Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

305. országos ülés Í9li egyszerűen visszaszívták, s adnak mindössze a budapesti kisebb alkalmazottaknak egyszer s mindenkorra egy kis karácsonyi alamizsnaszerü rendkívüli segélyt. Engedelmet kérek, t, ház, ha az igen t. kormány nem akart drágasági pótlékot adni, akkor legalább ne igérte volna be, mert nem elég megtenni azt, hogy a drágasági pótlékot kormánynyilatkozatokkal beígérik, és utólag azt mondják : számítottuk, sokba kerül, nincs annyi pénzünk, nem adjuk meg. Ez olyan teljes hiánya az előrelátásnak, a mely minden téren ártalmas, szocziális téren azonban, ott, a hol szegény, éhező emberekről van szó, . . . Hock János: Számítottak rá, kölcsönöket vettek föl! Gr. Batthyány Tivadar: ... ez a hibák legnagyobbja, ez olyan szerencsétlen eljárás, a melynek következményeit az urak lássák. Horváth Mihály: Sokan már adósságot csináltak ! (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János : Ebben az évben csak ígérték ! Gr. Batthyány Tivadar: ígértek drágasági pótlékot s most visszaszívják s devalválják a pesti kisebb tisztviselőknek adandó, egyszersmindenkorra szóló segélyre, a vidékiek pedig nem kapnak semmit. A drágasági pótlékot, a melynek addig kellett volna adódnia, a míg ez a horribilis drágaság van, egyszerűen nem adják meg. En nagyon kérem a kormányt, tegye azt, a mit igért; adjon a tisztviselőknek drágasági pótlékot, — a családi pótlék megadását helyeslem — és adja meg a drágasági pótlékot mindenkinek, különösen az alsóbb fizetési fokozatokban ; mert legyen az a tisztviselő nős vagy nőtlen, legyen gyermeke vagy legyen gyermektelen, az egyre megy, az ma mind drágábban él, mint élt egy félévvel ezelőtt és még drágábban, mint egy-két esztendővel megelőzőleg. (Igaz! ügy van! balfelől.) Ezt mindnyájan tudjuk, és nem méltányos, hogy a tisztviselők és alkalmazottak egy részének semmit se adjunk, a többieknek pedig csak egy csekélységet. T. képviselőház ! Nem folytatom. Ezeket elmondva és ezeket ajánlva a t. minister ur figyelmébe, én kijelentem, hogy politikai bizalmam hiányában, politikai pártállásomnak természetes konzekvencziájakép a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. ház ! Az előttem szóló t. képviselőtársam rámutatott a drágaság kérdésére, a melynek részleteivel nem kivánt ezúttal foglalkozni,, s ennek kapcsán rámutatott arra is, hogy Ausztriában igen erős az áramlat arra, hogy az Ausztriával megkötött kiegyezésen rés üttessék, illő tehát, hogy ezen parlamentből is erélyes hangok hallattassanak, a melyek azután az osztrák parlamentet a józanság útjára terelik és elterelik azon kétségkívül fennálló, igen erős szándéktól, IfÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XIII. KÖIKT. deczcmber h-én, hétfon. 65 hogy a kiegyezés szabályai daczára a magyar kormány és a magyar parlament megkérdezése nélkül a drágaság kérdésében határozzanak. Formailag teljesen helyes az a tétel, a melyet előttem szólott t. képviselőtársam felállított, mert. nekünk azt eltűrnünk nem szabad, hogy a magyar kormány és a magyar parlament beleegyezése és megkérdezése nélkül — ugy, a mint az osztrák parlamentben ezt hangoztatják — ők egyoldalúan a maguk akarata szerint intézkedhessenek és joguk legyen intézkedni olyan kérdésekben, a melyek a kiegyezési törvény és a törvény szelleme szerint kétségkívül csak a két fél egyező akaratával intézhetők el. Formailag kétségkívül igaza van a képviselő urnak a tekintetben, hogy ez ellen nekünk erélyesen tiltakoznunk kell, illetőleg fel kell állitanunk azt a tételt, hogy a menynyiben az osztrák parlament önkényesen és egy- , oldalulag megsérti a kiegyezés szellemét és tételes intézkedéseit, akkor az egész vonalon reánk nézve sem érvényesek a kiegyezésnek olyan intézkedései, a melyek viszont az osztrák gazdasági érdekeknek kedveznek. Formailag ez igaz, érdemileg azonban sajnálattal kell megállapítanom, — s ezt hangsu- ( lyozom, bárha tudom, hogy igen kevés oldalról találkozom ugyanezzel a véleménynyel — hogy az osztrákoknál van az igazság. (Ellentmondások , jobbfelől.) Az osztrákoknál van az igazság, mert olyant kérnek, a mihez, mondom, a mi hozzájárulásunk és beleegyezésünk feltétlenül szükséges, de a mitől a mi hozzájárulásunkat elvonni a mai drágasági viszonyok között, különösen akkor, ha mi bizonyos ellenértékeket kérünk és kaphatunk, ez a nép érdekeivel és pedig nemcsak az osztrák nép, hanem a magyar nép érdekeivel sem egyezik meg. Én egyáltalában csak dicsérni tudnám a magyar kor- . mányt, ha bizonyos rekompenzácziók és bizonyos magyar érdekek érvényesítése mellett hozzájárulását adná ahhoz, hogy Ausztriába az argentínai hus behozható legyen. (Ellenmondások a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, én a magam álláspontját fejtem ki, a mely, megengedem, hogy talán nem helyes, de mégis ez az álláspontom. Mert hogy csak egy példát mondjak, tavaly, mikor itt egy nagyobbszabásu husdrágasági vita folyt le a parlamentben, azok részéről, a kik a husdrágaság miatt panaszkodók ellen sorakoztak fel, az hallatszott, hogy az 1910. év őszén mutatkozó rettenetes drágaságot előidéző okok meg fognak szűnni . . . Mándy Sámuel: Megszűnt! Pető Sándor: . . . és azok csak átmeneti jellegűek. Azt hallom, hogy meg is szűnt. Szeretném látni, hogy hol. Mándy Sámuel: Az országban ! Pető Sándor: Az adatok épen az ellenkezőjét bizonyítják. Mert bocsánatot kérek, ne téveszszük meg önmagunkat és másokat sem. Minden évben . ugy szokott lenni, hogy november végén és deczember felé a feszültség bizonyos mértékben enyhül, így volt ez tavaly is, igy van ez most is, tehát az 9