Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-318

454 318. országos ülés 1911 i Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek meghallgatni a szónokot! Holló Lajos: ... addig mások ellenkezőleg világosan, mint az általános választói jog hivei, hirdették ezen elveket. Nlándy Samu: Kevesen! (Nagy zaj balfelöl) Sümegi Vilmos: Nem kevesen, az nem áll! Programmjukban benn volt! Bakonyi Samu : A kormány tagjai is hirdették ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Vérlázító ! A programmot vallják és most megtagadják ! Bakonyi Samu: Hát most kevesen pártolják a programmot ? Sümegi Vilmos : Népcsalás programmot meg- tagadni Tisza rendeletére ! (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Holló Lajos : Hiszen épen abban van a helyzet egész visszássága, . . . Lovászy Márton : Leleplezték magukat szépen ! Holló Lajos :. . . hogy mikor kormányzati programmá van téve az általános választój og keresztülvitele, mert ez benn van a kormány programmjában is, akkor szó nélkül és simán megtűrik ezt a kormányzati programmot azok is, a kik ime ilyen kijelentésekkel jönnek, hogy nagyon kevesen vannak azok, a kik az általános választójogot irták zászlajukra. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Hát micsoda politikai fellő- hogy kormányzati programm keresztülvitelére vállalkozunk, azon zászló alá sorakozunk és egyúttal elveket hirdetünk, a szerint, mint fordul a koczka, egyszer az általános választójog ellen, másszor mellette, másrészről pedig vezérférfiak a kormányzati programm ellen nyíltan agitálnak ? Ez nem az az ut, a melyen egészséges, békés kialakulás remélhető. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Epén itt van a gátja annak, hogy a kormány nem akart és nem mert határozott lépést tenni (Ellenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) az általános választójog megalkotása érdekében, mert látta azokat a nagy, széthúzó erőket, látta azokat az áthidalhatatlan ellentéteket, a melyek saját pártjában ebben az irányban felmerülnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) En osztozom abban, hogy egységet kivannak ; méltóztassék elhinni, hogy mi is egységet kívánnánk a magunk részéről, ha ismét az volna a kötelességük a függetlenségi pártoknak, a melyek most három részben vannak szétszóródva, hogy megvalósítsák az alkotmány megerősítésének nagy feladatát; de egységet kell kívánni mindenkitől ezen a téren, mert az azután már nem parlamentáris elv, hogy vigyük a kormányzatot különböző felfogásokkal, hanem ha igaz az, hogy elsőrangú feladat a véderőtörvények megalkotása mellett egyúttal a választójog megalkotása is, akkor ebben is meg kell lennie az egységnek, erre a kérdésre eczember 20-án, szerdán. nézve is egyet kell érteniök mindazoknak, a kik az állam közjogi rendjét, ujabb alkotmányos berendezkedését ezen a téren meg akarják valósítani, mert az a megvalósítás csak egységes elv alapján történhetik. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az nem parlamenti erkölcs, hogy különböző felfogású egyéneket hatalmi érdekből összedobáljunk egy egészbe és azt mondjuk, hogy ez párt. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Holló Lajos : Ez nem párt. Párt az, a melynek a felfogása, a melynek a nézete, a melynek a gondolatvilága azon megoldandó nagy feladatokra nézve lelkesen, őszintén és becsületesen egységes elveken épül fel. Farkas Pál: Volt egyszer egy bankcsoport! Holló Lajos: Ha olyan dologról volna szó, a mely csak a távolabbi jövendő feladata, akkor még lehetne beszélni arról, hogy eltérők a nézetek. De a mikor itt állunk közvetlenül a megvalósítás előtt, a midőn az uralkodónak és az országnak különböző választások alkalmával kifejezett meggyőződése és megnyilatkozása a választójog megoldásának szükségessége, a mikor ez ebben a házban a többségnek a felfogása s a mikor ez kormagzati programm és megoldásra váró elsőrangú feladat, akkor a kormányzó pártban erre nézve nézeteltérés nem lehetséges, mert ez a parlamentarizmus elvének egyenes megtagadása volna. Ezért látjuk azt, hogy nem jön létre a helyes kialakulás ; nem jön létre annál a félénkségnél fogva, a melylyel a kormány ezt a kérdést kezeli, a melylyel elutasítja azt, hogy a békés kibontakozás igaz és őszinte útját keresse. Ha a maga részéről szükségesnek találja a véderő reformját, keresse azokat az utakat és módokat, a melyeken annak keresztülvitelét részint a nemzeti engedmények jogos téren való kielégítése utján, részint pedig alkotmányunknak az általános választójog elve alapján leendő megerősítése mellett remélheti. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az utolsó, a miről az indemnitással kapcsolatban még meg akarok emlékezni és a mi bizalmatlanságomnak egyik forrását képezi, a horvátországi állapotok. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) A ministerelnök ur múltkori felszólalásában azt mondotta, hogy ez Horvátországnak belügye, . . . Sümegi Vilmos: De a mi szégyenünk! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Holló Lajos: . . . bogy az ottani választásokat majd a horvát országgyűlés fogja elbírálni, hogy nekünk ezekben a kérdésekben a tényeket megállapítanunk, a tényeket bírálat tárgyává tennünk egyáltalában nem volna helyes és jogosult. E felfogásban egyáltalában nem osztozom, mert tudjuk azt, hogy Horvátország Magyarországhoz egy közjogi kapcsolattal van hozzáfűzve, Magyarországnak integráns része, ennek következtében reánk nem lehet közömbös, hogy Horvátország népének hangulata és közfelfogása milyen eszközök által téríttetik el attól a felfogástól, hogy