Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-320

540 320. országos ülés 1911 deczemher 22-én, pénteken. eredményt akkor érek el, ha azt nézem, hogy a szerint az erkölcs szerint él-e valaki, a mely erkölcs szerint élek én. Én nem akarom a mű­velt és haladni akaró zsidóságot, a mely velem teljesen egyenlő társadalmi erkölcsöket vall, „ a keresztény világnézet diadalából kiszakítani. Ok is Krisztus hitét és felekezetét gyakorolják, mi­kor az ő törvényét, a felebaráti szeretetet gya­korolják és a szerint cselekszenek felebará­taikkal. Rátérek már most magára a kérdésre, a melynek lényege bizonyára a papkérdés. Két­ségtelen, hogy a papnevelés kérdése az egész vonalon összefügg az autonómiák szervezésével. Kincs az a kormány, a mely, ha belenyúl az ilyen kérdésbe, ne keltene fel óriási érzékeny­séget s ne találkoznék nagy ellenállással. Ez egy kulturharcz világos megkezdése, a melytől Is­ten óvja Magyarországot, mikor a társadalmi ellentétek úgyis már kifejlődtek a szoczialista világnézet folytán. Ez egy kulturellentétet hozna bele a vallási hozzátartozás alapján, s igy ezt a legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám az országra nézve. A papnevelést tehát szerintem az auto­nómiák lesznek hivatva a maguk vallási eszméi­nek megfelelően kezelni és megoldani. De azt hiszem, ennek a törvényhozásnak liberális állás­pontja mindig az volt és a jövőben is az lesz, hogy lelkiismereti kényszert hitdolgokban alkal­mazni nem fog, a jus supremae inspectionis-t, az állam felügyeleti jogát azonban teljesen érvé­nyesiti. Már most minden felekezet papnevelése lényeges kulturkérdés; csak arról van szó, meg­felel-e a nemzeti feladatoknak, az állami szem­pontoknak, igen, vagy nem ; ha nem, az állam kiirtja azt a hibát, de ha igen, istápolja a kul­turmissziót a felekezeteknél is. Az kétségtelen, hogy szerkezetileg a két izraelita álláspont között bizonyos ellentétek vannak. JN ózzuk például a bíróságaikat. Egészen más szervezetük van a kongresszistáknak, mint­áz orthodoxoknak. Az egyik például az ő kerü­leti bíróságaival intézi el dolgait, a másik, az orthodox, a választott bíróságokban. Miben áll tulajdonké]3en ez a választott bíróság ? Abban, hogy minden ortodox zsidó, a Id ellentétbe jut egyházával, vagy hitközségé­vel, az ő ügyét választott bírósághoz apjaellálja. E választott bíróságba két tagot jelöl a község, kettőt kijelöl ő és ezek közösen választanak elnököt. Ha dogmatikus természetű kérdésről van szó, akkor a bíróságnak csak rabbi lehet a tagja. Ha nem dogmatikus természetű kérdésről van szó, tagja lehet világi ember is. Csakkogy ez a választott bíróság 300 koronától 3000 ko­ronáig szokott költségeket felszámítani. így kölcsönösen tönkretehetik egymást, a hitközség a hívőjét, a hivő pedig a hitközséget. Miért? Egyszerűen azért, mert minden hitközségnek joga van olyan adót kivetni egyházközségének a tagjára, a milyet akar. Eelebbezés nincs, mert nincs autonómia. Ha egy hitközség tönkre akar tenni egy hívőt, olyan adót vet ki milyen neki tetszik, és annak a közigazgatási fórumnak, a melyhez esetleg a felebbezés kerül, csak arra van joga, hogy megkeresse, vájjon az illető ahhoz a köz­séghez tartozik-e, adózó polgár-e. De hogy meny­nyit vetettek ki rá, az ő réá nem tartozik. Tehát a hitközség tönkreteheti a maga hívőjét. Viszont az a hivő is tönkreteheti a hitközsé­get, mert folyton választott bíróságra appellál. Miután pedig neki esetleg vagyona nincsen, a választott bírósággal szemben lévő óriási költ­séget egyszerűen ráróják a hitközségre. Én azt hiszem, a zsidókérdés megoldása is az lesz, ha megadják neki a mozgási szabad­ságot, az autonómiát. De addig is a papkéj)zés terén mutatkozó sebeket orvosolnia kell a kor­mánynak, mert ott csakugyan vannak olyan hiányok, a melyekre rámutatni a magyar jaarla­mentben kötelességem, (Helyeslés a ssélsohal­oldalon.) A budapesti kongresszista rabbiképzés min­den kívánalomnak megfelel. Érettségit tett em­bereket képeznek ki rabbikká, a kik azon a magaslaton állanak, a hova a türelmetlenség nem juthat be. Mert az erkölcsi életnek, a ki­művelt agyvelőnek megvan az a tartalma is. hogy a türelmetlenséget a felekezeti élet átká­nak tekinti, mert a felekezeti élet lényege min­dig az összeolvasztó szeretet. Ellenben az ortho­dox hitközség hogyan képez rabbit ? Rabbiképző intézete nincs, de vannak u. n. jesivá-i; ilyen a pozsonyi jesiva, a mely a többi közül ki van emelve és önkéntességi jogot adományozhat. Az orthodox rabbikat a hatarah alapján fogadják fel; a jesiva kiad egy bizonyítványt, azt két­három rabbi ellenjegyzi, és e bizonyítvány alap­ján az illető megválasztható rabbinak. De itt bizonyos visszaélések csúsztak be. Sokan, a kik az önkéntességi joghoz egyéb alapon igényt, nem formálhatnának, a pozsonyi jesivától kapnak bizonyítványt; a rabbi pályára nem mennek, de azért mégis élvezik az önkéntességi jogot. Bakonyi Samu: A katonai kötelezettség alól való mentességet! Hock János: Ugy értem, hogy a papokat megillető katonai kedvezményekben részesülnek. A pozsonyi jesiva ezeket a bizonyítványokat egyenesen katonai czélokra állítja ki; valamely jegyet tesz rá, a melyből megtudható, hogy az illető rabbinak nem alkalmas, mert képzettsége arra nincsen. Ez visszaélés és ezt a minister urnak meg kell szüntetnie. Haller István: Kormánybiztost kell kikül­deni! (Zaj. Elnök csenget.) Hock János: Mikor a kormány figyelmét felhívom, a kormány bizonyára megtalálja a módját, hogy érdemlegesen intézkedjék, meg­találja a nélkül, hogy a felekezeti érzékenységet sértené,

Next

/
Thumbnails
Contents