Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

319. országos ülés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. 489 egyedül és kizárólag, a tárgyalás alatt lévő kérdés anyaga az, (Elénk helyeslés a hal- és a szélsobaloldalon.) a mely a zárszó jogán felszólaló képviselőt kell hogy korlátozza. (TJgy van! Igaz! a szélsobaloldalon.) En is nagyon kérem tehát a t. elnök urat, hogy e tekintetben méltóztassék az eddigi gyakorlatot fentartani, ez már évtizedes gyakorlat, ós csakis ez a felfogás az, mely a dolog természetével összeeegyeztethető. Engedelmet kérek, olyan házszabálymagyarázatokat és olyan intelmeket az elnök ur részéről, a melyek nem gyökereznek a házszabályokban, mi a magunk részéről csak visszautasíthatunk. (TJgy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Fráter Lóránt: Sikerült a költségvetést siettetni! Elnök: T. ház! Az elhangzott megjegyzésekre kötelességem, hogy válaszoljak. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt köszönettel honorálom a felszólalt t. képviselő urak kijelentését, hogy csekély személyem és elnöki eljárásom jóhiszeműségében nem akarnak kételkedni. Szükséges volt azonban ennek megjegyzése, bocsánatot kérek, mert tényleg nem volt időm eljárásomat kifejteni, részint bizonyos gesztusok miatt, részint bizonyos hangos kifejezések miatt, mint pl. próbakifogás stb., a melyek animozitást árultak el, ugy hogy magam részéről bátor voltam kérni a t. házat, hogy méltóztassék meggyőződve lenni, hogy engem ínég a tévedésekben is a legnagyobb jóhiszeműség fog vezetni, másrészt kijelentettem, hogy helytálló érvek előtt mindig meghajlok, de semmiféle felemelt karok vagy öblös hangok engem terrorizálni nem fognak. (Hosszantartó helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és félkiáltások a bál- és a szélsobaloldalon: Onnan fenyegettek!) Engem ilyenek nem érinthetnek, mert vagy van igazam, akkor a mellett megállok, a mit mondtam, vagy pedig tévedtem, akkor én leszek az első, a ki belátva a tévedést, szívesen adok igazat az ellenérveknek. (Helyeslés a jobboldalon.) Most, t. ház, áttérek a lényegre. A felhangzott argumentáczióval szemben, bocsánatot kérek, de ki kell jelentenem, hogy most sem látom tisztán a helyzetet. Justh Gyula t. képviselő ur az argumentácziőjában abból indul ki, hogy a mennyiben megadatott a szó Sághy Gyula t. képviselő urnak, mint a ki 10 aláírással ellátott határozati javaslatot adott be, neki a 213. §. alapján van joga beszélni, és minthogy ez a paragrafus nem ismer korlátot, ennélfogva annak alapján a t. képviselő ur bátran beszélhet mindenről, a mi kapcsolatos a tárgygyal. Ezt az argumentácziót szívesen akczeptálom ebben az alakjában. Hozzáteszem azonban, hogy a magam részéről, ha szigorúan veszem ezt a szakaszt, sehol sem találom a megállapítását KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIII. KÖTET. annak, hogy az ily természetű materiális hatá- . rozati javaslatra vonatkozólag a zárszó biztosíttatik. (Ugy van a jobboldalon. Mozgás a balés a szélsobaloldalon.) Sehol sem találom meg, akárhogyan olvasom a javaslatot. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: A gyakorlat!) Huszár Károly (sárvári): Mindig ez volt a gyakorlat! Elnök: Hozzátettem a magam részéről, hogy megadtam a szót az eddigi gyakorlat folytán és saját belátásom szerint, mert azt tartottam, hogy mikor önálló javaslatról van szó, akkor annak, a ki beadja, legyen módja és alkalma kifejteni a ház előtt a maga érveit. így értelmezve a paragrafust, e magyarázat mellett lehetett mondani, hogy ha nem is önálló indítvány, ha annak nem minősíthető is, de határozati javaslat, a mely nem inditványszerű tárgyalást igényel, de az illetőnek mégis biztosítja a jogot, hogy ő legyen az, a ki a ház előtt indokolja annak lényegét. Ez a materiális határozati javaslat lényege. Hozzáteszem, hogy itt van még a formális indítvány. Tehát ha egy dologra, a mely kapcsolatos a tárgygyal, azt méltóztatik irni, hogy határozati javaslat, azzal nem változik meg az inditványszerűsége, az marad elleninditványszerű, és ez a formaszerűsóg legkevésbbé sem fog engem abban gátolni, hogy azért, mert tévesen vagy kulináris felületességgel azt írják rá, hogy határozati, javaslat én annak elleninditványszerűségét ne ismerjem el. Hiszen egészen egyszerűen megállapítható, hogy mikor elleninditvány valami, mikor módosítás valamely tárgy. Egyszerűen nézzük, hogy hogyan teszem fel a kérdést. Ha kérdem a t. házat, hogy elfogadja-e — mondjuk — a javaslatot szemben a beadott elleninditványnyal, tehát kapcsolatba tudom hozni, akkor az elleniditványszerű. Ha kérdem, hogy a beadott módosítás mellőzésével fogadtatik-e el a javaslat, akkor természetes, hogy bármily czime van is, mégis a főtárgyalássaí kapcsolatos. Kérdem a t. házat és teljesen sine ira et studio teszem, hogyan tegyem fel a kérdést Sághy Gyula határozati javaslatára kapcsolatban a költségvetés tételével ? Polónyi Géza: Epén azért elleninditvány! Elnök: Kérdenem kell, elfogadja-e a t. ház az első tételt változatlanul, és ha az el van fogadva, akkor külön teszem fel a határozati javaslatot, mely határozati javaslatnál itt az eltérés az, hogy nem lehet vele szemben elleninditványt tenni, mert nem lehet mint önálló indítványt tárgyalni, bár teljesen különálló matéria. Ha tehát a határozati javaslatot külön teszem fel szavazásra, mert a főtárgygyal érdemileg kapcsolatba nem hozható, akkor mikép legyen az lehetséges, hogy a kérdés még sem külön vitattassék meg, — hanem a kérdés szervi egységében ? En nem vagyok képes ezt belátni. És ha a házszabályokat strictissímis verbis alkalmazzuk, . . . (Zaj balfelöl.) 62