Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

Sö5. országos ülés tóíl háztartás ujabb megterhelésével is bőségesen kívánnám a kormányt ellátni hitelekkel, mert tudom, meg vagyok róla győződve, hogy a mit ezen a téren beruházunk, az a legrövidebb időn belül bőséges kamatokkal, sőt uzsorakamatokkal száll vissza az ország javára. (Igaz ! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Kérném a t. minister urat elsősorban is arra, hogy foglalkozzék komolyan, — necsak programmjába vegye fel, mint az mi nálunk szokás, — a kereskedelmi törvény revíziójával; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) jobban mondva nem annyira a törvény revíziójával, mint inkább modernizálásával. Azok a törvények, a melyek bázisán' mi a mi kereskedelmi törvényünket megalkottuk, külföldön már régen túlélték magukat, és azok revíziók, uj törvényes intézkedések által a modern igényekhez simultak ; azokat átalakították, nálunk azonban él tovább a régi kereskedelmi törvény. Azt hiszem, felesleges magyaráznom, hogy ennek fentartása anakronizmus nemcsak a biztosítási törvényrendelkezések, hanem a többiek tekintetében is, de ha szabad sorrendi fokozatot felállítanom, akkor elsősorban a biztosítási törvény reformját kérem és sürgetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kereskedelem terén melegen ajánlom a t. háznak és a t. minister urnak figyelmébe a kereskedelmi képviseletek, vagyis a kereskedelmi és iparkamaráknak revízióját. (Helyeslés balfelől.) Ez is elavult intézmény ; elavult a kereskedelmi és iparkamarák választási rendszere. Benne vagyunk a jogok kiterjesztésében, szabályozásában, tessék tehát a kereskedelmi és iparkamarai választások rendszerét is megváltoztatni. Méltóztassék továbbá, t. minister ur, — erre különös súlyt fektetek — a kereskedelmi és iparkamarák kerületi beosztását revízió alá venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt elsősorban ajánlanám, hogy Budapest székesfőváros területének egy külön kamara biztosíttassák, mert Budapest és környékének érdekei egy kalap alá ma már nem foghatók. (Igaz I Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék a kamarák területi és kerületi beosztását a törvény életbelépte óta előállott változásoknak megfelelően revideálni. (Helyeslés balfelől.) Hiszen egyes vidéki góczpontok, a melyek még 10—15 évvel ezelőtt apró-cseprő kis adminisztratív központok voltak, ma már erős ipari és kereskedelmi góczpontokká alakultak, a melyeknek joguk van ahhoz, hogy kamarai székhelyet kapjanak. (Igaz! JJgy van! balfelől.) De ha a kamarai kérdést itt, már szóba hoztam, bátorkodom különösen figyelmébe ajánlani a t. minister urnak azt, hogy a kereskedelmi és iparkamarák hatáskörét tágítsuk, fejleszszük. (Helyeslés a baloldalon.) Minden alkalommal, midőn itt tisztviselői kérdésekről, adminisztráczióról beszélünk, panaszkodunk — magam is — az adminisztráczió komplikált volta miatt, panaszkodunk azért, mert évről-évre száz és ezer számra szaporítjuk az ' állami tisztviselők számát, mindig sürgetünk erre deczember h-én, hét fon. 55 nézve reformokat s mindig igazunk is van, mikor ily értelemben szólalunk fel; de nemcsak panasz-: kodnunk kell, hanem orvosolnunk is kell a bajokat. Az orvoslásnak egyik módja pedig az, ha a kereskedelmi és iparkamaráknak hatáskörét kitér-, jesztjük; ha ezen kamaráknak bizonyos kereskedelmi és ipari adminisztráczionális ügyekben autonóm hatósági hatáskört adunk. Ez által két czélt érünk el : az egyik az, hogy gyorsabb, közvetlenebb, az élet viszonyaihoz és igényeihez jobban simuló fórumot kapunk az kereskedelem és ipar ügyeinek intézésére ; a másik előny pedig az, hogy könnyitünk az állami és a megyei adminisztráczión, a mennyiben elvonjuk az állami adminisztrácziótól ezen ügyeknek egy részét s ezzel megtakarításokat eszközölhetünk munkában és emberekben. T. képviselőház ! Áttérek most már — mert túlhosszan nem szeretném a t. ház figyelmét igénybevenni, noha volna még egynéhány mondanivalóm — az iparfejlesztés kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Csatlakozom a, mondhatnám, minden oldalról, az iparfejlesztésre vonatkozólag itt elhangzottakhoz ; a magam részéről általánosságban csak arra . utalok, hogy Magyarországon a »To be ór no to be«, a »lenni vagy nem lenni<< kérdése attól függ, hogy tudjuk-e ezt az országot indusztrializálni, igen vagy nem. Ha megmaradunk abban a szerencsétlen állapotban, hogy ez ország lakosságának 75%-a továbbra is a földből, a mezőgazdaságból kénytelen magát fentartani; ha megmaradunk abban az állapotban, a melyben ma vagyunk, hogy a magyar ipar tulaj donképen többé-kevésbbé — tisztélet a kivételeknek — csak melegházi növényhez hasonlítható, a melyet folyton dédelgetni, ápolni keh, a melyet bizonyos mértékig csak mesterségesen tudunk fejleszteni, fentartani: akkor Magyarország jövőjének kialakulását a legsötétebb színekben látom magam előtt. Ipari állammá kell tenni Magyarországot ; (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) be kell vinnünk hazánkat az ipari államok sorába, mert e nélkül, t. uraim, sem a véderőbeli, sem & nagyhatalmi, sem a szocziális, sem a kulturális fel-,' adatainak ez az ország megfelelni nem lesz képes. (Élénk Jtelyeslés a baloldalon.) Utóvégre számolnunk kell a kor, az idő követelményeivel. Haladnunk kell s a haladás az államra uj terheket ró. Folytonosan trafik-árak, vasúti tarifák emelésével nem lehet operáim, (ügy van! balfelől.) Ezt megtehetik egyszer, megtehetik kétszer, de többször bajosan és adósróffal sem lehet ezen a bajon segíteni, hanem csak a jövedelmező vállalkozások megteremtésének fokozásával érhetünk czélt, ennek pedig csak egy módja van : az ország indusztrializálásä. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) V -""••' Es itt igazán szeretném, ha meg tudnám győzni Magyarország minden egyes lakóját a tekintetben, hogy ne féltse senki a maga. hatáskörét ; ne féltse senki a maga befolyását, a föld- • birtokos vagy bárki más ne féltse az érdekeit