Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

305, országos ülés 191Í piaczi árral, hozzáadva még — a búzánál például — a hat korona harminoz fillér vámot, hozzáadva a szállitási költséget, ugy hogy a magyar gabona a budapesti piaczon mindig 6—7 koronával drágább, vagyis a vámtétellel legalább is mint a milyen ára van Londonban a vámmentes gabonának. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Drágább !) Förster Aurél: Mindegy, egyre megy ! PetS Sándor: A budapesti annyival drágább, hiszen ez egész okoskodásomból folyik. Annyival drágább Budapesten a gabona mint Londonban, mint a mekkora a gabona plusz szállitási költség. Mándy Sámuel: Nem egyforma gabona. Ez kétféle gabona ! Pető Sándor: Szóval, ha mi adót fizetünk az államnak, ebből megvan legalább az a hasznunk, hogy az állami feladatok ebből teljesíttetnek. De adófizetői vagyunk a mezőgazdáknak, adófizetői vagyunk a nagyiparnak, mert mindegyik az erős védvámokat arra használja fel, hogy a maga áruját, termékét legelsősorban is drágitsa annyival, mint a mennyit a védő-vám kitesz. Ez az adó még sokkal súlyosabb s nagyobb, mint a menynyit az államnak fizetünk, mert Magyarország évi forgalmát véve, a mivel a gabona megdrágul az erős vám által, az évenként 100—120 millió koronát tesz ki. A védő-vámok ezen árdrágitó hatásához hozzájárul a drágaság szempontjából még a mi helytelen fogyasztási adórendszerünk is, mely szintén lényegesen emeli a legfontosabb élelmiszerek és szükségleti ezikkek árát. Hogy milyen nagy mértékű áremelő hatása van a mi adórendszerünknek, megtudjuk a költségvetés néhány számadatából. Ez évi költségvetésünk egyenes adó előirányzata 287 millió, a fogyasztási és italadók pedig, melyeknek kategóriájába tehát a legfontosabb mindennapi szükségleti és élelmezési ezikkek esnek, 266 milliót tesznek ki, a melyek után még a városi pótlékok és fogyasztási adók is járnak. Nyilvánvaló tehát, hogy ez az erősen túlhajtott véd vámpolitika, mely annak idején a hazai termelés megvédelmezését czélozta, csütörtököt mondott, és egy megbukott rendszer jellegét kell hogy viselje, nemcsak nálunk, hanem egész Európában. Igaz ugyan, hogy az a kérdés 1917-ben lesz csak aktuális, hogy ugy a mezőgazdaság, mint az ipar védelmére maradjunk-e az erős védvámok mellett vagy sem, azonban azon drágaság hatása alatt, melyet egész Európában éreznek és melyet legfőkép érzünk mi, mert Magyarország ma Európának legdrágább országa és Budapest ma Európának legdrágább városa, különösen Németországban és Ausztriában igen erős politikai harcz folyik már ma a védővámok ellen, és a legközelebbi 1912. évi németországi választások már azon kérdés körül fognak forogni, miként forogtak a legközelebbi múltban az angol választások is, hogy ha megjön a kereskedelmi szerződések kötésének ideje egy pár év múlva, vájjon fentartsák-e a minden téren drágító védvámokat, enyhébb vámokra, vagy pedig a szabad kereskedelem terére deczember 4-én, hétfőn. 67 térjenek át '! Ez a kérdés dominálja már az osztrák politikát is, illő volna tehát, hogy Magyarországon is ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Én a leghatározottabban ellene vagyok azon gazdasági rendszernek, mely erős védvámokkal — megengedem — jót akart ugyan, mert védelmezni kivánta a mezőgazdaság és ipar termékeit, de csak annyit ért el, hogy kinai falat állított fel az ország vámhatárain, melynek azután első és elengedhetetlen következménye az, hogy a mezőgazdaság és ipar terén a védvám értéke erejéig és a külföldről való száUitás költsége erejéig az országban minden megdrágult. De nemcsak a mezőgazdaság terén találjuk ezt a rettenetes drágaságot, hol az bizonyos mértékig ha nem is érthető, de legalább magyarázható, mert elvégre a mezőgazdasági termelésnek megvannak a maga határai, az intenzív fejlesztésnek is megvannak a maga korlátai, — de ugyanezzel találkozunk az ipari termelés terén is. Az előttem szólt t. képviselő ur, de mindenki, a ki ebben a parlamentben beszél iparról és kereskedelemről, felállítja azt a tételt, hogy nekünk az ipart támogatni és mesterségesen is fejleszteni kell, hogy Magyarország jövője az ipartól függ és kétségbe vannak esve az emberek, ha ki tudják számítani, hogy az egyik vagy a másik hadügyministeri megrendelésnél a kvóta és a perczent arányában a hazai ipar mennyi megrendelést meg nem kapott, a delegáczióban minden évben forradalmak játszódnak le, pontosan kiszámítják czeruzával a magyar gyáripar nagy protektorai, hogy milyen perczent hiányzik a kvóta szerint a magyar gyáripar részeltetéséből. Én magam sem lehetek rosszabb a többinél és természetesen én is teljes belátásával birok annak, hogy a magyar gazdasági élet fejlődésének és a magyar állami létérdeknek egyik alapfeltétele az indusztriálódás és a becsületes iparfejlesztés; azonban méltóztassék megengedni, hogy egyúttal kijelentsem azt is, hogy nem minden, az iparfejlesztés terén a nyilvánosság piaczára odadobott kérdés közérdek és a magyar ipar és a magyar állam létének az érdeke, Én nagyon örülök pl. annak, hogy a Dreadnoughtok 320 millió korona költségéből a Dreadnoughtokat gyártó magyar ipar pontosan és akkurátusan megkapta a maga százalékát; én nagyon örülök annak, ha minden szállításban a kvóta arányában vagy még nagyobb mértékben részesül a magyar ipar, de méltóztassék elhinni, hogy ez a harcz tulaj donképen nem a magyar iparért folytatott harcz, itt végeredményében mindössze egy vagy két nagy gyárosról és a nagytőkének jutó profitról van szó. Én nem tagadom azt, hogy ha pl. Csepelen sok a megrendelés, ott a munkások is jó bér mellett sok munkát kapnak, többet keresnek ; de méltóztassék meghinni, igen sokszor összetévesztik a magyar ipar érdekét egy-egy multimilliomos nagyiparos érdekével. (Ugy van !) Későre jár az idő, és ezért csak egész röviden akarom kimutatni, hogy nemcsak a legnagyobb iparra van szükségünk, hanem sziik9*