Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-306

?M. országos ülés 1Ö1Í deczember 5-én, kedden. SÍ lem, hogy a t. minister ur a magyar közgazdasági élet ez óhaját a legrövidebb időn belül teljesiti, De nem kívánja senki, hogy a személyi díjszabás ugy emeltessék, hogy az a közgazdasági érdekkel ellenkezzék, hanem igenis e vonalon is az a felfogásom, hogy oly tarifális megállapítást kell csinálni, a mely a, vidéki góczpontok keletkezésének kedvez és a közgazdasági forgalmat deezentralizálja és amel}" különben is a közgazdasági forgalom mai igényeinek és tényleges állapotának megfelel. Az államvasutakkal szemben felhozzák azt is, hogy az üzleti kezelésében nincs a megfelelő kereskedelmi szellem. A kereskedelmi szellem hiányának tudják be azt, hogy a szállítási határidő elmulasztásáért folytonosan fokozódó nagyobb összegeket fizet az államvasút és pedig 1906-ban 125.000 K-t, 1907-ben 255.000 K-t, 1908-ban 508.000 K-t, 1909-ben 867.000 K-t, 1910-ben valamivel kevesebb volt, 620.000 K. Ugyanigy hiányokért és sérülésekért a kártérítési összeg 1906 óta mindig felül van az egy millió koronán ; 1908-ban és 1909-ben 2 millió K a kártérítési összeg és 1910-ben ismét leszáll 1,611.000 K-ra. De ha csak ennyi baj lenne a szállítási hiányok és sérülések tekintetében és a be nem tartott határidőkért való kárpótlások miatt, akkor talán szemet lehetne hunyni e felett, de méltóztassék azt a rengeteg kereskedelmi kárt tekintetbe venni, a mely azonkívül előáll az egész közgazdasági forgalomban, mikor egyedül a vasút üzleti kára ennyi. Azt hiszem tehát, hogy kétségtelen, hogy ezeken az állapotokon segíteni kell. A mikor a vasút üzleti számadásai büszkén mutatnak rá, hog}^ az utolsó évben alászállottak a hiányokért és sérülésekért fizetett összegek, egyúttal azt is meg kell állapitani, hogy ez nem mind valóságos javulás, mert ezekben az összegekben nincsenek benne azok az összegek, a melyeket az államvasút régebben fizetett a nem nyugdijas és nem nyugbéres alkalmazottak sérülései után kártérítés fejében, és a melyek most áthelyeztettek egy másik tételbe, t. i. a betegsegélyző pénztárak járulékainak tételébe. Nincsenek benne továbbá azok a megtakarított összegek,, a melyeket a jogügyi osztály a jobb üzleti eredmény kedvéért kimutat, mikor minden felelősséget elhárítva magáról, perlekedik egészen fel a nagyméltóságú Curiáig, akár kell, akár nem, a mi által azután járadékot fizet éveken keresztül, még pedig háromszor és ötször annyit, mint a mennyit egyezség utján a félre nézve is előnyösebben kifizethetett volna, de a mit ki nem fizet az utóbbi két esztendőben azért, mert a perek még a Curiához menőben vannak, és nem visszamenőben. Természetesen ennek a politikának a következő 1912. és 1913-ik esztendőkben száz és százezer koronákban lesz meg a visszahatása, a mikor a feltorlódott perek eredményét kell majd likvidálni. Ezzel kapcsolatban az egész államvasuti üzletkezelés egyik legnagyobb hibájául kell felhoznom, hogy a felelősséget mindenki áttolja hivaKÉPVH. NAPLÓ. 1910 — 1915. xm, KÖTET. talos utón arra, a kire épen lehet, mert meggyőződéssé vált, hogy hiábavaló magát exponálnia az embernek ezért vagy azért, ugy sem segit a dolgon, mikor mindig azt ütik, a ki magát kitette valamiért. Ennek következtében olyan, az előadó ur szerint lethargikus állapot, szerintem pedig a felelősségnek olyan áttolása állott elő, a mely mindent aktaszerűen intéz el és nem törődik azzal, hogy az aktaszerű elintézés következményeként százezernyi és milliónyi különbözetek állnak elő az üzleti eredményekben, hanem csak azzal törődik, hogy felelőssé az illetőt ne tegyék. Ezek az állapotok uralkodnak esztendők és esztendők óta. A bürokratikus szellemnek a képtelenségig való elhatalmasodása és az aktákon való beporosodása állott elő, ugy, hogy ma már az államvasút képtelen 15 nap alatt bíróilag megítélt összegeket is kifizetni. Én megtettem tréfából, bár kissé jogellenesen, hogy állomásokat foglaltam le perköltségek fejében, (Derültség.) azután feloldottam távirati utón barátságból, hogy ne legyen köztünk további differenczia. Csak igen kivételes esetben jut a vasút abba a helyzetbe, hogy ha minden tisztviselő a maga dolgát azonnal elintézi is, 8 nap alatt kifizetheti a bíróság által megitélt pénzösszegeket. A bürokratikus szellem odáig ment ma már, hogy abból az üzletből, a minek végeredményében egy hatalmas kereskedelmi üzletnek, egy nagy fuvarozási vállalatnak kellene lennie és semmi másnak, lett a hivataloknak egész légiója és lett az aktáknak vagonszámra, való felhalmozása. Ez rontja el az üzleti eredményeket, mert hiszen ha a felelősséget sem akarja senki viselni, akkor a bajokat sem. szünteti meg senki. En a kereskedelmi szellemnek a vasúti üzletbe való bevitele érdekében azt a nézetemet vagyok bátor itt kifejezni, hogy jó volna, ha a kereskedelemügyi minister ur gondolkoznék azon reform fölött, a mely szerint a forgalmi főnökségeket a kereskedelmi szolgálat szempontjából, ketté kellene osztani és mindenütt a kereskedelmi dolgokban jártas kereskedelmi szakembert a forgalmi főnök mellé kellene rendelni, ugy hogy a kereskedelmi díjszabás, árukezelés ép oly önálló szaktudással kezeltessék a forgalmi főnökségnél, mint a forgalom. A bürokratikus szellem kifolyásának kell megállapítanom, azt az igazán különös deczentralizácziót, melynek tervével az államvasutak újonnan felléptek, t. i. hogy a bevételi ellenőrséget, a B. 3. ügyosztályt Budapestről Szegedre akarják áttenni. Ez, az a mit én különösnek találok. Akkor érteném a dolgot, ha egész közigazgatási ágak mennének át, de mikor az összefüggő ügyosztályoknak csak egyike megy át, a másika pedig Budapesten marad, akkor ennek a reformnak az a következménye, hogy a C. IV. osztályügy nem tud Budapesten dolgozni és a visszatérítések és refakcziák végleges elintézése, a mi eddig, mondjuk, egy heti időbe került, ezentúl 30 napot fog igénybe venni, mert az aktáknak le kell menniök Szegedre és vissza is kell jönniök, s ez nemcsak időbe kerül, hanem az expediczió körül egyéb bajok is származnak. Furcsa dolog U