Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

68 305. országos ülés 1911 ségünk van egy erős nagyiparra, közép- és kisiparra is (Ugy van ! Ugy van !) és ki fogom mutatni, hogy ennek nincs nagyobb ellensége, mint épen a legnagyobb gyáripar, a melynek az érdekében olyan nagyon vigyáznak a kvótára akkor, a mikor a hadügyminister megrendeléseket tesz. (Ugy van! bcdfelől.) Az előbb emiitettem azokat a tényezőket, a melyek az élelmiszereket drágitják. Én bátor vagyok a kereskedelemügyi kormány figyelmét felhívni arra, hogy a közvélemény zaja mindig csak az élelmiszerek drágaságáról beszél, bár leginkább a húsnak, a gabonának, a tejnek és egyéb mezőgazdasági termékeknek a drágaságáról szólnak — hiszen itt igazán mesterségesen csinálták meg a drágitást azzal a kinai fallal, melylyel elzárták előlünk Szerbiát, — mondom, eltekintve ettől, hallatlan mesterséges drágítással találkozunk az ipari élet minden nevezetes terén is. (Ugy van!) Igazán mulatságosnak találom, hogy a mikor 1910. deczemberében a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége drágasági ankétet tartott, melyen együtt voltak a nagyipari drágítok és bankvezérek, a kik mindent, a mit a tőke uralma alá tudnak hajtani, elsősorban megdrágítottak, és azon spekuláltak a bölcsek, hogy mi az oka a drágaságnak, és kisütötték ama eredményt, hogy egy baj van csak ebben a szép országban t. i. az a baj, hogy kevés húst hoznak be Szerbiából. Ez volt annak a négy napig tartó ankétnek összes eredménye. Azt a kérdést, hogy mit csinálnak ők maguk kartellek, trösztök czime alatt, (Ugy van ! jobbfelől.) azt a kérdést, hogy mikép drágitják ők maguk . . . Ugron Zoltán : A szenet! Pető Sándor: Nemcsak a szenet, hanem az ipar- és kereskedelem minden czikkét, arról hallgatnak. Illő volna, hogy a közvélemény, miután elvégre nemcsak mi, hanem a magyar ipar is a •gyáriparosok országos szövetségének érdekköréhez nem tartozunk, ne hagyja magát félrevezetni és én teljes jogot és szabadságot adok mindenkinek arra, hogy szidj gráriusokat, én magam is az élelmiszerdrágitás terén beállok ebbe a kórusba, a múltban is benne voltam abban a kórusban, mely az agráriusokat támadta, a kik kihasználták az erős védvámokat és a konjunktúrákat. Förster Aurél: Olcsóbban adjuk? Pető Sándor: Az ipar terén ugyanezekkel a körülményekkel találkozom, az ipar terén is megvannak azok a magas védvámok, de megvan az ipar terén a technikának az a fejlődése is, hogy a termelés mindig olcsóbb lesz ; az eredmény pedig az, hogy az árakhoz elsősorban hozzáadják a védvámok által adott tételt, a külföldről való szállítás költségét, hozzáadják a technika által lehetővé tett olcsó termelést és mindezeket megkoronázzák a kartell czimén létrejövő szövetség profitjával. A kartell gyönyörű czimen jön létre mindig : a termelés terén jelentkező anarchia kiküszöbölésére. Azonban soha még nem volt a világon és Magyarországon olyan kartell, a melynek czélja és ereddeczember i-én, hétfőn. menye nem a mesterséges drágítás és az árak felhajtása lett volna. Azután így azzal a csodálatos jelenséggel találkozunk, hogy például az állampapíroknak, a melyeknél jobb tőkebefektetés nem kell és a melyek elég szépen kamatoznak, az árfolyama soha nem száll felfelé, legalább bizonyos határon tul nem, hanem inkább lefelé haladó tendencziája van, ellenben egy tőkeerős és ebben a tőkeösszeesküvésben résztvevő iparvállalatnak vagy kereskedelmi vállalatnak részvényei, melyeknek 200 korona a névértékük, rövid pár esztendő múlva a névértéknek négyszeresére-ötszörösére emelkednek, mert ennek megfelelő profitot is tudnak biztosítani. Az állam ezt nem tudja biztosítani, az ipari vállalatok tudják. Ezen biztositásnak egyik tényezője a kartell. Mindenütt a világon felismerik a kartell árdrágító tendeneziájának rendkívül veszélyességét és mindenütt próbáltak ez ellen orvoslást keresni. Angliában, Prancziaországban, Oroszországban, Romániában a legfontosabb czikkek mesterséges drágítására irányuló kartellek nemcsak tiltva vannak, hanem büntetőjogilag üldöztetnek. Ausztriában a kormány felügyelete alatt állanak a kartellek ; például ezen év őszén tapasztalhattuk, hogy a galicziai petróleumgyárak részéről szándékolt és most is levegőben levő kartellnek igen erősen a körmére ütött az osztrák kormány és egy időre lehetetlenné tette létrejöttét. Az osztrák ministerelnök az osztrák drágaság! bizottság tárgyalásai során, hol a kartell kérdésével is foglalkoztak, kijelentette, hogy ő maga is közveszélyesnek tartja azt a fogyasztó közönség által fizetett árak és azok mesterséges felhajtása szempontjából, és hogy ők keresnek utakat és módokat, hogy a kartellek garázdálkodásának véget vessen és a mestertéges áremelés módjait és feltételeit kiküszöbölje. Más modern, iparral bíró országokban ez még talán hagyján, azok talán még elbírják a kartelleket, de a mi Magyarországon e téren történik, a felett már szemet hunyni nem lehet. Hisz mi adót fizetünk az államnak ; adót fizetünk az agráriusoknak, a legnagyobb ipar urainak és bankok urainak, de elvégre van határa az adófizetésnek is, és ha az állam ma bizonyos kiméletességgel bánik el velünk mint adófizetőkkel, hát kérjük a kartellek urait, a multimilliomos nagyiparosokat, a milliomosokat és a bankokat, hogy ők is kíméljenek bennünket. Pl. vannak itt helyi kartellek, vannak országos kartellek és vannak kartellek, a melyek kikívánkoznak az országos jelleg szűk köréből. Merem állítani, hogy Budapesten — eltekintve a tényleg fennálló telekspekulácziótól, eltekintve a lakásínség drágító hatásától, — annak, hogy lakásdrágaság van és hog}^ Budapest lakás tekintetében a világ legdrágább városa, elsősorban is a kartellek az okai. Ott van a téglakartell. Boldog az az ember, a ki 16—18 K-val felemelt áron téglát egyáltalában kaphat és az építési anyag minden szakmája, a mész, a beton, a parketta, mind-mind kartelbrozva van.