Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-304

3Ö4, országos ülés Í91Í deúzetnber 2-án, szombaton. m Hegyi Árpád : • • azokat nem érinti. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen én megengedem, hogy a pénzügyminister ur nem keres uj pénzforrásokat, nem emel adót és nem kutat uj adóalanyok után . . . Lovászy Márton : Most! Hegyi Árpád: .. . bár ezt sem fogadhatom el ebben a formában, mert hiszen napról-napra értesülünk arról, hogy az igen t. pénzügyminister ur bölcs leleményességgel milyen ujabb és ujabb jövedelmi forrásokat tudott felfedezni. Lovászy Márton : Dohány, szesz ! Hegyi Árpád: Ez tehát nem egészen igy áll. De a mi szempontunkból nem is ez a fontos, hanem az, hogy az államnak többi nemzeti, kulturális, szocziális és gazdasági érdekei meg lesznek-e védve e javaslat mellett is ugy, a mint az szükséges és a mint azt kivánjuk, vagy pedig ezek rovására oly nagy mértékben vonatik el a hitel és adatik a véderő kiépitésére és fejlesztésére, hogy az kulturális érdekeinkre nézve pótolhatatlan követelményekkel járhat. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A fontos tehát az, hogy ezek a szempontok honorálva lettek-e, mikor ennek a javaslatnak pénzügyi kritikájáról volt szó? A mi végül az előttem felszólalt Zalán Gyula t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy nem az a lényeges ebben a kérdésben, hogy elbirjuk-e a terhet, hanem hogy egyenlően birjuk el, mert teherviselőképességünket ő még nem látja megtámadva, csak igazságtalannak tartja a teherviselés módozatait és ezért a progresszív adórendszer behozatalát tartja szükségesnek és adó alá kivánja vonni azokat a nagy vagyonokat és jövedelmeket is, a melyek eddig az adó alól kivonattak, mondom, a mi ezt illeti, e tekintetben minden szavát elfogadom és aláírom t. képviseltőársamnak. (Helyeslés balfelől.) Mert tényleg, ha ez a szempont megvalósul és ha az adó-progresszivitás eszméje végre egyszer már keresztülvitetik és azok a nagy vagyonok és óriási jövedelmek, a melyek ma szabadulnak az adó alól, adóztatás alá esnek, akkor ebben egy ujabb és jelentékenyebb erőforráshoz fog jutni államunk és nemzetünk, u

gy bogy kisebb megrázkódtatással és mindenesetre könnyebben lesz képes elviselni azokat az óriási terheket, a melyek a fegyverkezésnek ezt a nagy mérvét kisérik. Kérek egy kis szünetet. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Hegyi képviselő urat illeti a szó. Hegyi Árpád : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) 4. tárgyalás alatt levő véderőjavaslatot majdnem minden szempontból már kritika alá vonták. És ha igaz az, t. ház, hogy egy törvényjavaslatnak parlamenti tárgyalására azért van szükség, hogy a javaslatban rejlő intézkedések és rendelkezések eszméit tisztázzák, hogy megállapítsák azokat a szempontokat, a melyek egy törvényjavaslat megalkotásánál a nemzet fejlődésére, erősbödésére kívánatosak, akkor egy perczig sem lehetek kétségben a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat ezen formájában, melyben előttünk fekszik, nem maradhat meg, azon lényeges, fontos változtatásoknak kell történni, mert hinnem kell, t. ház, hogy egy javaslatnak a sorsát a parlamentben döntik el, nem pedig a parlamenten kivül álló tényezők ; hinnem kell, hogy a t. kormány nem megkötött marsrutával jött elénk ezzel a javaslattal, hanem egy általános szempontokat magában rejtő javaslatot hozott elénk, a melyet megtárgyalás után részleteiben is ugy dolgozunk ki, hogy mindazokat a szempontokat, a melyeket a nemzet szempontjából kívánatosnak tartunk, magában foglalja. Hogy ha e szempontokat figyelembe veszem, akkor nem zárkózhatom el annak észlelete elől sem, hogy mindenki, a ki parlamentünk legutóbbi évtizedeinek történetét figyelemmel kiséri, annak tapasztalnia kellett, hogy e véderőkérdés állandóan zavarokat okoz, hogy a véderőkérdés állandóan az ellentéteket veti fel és hogy e kérdésben a magyar parlamentben a leghevesebb ellenállások, viták szoktak lenni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A ki figyelemmel kiséri a parlamenti életünknek legutóbbi történetét, annak tapasztalnia kellett, hogy mindazon intézmények, a melyek a kiegyezési törvénybe behozattak és rendeztettek, a közös vámterület, a közös bank és a közös hadsereg, voltak az ütközőpontok, a melyek felett a magyar parlamentben a leghevesebb harezok folytak le. önkénytelenül kérdeznünk kell tehát, hogy mi lehet annak oka, hogy e kérdések felett, a melyekre nézve a magyar nemzet Ausztriával 1867-ben kiegyezett, hogy e látszólag rendezett kérdések felett, a melyekre nézve tehát azt kell hinnünk, hogy a magyar nemzet és Ausztria egyértelmű megállapodásra jutottak, hogy ezek felett állandóan vita, nézeteltérés és harcz folyik a magyar parlamentben. Kutatnunk kell azt, hogy tulaj donkép mi lehet ennek oka, és sajnálattal kell megállapítanunk azt, hogy valamennyien tudjuk az okát annak, hogy a kiegyezési törvényben megállapított és rendezett közös ügyek miért okoznak ellentéteket ugy itt a parlamentben, mint a magyar nemzet és Ausztria között. Tudnunk kell, kogy ezeknek a küzdelmeknek, ezeknek az ellentéteknek oka olyan, hogy azon mi magyarok úgyszólván alig változtathatunk és pedig azért nem, mert be kell látnunk és be kell vallanunk, hogy a kiegyezési törvényben lefektetett alapelvek nem olyan szempontokból lesznek végrehajtva és a mi mindenkori kormányunk a kiegyezésben lefektetett alapelveket nem ugy képviseli és nem is képviselheti ugy — Farkas Zoltán : Mint a koaliczió alatt! Sümegi Vilmos : Tisza Kálmán alatt kezdődött, nem a koaliczió alatt! Hegyi Árpád : . . . mint a hogy annak idején a