Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-304
42* 30k. országos ülés Í9Í1 deczémber 2-án, szotúbaloh. tieui egyedüli, iegeniinensebb czéljának tartja a véderő fejlesztését, a véderő aránytalan kiépítését olyan körülmények között, a mikor kulturális érdekeink és ezéljaink megvalósittatlanok, (ügy van ! balfelől.) és a mikor ezektől eltekintve is a nemzet nem rendelkezik azon vagyonnal, a mely e törvényeknek megvalósításához szükséges. De nemcsak ezek a szempontok, hanem a törvényjavaslat tartalma sem alkalmas arra, hogy elfogadhassuk. B gazdasági és szocziális szempontoktól eltekintve, a véderőtörvény javaslat annyi közjogi sérelmet tartalmaz, hogy ezek miatt sem áll módjában az ellenzéknek azt elfogadni. Ezeket a közjogi sérelmeket nem tartom szükségesnek elősorolni, mert azok már ismételten elhangzottak. Azonban a javaslat a véderő kérdésében olyan aránytalanul nagy igényeket támaszt, hogy a mint már előbb is emiitettem, elsősorban is kétséges, vájjon áll-e rendelkezésre annyi ujoncz, mint a mennyi szükséges volna e létszám kontingentálására. A javaslat szerint, a mint már megállapítást nyert, az eddigi létszámnál 36.611 fővel több kívántatik, tehát ha egyrészről már számolnunk kell azzal, hogy nem is áll rendelkezésünkre ennyi emberanyag, akkor merőben érthetetlen, hogy a t. kormány miért ringatja magát abban a hitben, hogy ekkora arányban képes fejleszteni az ujonezlétszámot ? Miért hitegeti magát azzal a tudattal, hogy képes lesz e reformot ebben az irányban megvalósítani, a mikor az ellenkezőjét bizonyosra veheti? Statisztikai adatok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy egyharmadrésze sem lesz meg azon ujonczoknak, a melyek szükségesek lennének e felemelt létszám sorozásánál. De a javaslat pénzügyi követelményeivel is aránytalanul nagy terhet róna egyszerre a nemzetre. Megállapítható a javaslat tartalmáról és szövegéből, hogy az átmeneti időre, vagyis 1911-től 1915-ig csak 250 millió átmeneti kiadásra volna szükség, Ha már most ehhez hozzászámítjuk az évenkinti eddigi 221 milliót, akkor az átmeneti időre 1.134,000.000 koronára volna szükség. Sümegi Vilmos: Rettentő pénz! Hegyi Árpád: Kérdezem, ha nincs iskolára, ha nincs kórházra, ha nincs tanítóra, közegészségügyre és semmi egyéb kulturális czélra való, akkor vállalhatja-e a kormány a felelősséget azért, hogy ilyen czélokra, a melyek végtére nagymértékben mégis csak improduktív czéloknak tekintendők, milliókat és miihókat, mint mondám, 1134^ milliót vonjon el ? (ügy van! baljelöl.) Az előbb már megemlékeztem a békelétszámról. (Zaj. Elnök csenget.) Ehhez most még csak az a hozzáfűzni valóm van, hogy a békelétszám megállapításánál eddig csak azt hallottuk, hogy ennek így kell lenni, mert axióma, hogy egy állam haderejében bizonyos minimális békelétszám legyen, valamint axiomaképen hallottuk felállítani azt is, hogy egy állam haderejében bizonyos minimális hadilétszámra is szükség van, hogy az a haderő sikeresen végezhessen hadiműveleteket. A békelétszám megállapításánál eddig egyéb szelte pontokat nem hallottunk, mint azt, hogy ez arra szükséges, hogy a katonákat fegyverhasználatra kiképezze és a közrendet, az állami életben jelentkező szükségletekhez és kívánalmakhoz képest fentartsa, Szerintem a belbéke és a közrend fentartása szempontjából nem szükséges üyen magas békelétszám, mert hiszen a csendőri létszám fokozásával, továbbá a rendőrség államosításával, s esetleg a pénzügyőrségnek bizonyos közrendészeti funkcziók teljesítésével való felruházásával okvetlenül el lehetne érni azt, hogy a békelétszám redukáltassák. . És a katonai kiképzés szempontjából sem szükséges a békelétszámnak ilyen arányban való fenntartása, mert hiszen ha a kiképzés arra való, hogy bizonyos számú ember fegyverbe állittassék és pedig oly mértékben, hogy hadműveletek végzésére alkalmas legyen, és ha e békelétszám a katonák kiképzésére csak azért szükséges, hogy alkalomadtán a hadilétszám beállítható legyen, akkor nagyon könnj 7 en lehet a dolgon segíteni olyanképen, hogy ha a hadilétszámnak, mondjuk egy millió kombattans katonára van szüksége és ezt az egy milliót az eddigi kontingens vagy sorozás szerint 10 esztendő alatt állította elő a hadvezetőség, — vagyis esett egy évre 100.000 ujoncz — akkor ezentúl, ha évente 25.000 ujonczczal redukáljuk a soroztatást, ezt az egy millió hadilétszámot 15 esztendő alatt érjük el. A kérdés tehát csak az, hogy vájjon szükséges-e, hogy 10 év alatt képeztessék ki a mindenkori egy miUió hadilétszám, vagy pedig elegendő-e, ha 15 év alatt képeztetik az ki ? Látjuk, hogy így elérhető az ujonczlétszámnak évente 25.000-rel való redukálása. De tovább megyek, t. képviselőház. Egy hang (balfelől) : Ne menj tovább, hanem fejezd be ! (Derültség a jobboldalon.) Hegyi Árpád : Ha az igen t. kormány azt mondja, hogy a békelétszámra szükség van azért, hogy a katonai kiképeztetés eszközölhető legyen, akkor tulaj donképen katonailag kellene kiképezni azokat az embereket, a kik zászló alá állíttatnak, és nem kellene egyéb czélra is felhasználni őket ugy, mint az jelenleg történik. Hiszen a tisztiszolgák évente körülbelől 25—30 ezer főnyi létszámot tesznek ki. Nyilvánvaló és a tapasztalat bizonyítja, hogy a kapitányi rang eléréséig egy tisztnek sincs szüksége tisztiszolgára, ha csak nem nősül meg. Annak a hadnagynak és főhadnagynak, a ki úgyszólván soha sincs otthon és a ki hónapos szobában lakik, egyáltalában nincs szüksége tisztiszolgákra, tehát vonják el ezeket a hadnagyoktól és főhadnagyoktól és képezzék ki azokat a fegyverhasználatban, akkor ezen a réven is lényeges számú legénység takarítható meg évente .. Csuzy Pál : A főhadnagy nem pucczolhalja ki maga a csizmáját. Hegyi Árpád : ... az a hadnagy és főhadnagy pedig azzal rekompenzálható, hogy nem hat vagy nyolcz forintot, hanem esetleg többet kap a ti zti
