Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

319. országos ülés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. 467 ápolandó és fejlesztendő, (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) mert a kultúra már magában nemesiti a gondolkozást és a lelket, erőt ad az élet küzdelmeihez és nyomában jólét, áldás fakad. A másik nézet szerint a kultúra ezen hatása csak a keresztény vallásfelekezeteken át üdvözit. Megvallom őszintén, hogy én az előbbi, a szabadabb elvű felfogásnak vagyok a hive, . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek'! Bikádi Antal: . . . mert az utóbbi nézet teb jesen tarthatatlan, különösen nálunk Magyarországon. Vannak hazánkban vallásfelekezetek, a melyeknek tagjai csaknem kizárólag egyes nemzetiségekhez tartoznak. Ezektől várni a magyar kultúra ápolását, fejlesztését, ezekre bizni annak terjesztését, egyáltalában helytelen és elhibázott politika volna. Nagy hiba volna ez másrészt azért is, mert ha csak akkor művelnénk kultúránkat ezen nemzetiségek és vallásfelekezetek között, midőn ezeknek vallási, hitfelekezeti szervei arra majd hajlandóknak fognak mutatkozni, akkor ki tudja, mikor részesülhetnének ezek a magyar kultúra áldásaiban. Nem vitatom én a vallásfelekezetek érdemeit a kultúra eddigi fejlesztése körül, sőt igazán hálásak vagyunk egyes vallásfelekezeteknek, mert különösen a protestáns és a kathoükus vallásfelekezetek a magyar kultúra fejlesztése körül dicsőséges és eredményes munkát fejtettek ki, még pedig csaknem egyedül s akkor, a mikor azzal az állam maga sem törődött. De mióta a törvényhozás felismerte azt a feladatát, hogy a kultúra fejlesztése tulajdonképen az állam feladata és erre vonatkozólag törvényes intézkedéseket is alkotott, azóta a kultúrának, különösen a közoktatásügynek fejlesztése, előbbrevitele az állam feladatát képezi és ezen feladatának teljesítése terén kell az államnak összes erőit kifejteni. Ugyancsak az előző költségvetés tárgyalása alkalmával rámutattam arra, hogy a szakoktatás, különösen a kereskedelmi iskolákban, nem felel meg annak az iránynak, annak a czélnak, a mely czélból megalkottattak a kereskedelmi iskolák, különösen ez iskolák elhelyezése nem helyes, a mennyiben egyes kereskedelmi iskolák olyan helyeken vannak elhelyezve, a hol azoknak semmi értelme, semmi jelentősége, semmi jövője nincsen. Csaknem néptelenek egyes kereskedelmi iskolák. Ha azért néptelenedtek volna el vagy azért nem szolgálnák ott kellőleg a czélt, mert a viszonyok megváltoztak azóta, a mióta felállíttattak, talán nem kifogásolhatnók felállításukat. Azonban azóta a viszonyok nem változtak, de mert csupán azért helyeztettek ilyen helyekre ezek az iskolák, mert jó kijáróik voltak az ülető községeknek, azért hagyták figyelmen kívül az iskolák létesítésekor a közoktatásügy igényeit. Sajnos, nemcsak a kereskedelmi iskolák elhelyezésénél áll ez, hanem a közoktatás egyéb terein is. Különösen a középiskoláknál, a mint értesülök a költségvetés adataiból, a kultuszministerium létesíteni szándékol olyan községekben és olyan vidékeken is középiskolát, a mély községeknek és vidékeknek semmi igényük nincs ezen iskolák felállítására. : Különösen szemet szúró a mezőkövesdi és a jászapáti uj katholikus gimnázium tervezése, illetőleg felállítása, a hol semmiféle kulturális igény nem indokolja azt, hogy ott ezen iskolák felállíttassanak, különösen nem akkor, a mikor tulajdonképen az iskola fentartására kötelezett vallásalaj)itványoknak nincs erre pénzük, a mikor azok teljesen kimerültek és az államnak egyéb utón kell azoknak fentartásáról, illetőleg felállításáról gondoskodni. A középiskolák fejlesztése sem történik semmi helyes kulturszisztéma szerint. Egyes algimnáziumokat teljesen indokolatlanul, a kulturális igények tekintetbe vétele nélkül fejlesztenek főgimnáziumokká és ezekre olyan összegeket pazarolnak el, hogy ez igazán szembeötlő és csakis arra a helytelen politikára mutat, a melyet a kultuszministeriümban e tekintetben űznek. Ilyenek: a pozsony-szentgyörgyi jsiarista algimnázium, a szilágysomlyói piarista algimnázium, továbbá a nagykállói algimnázium, a mely már egyszer teljes volt, de épen néptelensége miatt íejlesztetett vissza, s most újra, minden különös indok nélkül főgimnáziummá teszik ; ilyen a privigyei piarista algimnázium és a podolini piarista algimnázium főgimnáziummá fejlesztése. Engedelmet kérek, én ezekből ismét csak azt látom, hogy a magyarság érdekei nem vétetnek kellőleg figyelembe akkor az iskolaügy fejlesztésénél és azt a szép tételt, hogy erősítsük a magyarságot, erősítsük a magyar nép kultúráját, ismét figyelmen kívül hagyjuk és a nagy Alföldnek magyarsága nélkülözni kénytelen az iskolai téren. Én a magam részéről csak akkor, tekintem helyesnek a közoktatásügyi politikát, ha a magyar nép zömét neveljük és emeljük a kultúrával és csak akkor lesz hatalmas a magyar nemzeti kultúra, ha a magyar elem erősödik abban, s imponálni is akkor fog a nemzetiségeknek. Ezt az irányt nélkülözzük a mostani közoktatásügyi kormány politikájában, a mely ismét a nemzetiségeknek kedvez a középiskolák fejlesztésénél. De helytelenítem a közoktatásügyi politika azon irányát is, a mely a gimnáziumok szaporítására irányul. Hiszen általános a panasz, hogy a lateiner pályákra óriási mértékben tódul az ifjúság, ott kívánja érvényesiteni erejét, de ott nem talál megfelelő munkát. Próbálják mindenféle mesterséges eszközökkel megszorítani, hogy az ifjúság odatóduljon. Épen most van tervezetben az ügyvédi reform kérdése is ; de hát mind hiábavaló az ide irányuló tevékenység, ha nem kezdettől fogva ugy neveljük a közönséget, hogy más irányban is keresse a boldogulás útját, nemcsak épen a lateiner pályákon. Ha mi egyre szaporítjuk a középiskolákat, akkor nem a helyes és praktikus irányt szolgáljuk. Igaz, hogy a kultuazminister ur legutóbbi felszólalásában úgyszólván Ígéretet tett az iránt, hogy felhagy a gimnáziumok szaporításával és fejlesztésével, és praktikusabb irányt ad a neve59*