Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-305
305. országos ülés 191Í Heltai Ferencz: Avas! Pető Sándor : Ez a piéce de résistance. Ismétlem, minden kartellirozva van, és épen a parkettagyárosok tegnapelőtti kommünikéjük szerint voltak szívesek ismét 15%-kal felemelni a parkettaárakat. Ezek a kartellek nagyon erősek, mert mindegyik mögött természetesen nagy bankok állanak, hiszen végeredményben a jövedelmek és minden munkának gyümölcse, minden fáradságnak eredménye ma már, sajnos, Magyarországon is a bankok pánczélszekrényeibe vándorol. Ezek a kartellek oly erősek, hogy nemcsak, hogy ridegen megszabják az árakat, hanem egyúttal ki is osztanak bennünket, fogyasztó- és vevőközönséget, ugy hogy parkettát, téglát stb. nem kapok ott, a hol akarok, hanem ott, a hova engem a kartell központi irodája besorozott és olyan áron, a minőt ők maguk előirnak. Piéce de résistance-nak mondottam a vaskartellt, a mely gyönyörűen csatlakozik ehhez a harmóniához. Hogy a vaskartell, a vas mesterséges megdrágítása mit jelent nemcsak Budapest szempontjából, a hol az építőiparban van nagy jelentősége, hanem egyáltalában az ipari életnek és a mezőgazdasági termelésnek minden terén azt hiszem, ezt felesleges magyarázni. A mezőgazdasági és ipari termelés olcsóságának vagy drágaságának egyik lényeges kérdése az, vájjon a vas olcsó-e vagy drága. E tekintetben nagyon furcsán áUunk és a morál e tekintetben a kormányzat területén is igen gyenge lábon áll. Mert ugyebár, a mikor én a kereskedelemügyi kormánytól a kartellek elleni erélyes fellépést kérek és a kartellek eüeni rendszabályokat sürgetek, kissé furcsa volna, ha ez a kereskedelemügyi kormány az én szavam, vagy egyáltalában a közvélemény szavának súlya alatt fellépne erélyesen a kartellek ellen, és egyszerre önmagát találná önmagával szemben, mint vádlottat . . . Kálmán Gusztáv: A kereskedelemügyi kormánynál ilyen nincs ! Pető Sándor : A vaskartellről van szó. Ez a pénzügyministeriumhoz tartozik, de abból is baj lesz, ha össze méltóztatnak veszni a pénzügyministerrel. Mindenesetre a magyar kormányzatról van szó, a melynek egyik tényezője az igen tisztelt pénzügyminister ur is. T. i. ugy állunk, hogy a vaskartellben nemcsak hogy részt vesz a magyar kormány, hanem vezetőszerepet is visz abban a kartellben, a mely az ipari, a kereskedelmi, a mezőgazdasági és minden élet terén jelentkező vasszükséglet beszerzésének mesterséges megdrágítására összeesküdött' és közreműködött. Es órákig, sőt napokig lehetne beszélni azon raffinált szervezetről, a melynek részese a magyar kormányzat is, arról, hogy milyen módon van megszervezve a vaskartell. És itt a kartell, a mely reánk súlyos terheket rak, de különben nagyon könnyű és lenge, kiröpül az ország határain, a kartellben nemcsak a magyar vasgyárosok, vagyis nemcsak a rimamurányi, a hernádvölgyi, a magyar állami és az osztrák deczember k-én, hétfőn. 69 állam vasúti vasgyárak, hanem három nagy osztrák vasgyár is benn van. Heltai Ferencz: Mind! Pető Sándor: Nagy osztrák vasgyár csak három van, tehát mind. És e három osztrák vasgyár vezetőségében, meg kell jegyeznem, nehogy azt méltóztassék hinni, hogy csak az ingó tőke érdeklődik az ilyen kartellek, banküzelmek és visszaélések iránt, igen nagy történelmi nevek vannak érdekelve és ilyenek állanak azoknak élén, Budapesten van négy vagy öt kiváltságos kereskedő ; a kartellben levő vasgyáraktól ipari, gyártási és kereskedelmi vasárut csak ez a négy-öt kereskedő kaphat. Ha én vaskereskedést akarok nyitni és a vasgyárhoz fordulok, — kivéve, ha évi száz vaggonon felüli szükségletem van, a mi rengeteg összeg — ha nagyobb árat kínálok is annak a vasgyárosnak, nem kapok vasat. És hogy ezen szerencsének, hogy én a vasgyártól vasat kaphatok, milyen nagy értéke van, azt egy eklatáns példával bizonyíthatom. Ismerem azt a budapesti céget, a melynek szintén véletlenül szerencséje volt, hogy egy kis kontingens az ő részére is jutott a vasgyáraktól. Ez kellemetlen volt annak a négy-öt kereskedőnek, a kik monopolizálják a vasat és csak azért, mert lemondott azon jogáról, h°gy jó pénzért a vasgyárak kartelljétől vasat vehessen, 500.000 forintot fizettek neki. (Mozgás.) Ilyen értéke van annak, t. ház, ha valakinek megvan az a monopóliuma, hogy ő kapjon a vasgyáraktól vasat. Persze, mert tetszése szerint szabott áron adja tovább az ipar és kereskedelem, a gyártás rovására. Azután például bankpénzen — nem akarom a bankot megnevezni — alakult itt egy részvénytársaság, a melyben szintén csak pár kereskedő van benn. A czime : Vasgerendákat Arusitó Részvénytársaság. Az összes kartellirozott gyárakban gyártott vasgerendákat csak ez a társaság kapja. És ha — sajnos, én nem, mert nem építek — valaki Budapesten építeni akar, mástól, mint ezen részvénytársaságtól, vasgerendát nem kaphat. Az azután természetesen az emberi természet gyengeségében rejlik, hogy ha nekem monopóliumom van ; ha csak tőlem vehetnek árut, akkor, magától értetődik, én szabom meg az árakat és olyan árakat csinálok, a milyenek nekem jól esnek. Itt van például a hengerelt vas. Ez ki van osztva azon kartell által, a melyben a magyar állam is részt vesz, a rimamurányinak, vagyis hengerelt vasat Ausztria és Magyarország területén csak a rimamurányi készit. A kinek tehát hengerelt vasra szüksége van, az ott köteles rendelni. Már most, t. ház, az a helyzet, hogy ott, a hol a külföldi verseny is beleszólhat, sokkal olcsóbb ez a hegereit vas, mint egyebütt. Például a Csehországban levő Égerben, a mely német határon van, a hova tehát a német vas vám mellett ugyan, de kis szállítási költséggel jöhet be, a rimamurányi által készített hengerelt vas ára 24 korona, itt Budapesten pedig, a hova a rimamurányi természetesen kisebb költséggel hozza a hengerelt vasat, mint á mennyivel Égerbe" viszi,