Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-306

306. országos ülés Í9Í1 deczember ä-én, kedden, M Lengyel Zoltán : Meg keü'emlitenern, hogy a kassa-oderbergi vasút egy tegnap lezárt versenypályázaton ugyanattól a ezégtől a vörösrézlemezt sokkal kisebb mennyiségben, egy évre 20 korona ráfizetéssel vette, mig az államvasutaknak ugyanabban a hónapban megkötött szerződése 60 korona ráfizetést állapit meg. (Zaj balfdől.) A törnör vörösréz-rudat, a miből a magyar államvasutak szükséglete egy évben 78.000 kilogramm, 63 korona ráfizetéssel veszszük, holott a kassa-oderbergi vasút a tegnapi napon kapott ugyanettől a ezégtől 30 korona ráfizetéssel tömör vörösréz-rudat. S meg kell állapitanom, hogy ha egy közönséges budapesti privát czég bemegy az üzletbe, az is megkapja ugyanazt 40 korona ráfizetésért, hitelbe is, a miért a magyar államvasút készpénzben 125 koronát fizet. (Zaj.) Ez, t. képviselőház, csak egynéhány példa. De akármihez nyúlok hozzá, akármivel foglalkozom, akármire gondolok, az mindegy, a tény mindig az, hogy a magyar államvasutak szerződései minden más szerződéssel szemben a legrosszabbak, minden privát ozég szerződésével szemben a legrosszabbak és minden időkben a legrosszabbak. Hát, t. képviselőház, ha az igen t: előadó ur felhozta az adatokat a múlt kormány szerződéseiről, s ha most én felhozom ezeket az adatokat a jelen kormány szerződései folytán, s mindig ezeket látjuk, akkor kérdem, miért panaszkodunk, he ez — bár kormány megy és kormány jön — mindig ugyanígy történik, ebben soha változás nincs, a fa-árak lefelé mennek, a slipper-árak mindig felfelé mennek.... Heltai Ferencz: Most lementek! Lengyel Zoltán : . . . a szénárak is csak emelkednek . . . Kubinyi Géza : A szén ára csak a Kossuthkormány alatt ment fel! Lengyei Zoltán : Kérem, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy akkor is elleneztem ezt. A t. képviselő ur talán az én beszédemből vett tudomást arról, hogy akkor ezt még hevesebben elleneztem, s nemcsak beszédeket mondtam róla, hanem meg is irtam. Kubinyi Géza: Ez igaz, tudom. Lengyel Zoltán : A helyzet tehát nem változik, csak a magyar államvasutak üzleti eredményei rosszak folyton, s e miatt panaszkodunk; folyton emeljük a tarifát; mindig rosszak a szerződések és mindig tudnak rossz szerződéseket csinálni, akár a kartellek megállapodásai alapján, akár a közszállitási szabályzat paragrafusai alapján, akár pályázó nem létében, akár a jövőre való konjunkturális viszonyoktól való félelemből, és nincsen annak se szeri, se száma, hogy a magyar államvasutaknál mi okból lehet rossz szerződéseket kötni és miért nem lehet ezen az állapoton sohasem változtatni. (Zaj.) Bocsánatot kérek, t. ház, ha most és a jövőben én állok elő ilyen dolgokkal, de a t. túloldaltól és a mélyen t. előadó úrtól vettem a példát, abban a tekintetben, hogy szabad erről az oldalról is konkrét tények alapján panaszszal előállani. Heltai Ferencz: Hogyne! Lengyel Zoltán : Mert a panaszkodásnak egy baja van csak : mindig a panaszkodó a kellemetlen ember és azt bántják, a szállítóknak sohasem történik úgysem semmi bajuk. (Derültség a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Kitüntetéseket kapnak \(Zaj.) Lengyel Zoltán: Méltóztassék tehát megbocsátani, hogy ezeket itt felhoztam. T. képviselőház ! Mindezek után a magyar államvasutaknak üzleti eredményeit az igen t. kormány akként óhajtja helyreigazítani, hogy felemeli a tarifát. Ezt a tarifaemelést, azt hiszem, joggal helytelenithetem, mert hiszen az előző kormány megállapodásszerűleg kijelentette, hogy ezt a tarifát nem lehet már egy bizonyos időn belül emelni. De ha emelni kellene, azt hiszem, akkor is kötelessége volna a kormányzatnak azt az üzletszerű kezelést fentartani, hogy, a mit az államvasutaknál és az államvasút igazgatása utján a szállítóktól, mint többletet bevesz, azt üzletszerűleg kezelje és ne az állam más igazgatási ágaira fordítsa, hanem a vasutat, mint egészet, mint üzleti vállalatot tartsa szem előtt, s mint üzleti vállalatot a maga teljes egészében igyekezzék rentábilissá tenni. Ez a tarifaemelés igazságtalan ; igazságtalan azért, mert előmozdítja az általános drágaságot, s igazságtalan azért, mert nem szünteti meg a tarifális visszaéléseket. Privát értesülésem szerint 4 milhó koronára mennek évenkint a refakeziák, a melyeket egy pár szállító, mint a Schenker- és a Hoffmann-czég és az Élelmiszerszállitó részvénytársaság czégek, a melyek nagyban szállítanak, kapnak meg elsősorban és majdnem egészen. Az én nézetem szerint a tisztogatásnak a tarifaemelés helyett ott keUene kezdődnie, hogy a jogosulatlan potyaszállitásokat és a jogosulatlan potyautazásokat kellene megszüntetni, (Helyeslés a baloldalon.) s meghagyni legfeljebb mint ritka esetben alkalmazott kivételt ott, a hol azt nagy közgazdasági érdekek kívánják, nem pedig ott, a hol a múltból befészkelődött és meghonosodott befolyások még mindig fentartják azokat a refakeziákat, a melyeket p. o. annak idején az élelmiszerszállitó részére igenis helyesen adott meg a kormány, mert akkor Magyarországról nem lehetett élelmiczikket kivinni és értékesíteni; de ma már azért, hogy Berlinben olcsóbb legyen a tojás mint Kecskeméten, ezért refakeziákat adni, s ezért az államkincstár szállítóit további kedvezményekben részesíteni egyáltalában nem helyes politika. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! De nemcsak a refakcziáknál, nemcsak a beszerzéseknél, hanem mindenféle egyéb területen is vannak bajok, a melyeket én nem akarok érinteni; hiszen lesz jövőre is költségvetés, s ha élünk, alkalmunk lesz mindezeket felhozni. A minister ur uj ember, s azt szokták mondani, hogy az uj seprő jól seper; remélem, hogy marad