, én azt tartom, hogy az államvasutaknak mint üzletnek, nemcsak az építéstől kezdve az üzletszerű kezelésig, a beszerzések megjavítása, a kartellek ellen való hathatós küzdelem a hivatása, hanem igenis a személyzet jobb gondozása, a szocziális feladatok előtérbe állítása szükséges ahhoz, hogy a vasúti