Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-318

318. országos ülés 1911 deczerhber 20-án, szerdán. 453 és munkálkodása szempontjából szükség van. (Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen mi épen azért kötjük magunkat ahhoz, hogy a súlyos katonai terhek mellett nemcsak nemzeti jogainknak elismerésére és érvényesítésére van szükség, hanem egyúttal alkotmányunknak arra a megerősítésére is, a mely nem áll ellentétben sem a t. többségnek, sem a t. kormánynak, sem az uralkodónak programmjávai, mert mindannyian programmunkba vettük, mert a trónbeszéd is kötelezően jelentette ki, hogy az általános választói jog reformjával alkotmányunkat uj alarmokra helyezzük, hogy a véderő eszközei a nemzet kezében legyenek, (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Rendkívül sajnálatos, hogy a t. kormányelnök ur a békés kezdeményezést, a mely a múltkor a ház volt t. elnöke részéről, később egy részletkérdésben a t. igazságügyminister ur részéről megtörtént, mereven visszautasította és tovább is követni kívánja felfogását, a mely érvényesült akkor, a mikor féléven keresztül makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a parlament a véderőj avaslatokat a maguk merevségében és a pártokkai való megegyezés nélkül tárgyalja. Hiszen nem látjuk, hogy a lefolyt fegyverszünetet bármely irányban felhasználták volna arra, hogy a nemzet javára szolgáló béliét előmozdítsák, mert ismét nekiindulunk az egy vagy másfél hónap múlva megkezdődő parlamenti hareznak, elhiszem, mindkét részről teljes elszántsággal, de megint osak azzal, hogy ismét hosszu idő telik el, a nélkül, hogy az országnak a hasznos tevékenységen része lenne. Tovább is követelik makacsul és merészen e javaslatoknak keresztülerőszakolását, a mihez pedig — ismétlem — az ellenzéki pártok egyáltalában hozzájárulni nem fognak. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak még egyet említek fel ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az volt a felfogás az egyezkedési tárgyalásoknál, hogy a kormány nem honorálhatta az ellenzéki pártok nézeteit, mert azok annyira divergensek voltak, hogy nem lehetett egységes felfogásra következtetni. Hogy eltérők az ellenzéki pártok felfogásai, hát az bizonyos tekintetben indokolt azoknál, a kik nincsenek teljesen egy pártkötelékben. Hiszen ha egy pártkötelékben volnánk, ezzel dokumentálva volna, hogy nincsenek bizonyos elválasztó vonalak. (Ugy van ! balfelől.) De mi különböző pártok, még pedig ellenzéki pártok vagyunk, ennek folytán tehát közöttünk ezt a teljesen egyetértő felfogást megkövetelni nem is egészen jogosult dolog, habár ki kell jelentenünk, a mint azt t. vezéreink más alkalommal, ha nem is a képviselőházban, de képviselőházon kivül kijelentették, hogy az általános választói jog kérdésében a megejtett tanácskozások arról győztek meg bennünket, hogy, mivel mind a két függetlenségi párt az általános választói jog elve alapján áll és állott már régebben is, a midőn e kérdés megoldásának ideje elkövetkezik, nem lesznek közöttünk olyan nézeteltérések és különbségek, hogy ne találjuk meg a módot az általános választói jog mértékére, konkrét formájára és ne találjuk meg a választások tisztaságának megvédésére mindazokat az eszközöket, a melyeket részint nemzetünk jogainak megvédése, részint alkotmányunk megerősítése czéljából keresnünk szükséges. (Ugy van I Ugy van ! balfelől.) Mi, ismétlem, különböző pártok vagyunk, de kérdem, vájjon ezek a nézeteltérések nem keresendők-e elsősorban a kormányzópárt kebelében 1 (ügy van ! baljelöl.) Bakonyi Samu: A miatt nem jönnek ide vele ! Holló Lajos: Biztosítom az urakat arról, hogy ha egyszer az elhivatás reánk következnék, hogy mi talán egy párttá tömörülve vegyük át a kormányzat vezetését, mi nem mennénk ilyen feladat megoldása elé a nélkül, hogy ilyen nagy, kormányprogrammot képező kérdésben a nézeteltéréseket elhárítani ne igyekeznénk. Vadász Lipót: Láttuk a múltban! Lovászy Márton : Szét is mentünk! Azért nem maradtunk együtt, önök meg együtt maradnak ! (Nagy zaj jobbjelöl.) Bakonyi Samu: Tessék azt a példát követtni! (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat mindkét oldalon, szíveskedjenek csendben maradni. Holló Lajos: Nem kellene-e tehát sokkal inkább megkívánni azt, hogy a kormányzó pártban egy ilyen nagy, döntő és maga a kormány nézete szerint halaszthatatlan és elsőrangú kormányzati programmot képező kérdésben a nézetegység megteremtessék és nem látjuk-e azt, hogy annak a vergődésnek, hogy itt már egy félév óta a véderőtörvény erőltetése mellett a parlamenti munkálkodás sima és békés menete meg van akasztva, épen az a legfőbb oka, hogy a választói törvény megalkotása érdekében a kormányzópárt nem kívánt és nem akart oly előterjesztéssel élni, a mely megnyugtató lehetett volna az ezen oldalon ülő pártokra, mert épen azok a nézeteltérések, a melyek a párt kebelében fennállottak,... Gr. Batthyány Tivadar: Halljuk Tisza Istvánt ! (Zaj.) Holló Lajos: ...lehetetlenné tették azt, hogy e kérdésben egy egységes kormányzati programmal jöhessenek elő. Míg egyes vezérlő elmék az egész országot azzal a lázító szóval hintették tele, hogy az általános választói jog átok lesz erre az országra, (Zaj balfelől.) hogy azok, a kik ezt kívánják, az országot romlásba fogják dönteni, . . . Gr. Batthyány Tivadar: Miért vállalták programmal 1 (Nagy zaj.) Lovászy Márton : Ilyen politikai erkölesetelenség még nem volt a világon, mint az önöké. (Nagy zaj jobbfelól.) Bakonyi Samu : Lépjenek ki abból a pártból! (Zaj.)