Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-318
318. országos ülés l9l! deczember 20-án, szerdán. 449 Azt látom, hogy akkor, a mikor a véderőj avaslat olyan óriási költséggel, megszámlálhatatlan milliók beállításával hozatik a ház elé, a kormány azt a czélt, a mely tulajdonképeni czéija volna, meg nem valósítja. Nekem és annak a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, bizalmunk e kormány iránt nincs, és ezen bizalmatlanságból kifolyólag a 48-as függetlenségi Kossuth-párt részéről az indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés baljelől.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T .képviselőház ! Az indemnitás tárgyalása alkalmával — ugy hiszem — az ellenzéki pártok egyike sem kivan a politikai kérdésekkel behatóbban foglalkozni, csupán röviden szorítkozunk arra, hogy bizalmatlanságunkat a t. kormánynyal szemben megindokoljuk és kifejezzük, hogy az indemnitási javaslathoz ezen okból hozzá nem járulunk. (Helyeslés balfelől)Ezért csak egy-két kérdést vagyok bátor röviden érinteni, a melyek, ismétlem, részben ezen megokolással állnak kapcsolatban és a melyeknek felhozatala ezen indemnitás tárgyalása alkalmával részben talán indokoltnak tűnik fel. (Ralijuk ! Halljak !) Az egyik az, a mire nézve én már több izben voltam bátor a t. ház figyelmét felhívni és a mire a pénzügyi bizottságban is kiterjeszkedtem, hogy t. i. mi itt most letárgyaljuk az indemnitásról szóló törvényjavaslatot; ezt valószínűleg a t. ház és a törvényhozás minden faktora érvényre fogja emelni és ö felsége szentesítéssel fogja ellátni; azonban ugy látszik, hogy ez magában véve még mindig nem lesz elégséges arra, hogy a kormány ezt a jövő év első hónapjában fedezendő költségek alajnjául fogadja el, mert összehívja a delegácziót is és attól a közösügyi kiadási ágakra vonatkozólag külön indemnitás megszavazását kívánja. Hivatkozom a javaslat 2. §-ára, a mely azt mondja, hogy a kiadásokra nézve az 1911. évi állami költségvetésről szóló XI. t.-czikk határozatai irányadók. (Mozgás jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos : Ha méltóztatnak megnézni ezen múlt évi költségvetésről szóló törvényezikket, abban természetesen benne foglalva méltóztatnak látni a közösügyi költségvetést is és pedig természetesen ugy a külügyre és hadügyre, mint a közös pénzügyre vonatkozó igazgatási ágakat felölelő módon. Ha már most mi megszavazzuk azon igazgatási ágakra vonatkozólag is a múlt év költségvetésének arányában a költségeket és azokat folyósítjuk, akkor egyáltalában nem tudom, hogy honnan támad az igen t. közösügyi kormánynak az a skrupulozitása, hogy ő nem elégszik meg a magyar és az osztrák törvényhozás által történő ilyen megszavazással, hogy talán azzal sem elégednék meg, ha t. kormányunk folyósítaná ezek alapján mindezeket a költségeket, hanem egyszerre igen kényes alkotmányjogi érzékről tesz KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIII. KÖTET. tanúságot és azt kívánja, hogy a delegáczió is adja meg neki külön ezen felhatalmazást akkor is, midőn mi előzetesen törvényerőre emeljük a jövő év első hónapjában viselendő közterhekre vonatkozó általános felhatalmazást. Azt hiszem, hogy ez nem az alkotmányjogi skrupulozitásból ered, mert hiszen éltünk át olyan időket, midőn a költségvetés nem volt a képviselőház által megszavazva ; midőn az igen t. kormánynak semmiféle törvényhozási felhatalmazása nem volt arra, hogy a költségeket folyósítsa és mégis folyósította azokat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényenkívüli állapotban folyósította a közösügyi költségeket a régebbi arányok szerint, sőt voltak idők, midőn megszavazott költtségvetés hiányában még ezenfelül is tekintélyes számú miihók állottak az igen t. közösügyi kormánynak rendelkezésére és ezeket mindig, minden skrupulozitás nélkül igénybe is vette. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De nem is erről van szó. Tudom, hogy vannak preczedensek erre vonatkozólag; ez az előző kormán idejében is megtörtént, bár én akkor is felemeltem ez ellen szavamat, de megtörtént, elismerem, nem is akarom kizárólag ezen kormányzat figyelmetlenségének tulajdonítani; itt egy bevett abszurdról van szó, a melyet nem bírunk alkotmányos életünkből kiküszöbölni. Az igen t. pénzügyminister ur ezt az álláspontot indokolván azt mondja, hogy őszerinte is ez csak formalitás és talán felesleges formalitás is, de mégis meg fogja talán engedni, hogy a pénzügyi bizottságban hallott érveit itt felhozzam és azokra vonatkozólag megjegyzéseimet megtegyem. (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. pénzügyügyminister ur egyik észrevétele az volt, hogy igenis megszavazzuk egy ilyen indemnitási törvényben a fedezetet, de szükséges, hogy a szükséglet mérve is megállapittassék, ez pedig a delegáczió által történik. De, bocsánatot kérek, az 1911-iki költségvetésben megszavazott tétellel ugy a szükséglet mérve, mint a fedezet nagysága, módja az adók folyósítása által meg van állapítva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De hiszen, még ha arról is lehetne szó, hogy áll az igen t. minister ur argumentácziója és hogy kell, hogy a szükségletet a delegáczió állapítsa meg, akkor is ez már megtörtént ; a delegáczió állapította meg 1911 deczember 31-ig ezen tételeket, azzal tehát, hogy mi ezen megállapított tételeket egy hónappal tovább is igénybeveszszük és az ezekre vonatkozó fedezetet kiutaljuk, egyáltalában nem történik semmiféle változás a status quo-n és a törvényhozás hatásköre e tekintetben semmivel sem csorbul. De nemcsak ebből a szempontból, hanem az 1867-iki kiegyezés szempontjából sem állhat meg az, hogy nekünk a delegáczió meghatalmazására külön szükségünk van, egy külön törvényhozási aktus mellett is. Különben is szerintem nem helyes közjogi felfogás az, hogy a. delegácziónak kell megállapítani a szükségleteket, s ahhoz nekünk semmi szavunk 57
