Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-321

321. országos ülés 1911 deczember 23-án, szombaton. 545 megindította az akcziót az iránt, hogy ezt a telket most, a mikor a vételre kedvező konjunktúra mutatkozik, szerezzék meg. Létre is jött a vétel, az ajánlat 50.000 K volt. Most azzal gyanúsítják meg az alsipánt, hogy ő az 50.000 K-ás ajánlat ellenére 52.000 K-ért vásárolta volna meg az ingatlant. A vételi ügylet megkötésekor két tanú volt jelen, az egyik dr. Tolnay Lajos, Hunyad vármegye th. főügyésze, a másik pedig, a ki az egész akcziót vezette, a ki tulajdonképeni értelmi szerzője volt az ügyletnek, báró Bornemissza Lipót, Hunyad vármegjre akkori főispánja. Az ilyen becsületbevágó meggyanusitással szemben az alispán, igen természetesen, a fegyelmi ügy határain túl is tisztázni kivánta magát és bizonyítani igazát az alaptalan, névtelen, rágalmazó, légből kapott gyanúsítással szemben és így követelte a jelenvolt két tanú kihallgatását. Az egyiket kihallgatták, a másik ez idő szerint állandó amerikai lakos, mindnyájunk által tudott helyen tartózkodik, a vármegye közönségével levelezésben és állandó összeköttetésben lévő, köztiszteletben lévő férfiú. A vizsgáló-bizottság a kihallgatás szükségességét kimondotta és jegyzőkönyvbe vette, hogy addig a vizsgáló-bizottság jegyzőkönyveit a közigazgatási bizottsághoz nem fogja beterjeszteni, a míg a konzuli utón megkeresett báró Bornemissza Lipót kihallgatási jegyzőkönyve Amerikából vissza nem érkezik. Ennek daczára tudomásunkra jött az, hogy a vármegye főispánja a vizsgáló-bizottság elnökétől, a ki különben tanfelügyelője a vármegyének, az iratokat jogosulatlanul átvette és pár nappal ezelőtt azzal az előterjesztéssel küldte fel a belügyministerhez, mondja ki Bornemissza Lipót tanú kihallgatásának mellőzését és intézkedjék az iránt, hogy a vizsgálat folytatása szüntettessék be és az iratok a közigazgatási bizottsághoz terjesztessenek vissza. Kétségtelen, hogy a főispán ezzel az eljárásával törvénytelen útra ragadtatta magát, (Igaz I ügy van! a szélsőbaloliahn.) mert az 1886 : XXI. törvényczikk egyáltalában nem terjeszti ki a főispán felügyeleti jogkörét arra, hogy a vármegye tisztviselői elleni fegyelmi ügyben a kiküldött vizsgáló-bizottság autonóm működését akkép korlátozhassa, hogy az csak oly bizonyítékokat szerezhessen be, a melyek a főispán tetszését megnyerték ; másodszor nincs joga a belügyminister urnak ahhoz sem, hogy a fegyelmi vizsgálat menetét akként irányithassa, miszerint valamely bizonyíték beszerzésétől a vizsgálatot teljesítő hatóságot eltilthassa; harmadszor ellenkezik érdemben is a fegyelmi vizsgálat czéljával az, hogy fontos ténykörülményre, a legközvetlenebb és a tényállás felderítésére a legalkalmasabb bizonyíték kivétele indokolatlanul mellőztessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez nem alkalmas arra, hogy ilyen fontos ügyben, mint a milyen egy vármegye alispánjának a fegyelmi ügye, a közmegnyugvás biztosittassék és becsületes, fontos s mindenre kiterjedő vizsgálat KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915- XIII. KÖTET. foganatosittassék. Különösen nem alkalmas ez Hunyad vármegyében, a hol köztudomású, hogy a vármegye jelenlegi főispánja és köztiszteletben álló alispánja között régi személyes antagonizmus van még abból az időből, a mikor kilencz évvel ezelőtt ugyancsak Mara László volt Hunyad megye főispánja és az alisván választásnál, a főispán hivatalos alispánjelöltjével, a sógorával szemben Pogány Bélának juttatta a vármegye közönsége a többséget. Állandó harcz folyt már azon főispáni működése alatt is közte és Pogány Béla alispán között. Majd elkövetkezett a nemzeti ellenállás korszaka. Mara László főispán nem tartotta szükségesnek a darabont - kormány alatt megválni állásától, ugy hogy a koaliezió kormányzata alatt Andrássy Gyula találta meg a módját menesztésének, viszont Pogány Béla alispán a nemzeti ellenzék mellé állott, illetve annak vezére volt és az alispán kezében levő hatalmi jogkörrel védte meg a darabont-kormány túlkapása ellen a vármegye autonómiáját, egyszóval tisztességesen és hazafiasán szolgálta a nemzetet. Nem tudta elfelejteni Mara László főispán azt sem, hogy midőn az 1906-os választások idején a belügyminister intézkedett Hunyad vármegyében a választások vezetése iránt, daczára annak, hogy akkor ő még hivatalban levő főispán volt, mellőzte őt és a vármegye alispánját bizta meg a választások vezetésével. Midőn 1910 tavaszán elfoglalta a jelenlegi kormány bizalmából Mara László újból a főispáni széket, a vármegye elnézte szülöttének múltbeli tévedését is, jót remélve, sokat feledve, szépen fogadta. A főispán a helyett, hogy ezt honorálta volna, és egy békés, nyugodt, igazságos kormányzatot inaugurált volna, legféktelenebb, leggyülölködőbb, legigazságtalanabb s törvényt, szinte tisztességet fcipró módon üldözőbe vette mindazokat, a kik neki a múltban alkalmatlanok voltak. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) E tekintetben legalkalmatlanabb volt neki Hunyad vármegye alispánja, a kinek gerinczéről meg volt győződve és tudta, hogyha majd újból — a mitől Isten óvjon — a régi állapotok kerülnének vissza, egy hatalmas férfiút fog újból magával szemben találni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek áldozata Hunyad vármegye alispánja, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt a czélt szolgálta a ministeri vizsgálóbizottság kiküldése, ezt a czélt szolgálta az az inquisitoriábs eljárás, a melyet három vagy négy hónapon át folytattak abban a szerencsétlen vármegyében, a minek többek között egyik eredménye egy szerencsétlen idegbeteg, vesebajos főszolgabírónak váratlan halála, mondhatni a vizsgálóbizottság vezetőjének, Ilosvay Bálintnak karjaiban, a ki ugy látszik annyira megdöbbent ettől, hogy sietve távozott a vármegyéből és többé vissza sem tért. De nem erről a vizsgálatról szándékoztam most beszélni, majd egy napirend előtti felszólalásban fogom annak idejében a t. ház előtt vázolni azt az egész eljárást, a melyet majdnem kétévi kormányzata alatt a főispán nemcsak az alispán, 69