Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

488 319, országos ülés 1911 deczember 51-én, csütörtökön. vádakat vagy politikai tantételeket, a melyek a vita során felmerültek. És nekem az az alázatos kérelmem van az elnök úrhoz, — s azt hiszem, ezzel véget is vetünk a kérdésnek, ha annak a véderőre vonatkozó minden hátterét eliinináljuk és tisztán e konkrét kérdés keretében maradunk — hogy maradjon meg az eddigi praxisnál, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely szerint az ilyen, kilencz aláírással ellátott határozati javaslatot benyújtó szónoknak meg van engedve, de sőt joga is van a házszabályok értelmében, a napirenden lévő tárgygyal kapcsolatosan felmerült egyéb vitaanyagot is felölelni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez az én kérelmem, és azt hiszem, hogy ha a t. elnök ur is belátja, hogy ez igy van, akkor megszűnik ez a konfliktus és nem szükséges erre újból visszatérnünk és a kedélyeket feleslegesen izgatnunk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Just Gyula ur kivan szólni. Justh Gyula: T. ház i (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az ellenzék részéről senkinek sem jutott eszébe, nemtelen cselekedettel meggyanúsítani az elnök urat vagy az_ ő eljárásának tisztességét kétségbe vonni, (Élénk helyeslés a szeísöbaloldalon.) ez távol állott mindenkitől. (Helyeslés.) Közbeszólások igenis történtek, de azok semmiesetre sem érintették az elnök ur iránti tiszteletet. (TJgy van! a szeísöbaloldalon. Helyeslés és tetszés.) Legyen szabad a kérdés érdeméhez nekem is röviden egy-két szót szólnom. A kérdés, nézetem szerint, nem kontencziózus, nem vitás, mint a hogy az elnök ur magát kifejezte. Miről van itt szó? Elsősorban arról, hogy a házszabály 213. §-a alapján a zárszó joga megilleti-e Sághy Gyula t. képviselőtársunkat. Hogy a zárszó joga őt megilleti, azt épen az elnök ur eljárása bizonyítja, mert az elnök ur neki a zárszó jogát minden észrevétel nélkül megadta. (Ugy van! TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Abban a pillanatban tehát, midőn Sághy Gyula t. képviselőtársam a zárszó jogát igénybe akarta venni ós az elnök neki ezen a czimen a szót megadta, a szólás joga nem volt többé kétes, mert ha kétes, ha kontroverz, ha vitás lett volna, akkor a ház elnöke erre nézve a kérdést bizonyára akkor vetette volna fel, a mikor Sághy Gyula t. képviselőtársam ezen a czimen szót kért. (Ugy van! Igaz! a szeísöbaloldalon.) A kérdésnek ezt az oldalát tehát teljesen ki is kapcsolom a vitatkozásból. Az elnök ur azonban későbbi felszólalása és magyarázgatásai közben, ha nem is határozottan, kétségbevonta vagy legalább is vitásnak mondotta azt a kérdést, hogy vájjon a zárszó joga a részletes hozzászólásra nézve is megilleti-e a kéjyriselőt, avagy sem. A vita azután a felett folyt és a felháborodás azért következett be, mert a ház elnöke figyelmeztette Sághy képviselőtársunkat, hogy a mikor ő a zárszó jogán a házszabályok 213. §-a alapján beszél, akkor ő korlátozva van felszólalásában, s ezt a korlátot az ő határozati javaslata vonja meg, mert az elnök felfogása szerint ő más tárgyról nem beszélhet, mint arról, a mi a határozati javaslatban van. Erre a felfogásra nézve azonban hiába keresek paragrafust a házszabályokban, s nagyon lekötelezne az igen t. elnök ur, ha megmutatná azt a jjaragrafust, a mely szerint az, a kit a zárszó joga megillet, korlátozva van felszólalásában. Minthogy Sághy Gyula t. képviselőtársam észrevétel nélkül megkapta az elnök úrtól a zárszó jogán a felszólalás jogát, s ebben az eddigi gyakorlat vezette az elnök urat, én csak arra kérem őt, méltóztassék végig mindenben megtartani a gyakorlatot, ha már e nyomon elindul. (Helyeslés a szélsőbalon.) En tehát teljesen vitán kivül állónak tartom azt, hogy a házszabályok 213. §-a alapján mindazokat, a kik határozati javaslatot vagy elleninditványt nyújtanak be, megilleti a zárszó joga, és pedig nem perczek szerint, 45 perczig, vagy nem tudom meddig, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert arra nézve sincsen egyáltalában semmiféle diszpoziczió, a mely korlátozná a szónokot abban a tekintetben, hogy meddig beszéljen. (Ugy van! a szeísöbaloldalon.) Tudjuk nagyon jól, hogy a zárszó jogát azért kell biztosítani és a legtöbb esetben azért adnak be határozati javaslatot, azért nyújtanak be elleninditványt 10 aláírással, hogy a zárszóval a válasz jogát, a vitatkozási jogot biztosithassa magának az illető képviselő. Ezt mindenki tudja, a ki ezen a téren nem analfabéta. Azt pedig, hogy mely esetben nem tekinthető az indítvány elleninciitványnak, és mely esetben nem illeti meg a zárszó joga azt a képviselőt, a ki ilyen indítványt benyújtott, megmondj házszabályok 213-ának második bekezdése, a mely kimondja, hogy módositvány elleninciitványnak nem tekinthető. A t. elnök ur azonban szembeállította itt a 213. §-t a 198. §-sal. A disztinkczió itt is egészen tiszta és világos. Minden olyan indítványt, minden olyan határozati javaslatot, a mely a tárgyalás alatt lévő kérdéssel kapcsolatos, nem kell külön beirni az inditványkönyvbe, hanem azt a tárgyalás alatt lévő ügygyei kapcsolatban nyújthatja be az illető képviselő. Hogy azután ennek határozati javaslat vagy elleninditvány-e a czime, az tökéletesen alárendelt jelentőségű. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most, — hogy folytassam ott, a hol abbahagytam a dolog lényegéről való szavaimat, — minthogy a t. elnök ur megadta Sághy Gyula t. képviselőtársamnak a zárszó jogán a szót, a házszabályokban" pedig abban a tekintetben semmi korlátozás nincs, hogy meddig beszélhet az, a ki zárszó jogán szót kapott és az sincs megmondva, hogy miről beszéljen, (Igaz! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) ennélfogva