Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-304

,304. országos ütés 19Í1 deczember 2-án, szombaton. 41 a-nemzet hasznára és javára kihasználja. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfdöl.) Elnök : Csendet kérek ! Förster Aurél: Szavazni akarnak ? Hegyi Árpád : Ha tehát az ellenzék nemcsak ilyenkor látna Ausztriában készséget, hajlandóságot és engedékenységet, a mikor véderőjavaslatról van szó, hanem olyankor is, a mikor közjogi önállóságának és gazdasági érdekeinek megvédéséről és tiszteletben tartásáról van szó, akkor az ellenzék talán nem lenne abba a helyzetbe kényszerítve, hogy ilyen alkalmakkor különös eszközökhöz forduljon, hogy a maga nemzeti igényeit, a nemzet jogos aspiráczióit biztositsa és magának megszerezze. Mihelyt ez a helyzet megváltoznék, mihelyt Ausztriában nemcsak ilyen kérdések tárgyalása alkalmából mutatkoznék jóindulat és engedékenység, akkor a közjogi ellenzéknek a véderő reformálásánál, a haderő fejlesztésénél nem kellene ekkora ellenállást kifejtenie és könnyebben elősegíthetné a véderő fejlesztését, hogy az ép ugy. mint a többi kontinentális államban, nálunk is arra a fokra emeltessék, a mely tulaj donképen kívánatos. További ok, a mely az ellenzéket a véderőreformnál ellentállásra kényszeríti, az a körülmény, hogy a t. kormány a véderőreformnál, a melyről talaj donképen most szó van, nem számolt a nemzet gazdasági erejével. Tudjuk jól, hogy hazánkban a birtokviszonyok nagyon kedvezőtlenek. Tudjuk, hogy egyrészt az egyházi, másrészt az egyéb kötött nagy kiterjedésű ingatlan birtokok megakadályozzák azt, hogy egy olyan par excellence földmives államban, a minő mi vagyunk, megszerezzük azokat a feltételeket, a melyek szükségesek a vagyoni jólét biztosításához, más oldalon pedig a birtokviszonyok kérdésében a birtokrendezéseknél mutatkozó feldarabolási, földosztási, parczellázási visszaélések még fokozzák ezeket az áldatlan állapotokat és ennek eredménye az, hogy a kivándorlás oly nagy mérveket Tiltott, a mely már valóban aggasztó tünetként mutatkozik és valóban alkalmas arra, hogy az egyébként is gazdaságilag ,nem kedvező helyzetben levő földmivesosztályunk erejét nagy mértékben fogyaszsza. De ettől eltekintve, a kormánynak elsősorban az volna a kötelessége, hogy ezeket a visszás szocziális helyzeteket megszüntesse, hogy módját ejtse annak, hogy nemzetünk először vagyonosodjók és megerősödjék, mert a mikor nemzetünk anyagi feltételei megvannak, csak akkor gondolhat arra, hogy nemzetünk kifelé való megvédésének az eszközeit előteremtse. Mindaddig tehát, a mig minálunk a szocziális viszonyok rendezetlenek, a mig minálunk a gazdasági élet nincs azon a fokon, a melyén a minimális létfentartás és a lét feltételei is biztosítva látszanak, addig nem egyezhetünk ^bele abba, hogy olyan aránytalanul terhes véderőreform valósittassék meg. mint a milyenről most' szó van, a mely a nélkül, hogy gazdasági erőnket fejlesztené és erősbitené, meglevő gyenge ÍCÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XIII, KÖTET. erőinket is oly nagy mérvben akarja igénybe venni, hogy az már elviselhetetlen. A kormánynak nemcsak e földbirtok-viszonyok rendezésénél volna nagy tere és szép feladata, de az ipar terén is óriási mulasztások mutatkoznak (Ugy van! balfdól.) és a védvámok terén meg egyéb iparfejlesztési téren is óriási feladatok várnak megvalósításra. Mindaddig tehát, a mig ezek a kérdések, ezek a törekvések, ezek az igények megvalósítást és kielégítést nem nyernek, nem lehetünk abban a helyzetben, hogy a véderő reformjára vonatkozó javaslatot ebben a formában elfogadjuk, mert a mi meggyőződésünk szerint a nemzet csak akkor képes áldozatokat hozni, ha megvannak erre feltételei, ha abba a helyzetbe jut, hogy először saját megélhetési, létfentartási eszközeivel rendelkezhetik és csak azután kerülhet a sor arra, hogy kifelé aspiráló érdekek megvédése szempontjából ilyen költséges és nagy áldozatókat igénylő haderőt tartson fenn. (Ugy van! ú, baloldalon.) Milliókat és milliókat — a mint legutóbb vezérkar főnöke hangoztatta — 500 milliót — áldo

a zunk katonai czélokra, a mikor nincsenek iskoláink és tanítóink éheznek. (Ugy van! a baloldalon.) Hogyan lehet azt elképzelni, hogy a mikor ezer és ezer gyermekünk nem tud iskolába járni, mert nincs iskolája és nincs tanító, a ki tanítsa őket, akkor nagy katonai parádékra, nagy katonai hadműveletekre, ezreket és milliókat áldozzunk ? De tovább megyek, hogyan képzelheti az igen t. kormány, hogy milliókat adjunk hadi czélokra, a midőn a tisztviselők még azt a drágasági pótlékot sem kapták meg, a melyet pedig az igen t. pénzügyminister ur küátásba helyezett, még a legminimálisabb létfentartási eszközöket sem kapták meg azok a tisztviselők, a kik egész életüket, minden munkájukat és képességüket az állam szolgálatában fejtik ki és pazarolják el, és még annyi javadalmazásban sem részesülnek, hogy gyermekeikkel együtt otthon a családi körben legalább a legszerényebb igényű családi létfentartási eszközökkel rendelkezzenek, vagy hogyan áldozhatunk milliókat a katonai czélokra, a mikor ä közegészségügy Magyarországon annyira rendezetlen, hogy igazán csak a Gondviselés jóakaratának köszönhetjük, hogy egy nagyobb járvány alkalmával óriási szerencsétlenségek ne háruljanak a nemzetre ? Körülbelül 200-ra tehető azon körorvosi állások száma, a melyek betöltetlenek azért, mert nincs meg az a fizetés, a melylyel ott az a körorvos a maga létét biztosítva láthatná. Ha tehát közegészségügyi szükségleteink még ennyire rendezetlenek és hiányosak, hogy legszükségesebb intézményeink sincsenek meg, a melyek a közegészség biztositására szükségesek, hogy mondhatja a t. kormány, hogy milliókat és milliókat áldozzunk a katonaságra ? Még hosszú lánczolatát sorolhatnám fel a hiányoknak, a melyek elsősorban pótolandók volnának. (Halljuk ! •Halljuk ! balfelöl.) Sajátságos, hogy az igent, kormány ezekre nem gondol, háti