Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-320

538 320. országos ülés 19ll deczember 22-én, pénteken. felekezetnek tekinteni, mert ő közöttük és a neológok között dogmatikus, vallási tételbeli különbségek vannak. Ezek históriai tények. Hogy szabadjon csak egy különbséget mondani, a Schulchan Aruch tekintetében vannak oly különbségek, melyeket a neológok nem fogad­nak el ugy, mint az ortbodoxok. Múltkor be­igazoltam ezeket a tételeket. Most rátérek arra, mit kívántam én. Barta Ödön : Nem tartozik ide! Polónyi Géza: Azt akarom megmagyarázni, mit értettem én konfesszió alatt. Világosan azt mondtam, hogy én nem követeltem a konfessziót akkor sem, mikor a reezepczióról volt szó, taná­csolni azonban most is tanácsolom, hogy az helyes volna, ha ezen a területen a megegyezés létesít­tetnék az ortbodoxok és a neológok között, és ha ez a megállapodás publikáltatnék. Ezt mond­tam, itt van a napló. Bocsánatot kérek, hiszen ha Löw Lipótnak a konfesszióját aláíratják az urak valamennyi orthodox rabbival, én leszek a legboldogabb ember, a ki ezért üdvözölni fogom az egyházat. Bakonyi Samu : Ezt a védelmet megköszönik! Polónyi Géza: Azt pedig csak méltóztatnak konczedálni, hogy a létező két felekezet között az ethika tekintetében is, a vallásmorál tételei szempontjából is különbségek vannak. Bakonyi Samu: Azt már ők sem mondják! Rosenberg Gyula: Az a különbség, a mi a klerikális ós a nem klerikális katholikus közt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Hiszen a múltkor felhoztam tételeket e tekintetben. Azonban ezt sem hoz­tam volna fel itt a házban a kultusztárcza részletes vitájánál, ha világosan meg nem lettem volna támadva. T. képviselőtársam elfelejti, hogy Kelemen Samu ur hozta ezt a kérdést az álta­lános költségvetési vitából ide a részletes vi­tára, betek multán. Nekem tehát nemcsak jo­gom, de egyenesen kötelességem volt erre vála­szolni. Megtettem ezt objektivitással és abszo­lúte semmiféle más szándék nem vezetett és ennél a szándékomnál megmaradok a jövőben is, hogyha vannak akármilyen felekezeti kü­lönbségek, a melyek a vallásmorál szempont­jából más tanokat akarnak hirdetni, azoknak kiegyenlítését és publikálását követelnünk kell. Ez volt az álláspontom és ez nem sérthet senkit az ő felekezeti meggyőződésében vagy vallá­sában. Bakonyi Samu: Hazafisági konfessziót ne tanácsoljon nekem senki! Polónyi Géza: Én nem azt mondtam, hogy önnek tanácsolom a hazafisági konfessziót. Azt mondtam a t. kéjiviselő urnak és mondtam a háznak, hogy Németországban, a hol a hadsereg miatt volt kifogás, megtették 1897-ben még azt is . . . Bakonyi Samu: Tiltakoztak! Polónyi Géza: Nem tiltakoztak, egy konkrét hazafisági konfessziót tettek, a mint tegnap a t. képviselő urnak szívesen rendelkezésére bocsá­tottam volna és holnap is rendelkezésére bocsá­tom, hogy szószerint elolvassa. Most már a t. képviselő ur azt is meg­tagadja, hogy 1885-ben konfesszió történt Németországban. Hát a históriai tényeket nem lehet letagadni. Talán felvilágosítom t. képviselő­társamat és rendelkezésére bocsátom az annyi és annyi rabbi által aláirt és publikált, Lazarus rabbi által szerkesztett és országos gyűlés által promulgált konfessziót. Rosenberg Gyula: Azt mondja meg a kép­viselő ur, hogy két felekezetet reczipeált-e a magyar törvényhozás, vagy egyet? Huszár Károly (sárvári) : Kettő volt! Polónyi Géza: Ha szüntelen kérdésekre fele­lek, ne méltóztassék zokon venni, hogy a disz­tinkcziót is megteszem. A magyar törvényhozás, mikor a reczepezió volt, tényleg csak az izraelita vallást reczipiálta és felekezetekről nem beszélt. Hisz akkor is köztudomású volt, hogy létezik a neológ, létezik a status quo ante egyház és léteznek az ortbodoxok. De képviselőtársamnak tudnia kell azt, hogy akkor egy, nem is hallga­tólagos, hanem formaszerü megegyezés is volt a kormány és az akkori vezetőség között, hogy ezen kérdések rendeztetni fognak. Méltóztassék Mezei Mórral beszélni és ő a t. képviselő ur­nak bizonyosan el fogja mondani ennek a kér­désnek történetét. Rosenberg Gyula: Ismerem! Polónyi Géza: De hiszen ez mellékes dolog, a tény ma az, hogy itt vannak különféle fele­kezetek és erre nézve megint nem értem, miért volt ideges t. képviselőtársam, mikor azt mondja egészen helyesen, hogy a zsidóság Magyarorszá­gon nem szabad, hogy magát külön nemzetiség­nek tekintse. Teljesen helyes álláspont ez. Erre én közbeszóltam: de a czionisták nem. Hiszen egy egész légió aktát mutattam és mutathatok be t. képviselőtársamnak a szervezet tekinteté­ben, mert a czionisták magukat külön nemzet­nek is tekintik, mint vallás. A múltkor felol­vastam a t. képviselőháznak az erre vonat­kozó publikácziót. Bakonyi Samu: Meg is dicsérte őket. Polónyi Géza: Azt nem mondtam. Bocsá­natot kérek, ha ón dicsérek valakit, — ha már ennél tartunk — én az orthodoxok vallásos­ságát dicsérem. Bakonyi Samu: A czionistákat tetszett di­csérni ! Polónyi Géza: En azt hiszem, hogy a ki ezeket a dolgokat sine ira et studio a képvi­selőház elé hozza, mikor ezek aktuálisak, abszo­lúte nem vét sem a felekezeti béke, sem a türel­messég tekintetében. Arra a sajnálatos dologra nézve, a mely itt előfordult, először az én emlékezetem szerint Magyarország képviselőházában, konstatálha-

Next

/
Thumbnails
Contents