Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-318

448 318. országos ülés 1911 deczember 20-án, szerdán. tervezve — tiz esztendőre — és annyira korlátozva van, — a mennyiben az orvosi kar felállítása csak Pozsonyban terveztetik —• hogy ezek az igazi kulturális szükségleteket kielégítem nem lesznek alkalmasak. Az én szerény véleményem szerint ezt a két uj egyetemet a legteljesebb kiterjedésben és minél előbb fel kell állítani, fel kellene állítani Debreczenben is az orvosi fakultást. Bakonyi Samu : ügy van ! Szebeny Antal: .. . mert a budapesti egyetem az orvosképzés tekintetében reá rótt feladatoknak már-már alig tud megfelelni, a mi egyik oka annak, hogy az országot orvosokkal ellátni nem vagyunk képesek, s hogy ennek következtében közegészségügyünk nyomorúságos helyzetbe került. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De nem is elégséges ez a két egyetem. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországon, értem a szűkebb értelemben vett Magyarországot, Horvátország nélkül körülbelül 19 millió lakos van. E népességgel szemben a budapesti és kolozsvári egyetemek látják el a felső oktatás szükségletét, vagyis körülbelül 9 és fél millió lélekre esik egy egyetem. Ez az arány olyan kedvezőtlen, a melyhez fogható egész Európában csak egy van és ez Oroszország helyzete, a hol 12 millió lélekre esik egy egyetem. Hogy a művelt Nyugat átlagait elérhessük, nálunk legalább is három millió lélekszámra kellene egy-egy egyetemnek esnie, tehát Magyarországon még legalább két egyetemet kellene felállítani, (Felkiáltások jobbfelól: Hiszen épen annyit állitanak fel!) ezek közül egyet az ország délvidékén . . . Sümegi Vilmos: A székelyföldön! (Derültség jobbfelól.) Elnök : Csendet kérek J Szebeny Antal: ... mert a délvidék az a terület, a hol egyetemben a legnagyobb a szükséglet. Bátorkodom ezt az állításomat azzal is indokolni, hogy sem a zágrábi, sem a szófiai, sem pedig a belgrádi egyetemen orvosi fakultás nincsen. Ha tehát az ország délvidékén, alkalmas helyen, egy magyar városban, mondjuk Szegeden, (Elénk helyeslés bal/elől.) orvosi fakultással is biró egyetem állíttatnék fel, akkor előreláthatólag a délvidék fiatalsága erre az egyetemre menne és ez által az az összeköttetés, a melyre nekünk a Balkánnal szemben szükségünk van, megerősíttetnék, úgyszólván baráti viszonynyá fejlődhetnék, mert a mi kultúránk terjedhetne el a Balkánon. Hogy az ellenkező végletekre térjek, nagy szükségünk volna népiskolák és óvodák felállítására is. A régi időben hozatott egy törvény óvodákról, a mely azonban végrehajtva sohasem volt, pedig a magyar állami óvodák a népiskolákkal és a gazdasági és háztartási ismétlőiskolákkal együtt volnának azok a tényezők, a melyek a magyar kultúrának a másik végletben, t. i. a népnevelésben a legelső és leglényegesebb eszközei lennének. (Igaz I TJ gu van ! balfelől.) A gazdasági ismétlőiskolákról a koalicziós kormány idejében az akkori kultuszminister ur terjesztett is elő törvényjavaslatot, azonban azóta ennek tárgyalására nem került még sor. Pedig meg vagyok róla győződve, hogy az általános választói jog akkor fog csak áldásos és hatásos lenni erre az országra nézve, ha a nép minél műveltebb lesz és ha átérzi jelentőségét és fontosságát annak, és evvel élni tud. Ilyen kérdés az általános választójog is, a melyet ez a kormány eddig megvalósítani még meg sem kísérelt. Méltóztatnak tudni, hogy az általános választói jogról különféle felfogás van az egyes pártokban is, de a pártok között is. Egy azonban bizonyos, és azt hiszem, e tekintetben nincs különbség közöttünk, hogy ezt a választói jogot, a mely mint gyújtó anyag van bedobva a közvéleménybe, még kell alkotni. (Helyeslés balfelől.) Ha megalkottatik, akkor ez a kérdés nem fog súrlódási anyagot képezni a különböző felfogások, a különböző osztálybeliek között, és akkor ismét tovább lehet haladni az alkotó munkában. Rzomoruan tapasztalom az ország fmancziális fejlődését is. Konstatálhatjuk, és a ki e kérdéssel foglalkozik, láthatja, hogy a magyar földbirtok nagymértékben eladósodik. Az a körülbelül két milliárd betét, a mely a, takarékpénztárakban fekszik, tulnyomólag jelzálogadóssággá változik át. Ennek következménye, hogy a földbirtok értékében sokkal jobban emelkedik, mint a mennyit tulaj donképen megér. Bizonyítani akarom ezt azzal, hogy a földbirtok távolról sem hoz olyan hozadékot, mint a mennyit hozna a pénz bármely más módon elhelyezve, akár takarékbetétben, akár kölcsönben, akár iparvállalatban helyeznék el. Nálunk a pénznek kihasználásával a földbirtoknak egyoldalú és improduktív értékemelkedése történik, holott nyereségesebb lenne a pénz befektetése vállalatokba, gyárakba. Az utolsó évben nagyobbszerű gyárvállalat vidéken vagy a fővárosban alig alakult, a mit én a financziális viszonyok ilyen alakulásának tulaj donitok, és az eredmény, hogy pénzbőség helyett pénzszűke áll be. Épen a folyó évben a takarékpénztárak alaptőkéjüket mind felemelték. Miért ? Azért kellett felemelni, hogy elláthassák a jelzálogkölcsönt kereső közönséget pénzzel. Ma a takarékpénztárak annyira kénytelenek a közönség betétjeit felkeresni, hogy látjuk, a fővárosban minden nagyobb pénzintézet és bank fiókokat állit fel, tisztán azért, hogy a betéteket magához dédelgesse, sőt olyan konzervatív pénzintézet is, mint a Magyar Általános Hitelbank, a mely eddig takarékbetéteket nem gyűjtött, kénytelen azokat gyűjteni és e czélból fiókokat felállítani. Ezt én nem tartom egészséges állapotnak. Azt látom, hogy ennek a kormánynak működése az országot nem vezeti az igazi boldogulás és jólét felé, hanem ellenkezőleg, olyan intézményeket valósit meg az országban, a melyek sem nemzeti érdekeinket nem elégítik ki, sem egyáltalában azt a czélt. a melyet elérni akarunk, nem érik eh