Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-320
320. országos ülés 1911 ü tom, Hogy a mit a képviselő ur mondott, az szószerinti értelmében egyszerűen nem igaz. (Mozgás és za.) Másodszor, t. képviselőház, konstatálom azt is, hogy egy parlament méltóságához nem illik, hogy valaki nejének a nevét ide behozzák. (Nagy zaj és mozgás a középen. Éíénh helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Polónyi Géza: Hogyha a t. képviselő ur erre a térre akar menni, akkor néhány rövid nap múlva fogok szolgálni olyan adatokkal, a melyek majd leszoktatják a t. képviselő urat arról, hogy a női becsület kérdését ebben a parlamentben bármi tekintetben érintse. Asszonyoknak a nevét ide nem szabad behozni. Nagy Sándor: Nem érintettem női becsületet ! Polónyi Géza: Hát megengedem, hogy a női becsületet a t. képviselő ur nem érintette, — megvallom, hogy helytelen szót használtam — de t. képviselőház, azt sem szabad, hogy családokat, vagy bárkinek a, feleségét valaki ide a képviselőházba behozza. Ez olyan megkímélt terület volt eddig, a melyet mindenki respektált és elvárjuk, hogy a t. képviselő ur is a jövőben respektálni fogja. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Nagy Sándor: Több ízlésem van, mint Polónyi Gézának! (Folytonos zaj.) Justh Gyula: Rendre kell utasítani! (Zaj.) Elnök (Csenget) : A képviselő urat rendreutasítom. Csendet kérek, t. képviselő urak! Hock János képviselő ur kivan nyilatkozni. Hock János: T. képviselőház! Én a kölcsönösen kiélesitett (Folytonos zaj. Finölt csenget.) felekezeti érzékenységet most érinteni nem akarom. (Helyeslések.) Én tisztán tárgyilagos mederbe szeretném visszaterelni a vitát és némi felvilágosításaimmal hozzájárulni ahhoz, hogy a köztünk fennálló elvi ellentéteket teljesen tisztázzuk és megfejtsük. (Helyeslés.) Csakugyan ugy van, t. ház, hogy a receptionális törvény, a hol a felekezetek taxative vannak felsorolva, felsorolja az izraelita vallásfelekezetet is, de nem sorolja fel külön felekezetekként, mert ugy okoskodik, hogy az egyik, az ő vallását szigorúbban tartja meg és a hagyományokra támasztva tartja meg a vallását, a másik pedig a hagyományokat elhagyva, modern irányban fejlődik vallásos világnézetében. A dolog tehát ugy áll, hogy nálunk, a keresztény katholikusoknál, de más keresztény felekezeteknél is vannak, a kik orthodox hitben élnek és vannak olyanok, a kik inkább modern és neológ hitet vallanak. Az kétségtelen, és mindannyian emlékezhetünk kik olvastuk a kor' történetét, hogy a midőn Mária Terézia annak idején meg' lehetős erősen katholizált, kiküldötte egy tábornokát valamely községbe, a hol református valczember 22-én, pénteken. 539 lásuak éltek. A tábornok azt kérdezte a református paptól, hogy miért protestánsok maguk. A pap erre azt felelte, hogy mi nem hiszünk mindent és ezért protestálunk. A tábornok erre ugy válaszolt, hogy: Ich glaube auch nicht Alles, doch ich protestiere nie. (Derültség.) így vagyunk ezzel a kérdéssel is, hogy a neológok, a kongresszisták és az orthodoxok eltérnek egymástól a szervezeti kérdésben, a hitnek mélyebb vagy sekélyebb felfogásában, de tulajdonképen különálló felekezetet nem képeznek. Rosenberg Gyula: így van! Szószerint így van! Hock János: Áttérve a papképzés kérdésére, engedje meg a t. képviselőház, hogy egypár megjegyzést fűzzek ehhez és lehetőleg. tárgyilagosságra törekedjem azzal a hona fidessel, a hogy én minden ilyen kérdést kezelek. Farkas Zoltán : Következetességgel ? Hock János: Igenis, azzal kezelem. Mindenütt meggyőződésemet tekintem irányadónak. Lehet, hogy tárgyilag tévedek, de hogy egyénileg az igazság alapján állok, azt mutatja 25 éves parlamenti következetes multam, a hol minden magánérdeket leküzdve, megálltam az igazság szolgálatában nehéz körülmények között, mindig a magam meggyőződése mellett, a saját érdekeim ellenére. (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon és a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! Hock János: Az ilyen közbeszólás tehát nem egyéb, mint kötözködés. Egy hang (a baloldalon) : Karácsonyi hangulat ! Hock János: Már most, t. képviselőház, ebből az alapból tekintve a kérdést, nekem az a meggyőződésem, hogy tulajdonképen a vallási tartalmat egy lélekbe az ő életének cselekvése önti. Hiába dogmatikus valaki, vagy hiába iparkodik a legtisztább teológiai álláspont megtanulására : ha erkölcsi élete evvel ellentétben áll, akkor sohasem lesz vallásos, buzgó lélek; lehet formalista, lehet a felekezeti téren teoretikus, de szentté nem lehet. Pedig a vallásnak czélja az, hogy erkölcsi alapon nevelje fel az egyéneket. És mikor a keresztény világnézetet hirdetjük és szembeállítunk vele egy másik világnézetet, akkor különböztetnünk kell. Az a zsidóság, a mely hitvallást tesz és kijelenti, hogy magyar nemzeti szempontból nem tür semmi versenyt, mert ezen a téren ő is lélekkel akarja szolgálni a magyar kultúrát, az a zsidóság, a mely humanisztikus irányban gyakorolja az én keresztény világnézetem főparancsát, a felebaráti szeretetet, az közelebb áll hozzám, mint ki hirdeti, de nem cselekszi. Az élő cselekedet tesz valakit Krisztus tanítványává. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az, a ki a felekezeteket egyszerűen az anyakönyvi bejegyzés alapján akarja csoportosítani, csak formális eredményt ér el; lényeges 68*
