Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-320
534 320. országos ülés 1911 deczember 22-én, pénteken. Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: T. képviselőház! Szíves türelmüket kell kérnem, a mikor olyan kérdésre, a mely meggyőződésem szerint minden felekezeti szemponttól menten a magyar nemzeti kultúrának egyik legfontosabb ügye, igénybe veszem a t. ház szíves figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban felszólalásom tárgyára közvetlenül áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy egy olyan, tegnap itt elhangzott beszédre, a mely bizonyos vonatkozásban azt a bevett vallásfelekezetet érinti, a melynek egyházi segélyezéséhez kívánok hozzászólni, egy pár igénytelen megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Ertem Polónyi Géza t. képviselőtársamnak beszédét. T. képviselőtársam régi kedvencz témáját nem ejtette el most sem, a mikor egy személyes természetű polémiába megint beállította a religo és az ethosz fogalma közti külömbséget és annak a követelésének adott ismételten hangot, a mely szerint nem lehet eltűrni azt, hogy a magyar állam területén kétféle erkölcs: a keresztyén világnézlet és egy szerinte talán ellentétes világnézlet uralkodik. Hát. t. képviselőház, én azt hiszem, hogy kár ezeket a distinkcziókat folytonosan hangoztatni, kiélezni, egyszerűen azért, mert én a magam részéről igazságomnak teljes átérzésével annak a becsületes meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy olyan ellentét, a melyet t. képviselőtársam elképzel és ide elibénk állit, abszolúte nem létezik és akár a keresztyén, akár pedig a zsidó vallás, religió vagy ha ugy tetszik, ethosz tartalma szerint nem is létezhet. Elvégre, Magyarországon a monotheizmus vallása uralkodik, akármelyik felekezetét vagy egyházát is nézzük ennek az országnak. 0- és Uj Testamentumnak alapelve ez, és a mi ebből folyik: a felebaráti szeretet. Nos, ő konkurrens világnézletekről beszél. Hát ebben a kettőben szívesen konkurrálok vele; itt nem lesz sem győző, sem legyőzött; hiszszük az egy Istent, valljuk a felebaráti szeretetet valamennyien! (Élénk helyeslés.) T. képviselőtársam konfesszióról beszélve, a történelemből példákat idéz és a Német birodalomban állítólag megtörtént eseteket hoz fel. Én a magam szerény tudása szerint ezekkel szemben azt hiszem, kijelenthetem, hogy a Német birodalomban a zsidó vallásfelekezetüek részéről egy ilyen konfesszió, a milyent ő állit, nem történt . . . Polónyi Géza: Bocsánatot kérek . . . Bakonyi Samu: Németországban épen ugy . .. Polónyi Géza: Felolvastam itt a házban! Bakonyi Samu: . . . mint sajnos, másutt is, támadják a zsidóvallásu állampolgárok hazafiságát. Az, a mire t. képviselőtársain czélzott, a mit ő idézett, az a hazafiatlanság ezen vádja ellen való jajkiáltás és becsületes, igazságos védekezés volt. De itt, Magyarországon, azt hiszem, erre talán még sokkal kevesebb szükség lehet S ha mégis efféle konfessziókról beszélünk, hát ne tudná t. képviselőtársain, a ki ezekkel a kérdésekkel olyan különös előszeretettel foglalkozik, . . . (Derültség és felkiáltáso7c jobbfelöl : Csak bizonyos idő óta!) Polónyi Géza: Nincs jogom hozzá? (Elnök csenget.) Bakonyi Samu: ... ne tudná, hogy 1847. június 22-én a pápai izraelita hitközség rabbija, a kinek hazafiságát és magyarságát bizonyára nem fogja t. képviselőtársam sem kétségbevonni, Löw Lipót, egy mozgalmat indított, a melynek eredménye egy nyilatkozat volt, melyet számos rabbi irt alá és a mely. ilyenformán hangzik (Olvassa) : »Mi, alulírott magyar rabbik, szent vallásunkkal összehangzólag, ezennel ünnejrélyesen nyilatkoztatjuk, hogy mindazon felebaráti kötelességek, a melyek szent irományainkban taníttatnak, nemcsak izraeliták, hanem egyenlőképen minden nem izraelita iránt is szentül teljesitendők, mert mi minden embert, akármi vallást is kövessen, valódi felebarátunknak tartunk s Magyarországot valóságos és egyedüli hazánknak ismervén, azon leszünk, hogy az iránta való szeretetet és nemzetiségeérti buzgalmat becsepegtessük híveink szivébe. Ezek nyomán mindenki nyer. Nyer a kormány: értelmes, mivelt alattvalókat ; nyer a haza: becsületes fiakat; nyer a nemzetiség: lelkes és buzgó ápolókat s nyerjük mi magunk lelkiismeretünk békéjét, Istenünk tetszését s azon méltányolást, mikép a zsidókérdés nem lesz többé hasonló Pénelopé ruhájához, mely ma szövetik, hogy holnap felbontassék.« T. kójDviselőtársanmak konfesszió kell. Polónyi Géza: Nem mondtam azt, kérem. Bakonyi Samu: Mindenki hallotta. Polónyi Géza: Tessék, itt van a beszédem, olvassa el! (Derültség.) Haller István: Ott van a Hatvany-Deutsch beszéde is, a mit tegnap mondott! Az egészen másképen beszélt! (Zaj. Elnök csenget.) Bakonyi Samu: Ha konfesszió kell, hát ott van konfessziónak az a vér, t. képviselőház és képviselőtársaim, a mit kiontottak ennek az országnak akkor még fel sem szabadított zsidó polgárai a szabadságharcz folyamán. S ha t. képviselőtársamnak e kiontott vér mellé talán még azokra a könnyekre is szüksége van a zsidóság konfessziójaképen, a melyet a megbántott hazafiság érzete még az önérzetes férfiúnak szeméből is kisajtol, ezt is megtalálhatja. Csak ezeket tartottam szükségesnek t. képviselőtársam beszédére megjegyezni. Kötelezettnek érzem magamat egyébként a felszólalásra azért is, mert az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur ezen tételnek a költségelőirányzatban foglalt indokolásában szives volt méltányolni és honorálni azokat a felszólalásokat, a melyek ebben a kérdésben a legutóbbi költségvetési tárgyalás folyamán elhangzottak.
