Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

m 3Ö5. országos ütés 19ÍÍ deczember í-én, hétfőn. hogy november vége felé és deczemberben valami kis enyhülés van a drágaság terén, nem jelenti a drágaság csökkenését, mert ez csak mulólagos, időleges, átmeneti állapot, hogy azután januárban a drágaság, mint minden évben történni szokott, a maga teljes intenzivitásában jelentkezzék. (Közbeszólás a középen : Kötök olcsóbb áron.) A mi a t. képviselő urnak az ajánlatát illeti, én nagyon félek, hogy rosszul járna ezzel, és engedjék meg, hogy csak egy példát hozzak fel erre. Tavaly a főváros drágasági ankétjén ugyanezt a merész ajánlatot tette Wittmann képviselő ur palám et publice, hogy az árak tekintetében jelentkező feszültség csak múló állapot, öt-hat hónap múlva megszűnik és hogy ő merne sluszt kötni olcsó szállításra bárkivel. Nyilvánosan mondta ezt, mint a képviselő ur. Szerencséje volt Wittmann képviselő urnak, hogy ajánlatát senki sem akczeptálta, mert ha elfogadták volna, nagyon szépen tönkremehetett volna. A t. képviselő urat is óvom attól, hogy olcsóbb szállításra nézve nyilvánosan ilyen ajánlatokat tegyen. Ehhez még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy ha, a normális viszonyokat tekintve, az 1910. év szeptember vége és az 1911. év szeptember vége közti árakat össze méltóztatik hasonlítani, akkor az tűnik ki, hogy bár 1910 szeptember végén rettenetesen magasak voltak a húsárak, most egy év után még 17 százalékkal emelkedtek. Ugy látszik tehát, ennek már határa sincsen és ez természetes. Nem értem, hogy miért lehet oly nagy erővel felbuzdulni az argentínai hus ellen, a mikor Budapesten évenkint 3 millió kilogramm lóhúst fogyasztanak. Ennél eklatánsabb jelét annak, hogy husinség és husdrágaság van, nem ismerem. Ha pedig az igen tisztelt kormánynak ez az álláspontja, én e miatt nem akarok perbe szállni. de azt nagyon kérem, méltóztassék a drágaság elleni küzdelmet legalább annyiban felkarolni, a mennyire lehető. Mert nem elég az, a mit itt hangoztattak, és a mit előttem szóló t. képviselő ur is hangoztatott, hogy családoknak és családos meg nőtlen tisztviselőknek egyformán adjanak drágasági pótlékot; nem ez a lényeges; elsősorban ilyen flastrommal a bajt meg nem szüntethetjük, másodsorban szívesen adom meg és szavazom meg a megérdemelt drágasági pótlékot, de elvégre mások is vannak ebben az országban, nemcsak tisztviselők, a kik nem jöhetnek kérvényekkel, panaszokkal, instancziákkal, nem háríthatják át a drágaság tételeit másokra és azoknak is meg kell élniök és azokról is gondoskodni kell. Nemcsak pótlékokkal, drágasági, családi vagy nőtlen legények részére adott pótlékokkal, hanem olyan intézményekkel segítsünk a drágaságon, a mely intézmények lehetőleg és az ember által adott erők szerint a drágaságot csökkentik vagy megszüntetik. A mi különösen a husdrágaságot illeti, én igen csodálom, hogy a t. kormány különösen a főváros részéről jelentkező többrendbeli felterjesztések közül a legminimálisabbat, a legméltányosabbat legalább nem teljesiti, t. i. azt, hogy a mikor a szerb kontingens már kimerült, és a mikor kétségtelen, hogy Romániából nem hozhatják be azt a kontingenst, bár szerződés szerint dukál, hogy legalább azt a mennyiséget engedjék behozni Szerbiából, a mely Romániából nem lett behozva. Különösen fontos volna most Szerbia tekintetében valamely rendelkezés vagy intézkedés, mert az olasz-török háború miatt Szerbiából Olaszországba Törökországon át nem vihetnek húst és igy a legjobb alkalom volna arra, hogy valamiképen enyhítsük a szerb behozatal által a húsárakat, a mitől nem kell félni akkor, a mikor nekünk évi kivitelünk Magyarországból egy fél milliárd koronáttesz ki. Én tehát a drágaság kérdésében kivánom röviden igénybe venni a t. ház türelmét, és megjegyezni kívánom, hogy a hus és a gabonadrágasággal együttesen jár egyéb mezei termények drágasága is, A tej ára négy fillérrel szállt fel a termelőnél, a min szintén kellene a kereskedelmi kormány intézkedései révén segíteni. Ma a tej csak körülbelül 150—180 kilométer távolságból hozható fel Budapestre. Egyrészt a szállítást nagyobb távolságból nem birja meg a tej ára, másrészt az államvasutak nincsenek berendezve hütőkocsikkal és egyéb intézkedésekkel, a melyek segítségével meszszebbről is lehetne gyorsárunak tejet hozni. Az osztrák parlament nemcsak azokkal a kérdésekkel foglalkozik, hogy nőtlen és nős embereknek adjon-e pótlékot, vagy ne adjon, hanem keresi a radikális intézkedéseket, a melyekkel enyhítheti nemcsak a hivatalnokok javára, de a közönséges adófizető polgárok, a fogyasztó közönség javára is a drágaság terheit, és legutóbb épen az osztrák drágasági bizottság lényeges határozati javaslatokat fogadott el, a melyek következménye lesz azután, hogy a tej által elbirt árakon, a tejszállitáshoz szükséges kocsikon 500 kilométer távolságon is lehet majd Bécsbe tejet hozni. Ha méltóztatik a kereskedelmi kormányunknak is intézkedni ebben az irányban, egyrészt a tarifa tekintetében, másrészt a vasutak kellő berendezésével, ezzel igen nagy lépést tehet arra nézve, hogy a tej drágaság enyhíthető legyen. Nem hiszem különben, hogy a drágaság ily apró-csejDrő, részleges intézkedésekkel megoldható lenne. A lényeges hiba a mi vámpolitikánkban van, a melyért nem is a magyar kormány, nem is az osztrák és magyar kormány felelős. Ezt a vámpolitikát Európában Németország inaugurálta és Magyarország és Ausztria kénytelen volt Németország nyomán az erős védvámpolitikára áttérni, és az ő maga autonóm tarifáját és az összes kereskedelmi szerződéseket a magas véd vámok jegyében kellett megcsinálnia és fentartania. Néhány évi tapasztalat fényesen igazolja elsősorban, hogy a drágaság okait hiába akarjuk természeti tényezőkre hárítani. A drágaság oka gyanánt hiába mondjuk a frázist, hogy csökkent az arany bevásárlási képessége, a drágaság igazi oka Európa szerte elsősorban Ausztria-Magyarországon, a magas védvám. A magyar gabona ára egyenlő a világ-