Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-317

438 317. országos ülés 1911 deczember 19-én, kedden. morállal. De kultúra erkölcs nélkül olyan szel­lemi és olyan társadalmi anarchiát teremt, a; mely minden egyes néprétegre, minden egyes . egyénre és minden egyes társadalomra nézve úgyszólván végveszélylyel jár. Azért mi az iskolár ; ban a tudomány és művelődés szempontjából • való oktatás mellett, a mint azt már Griesswein Sándor t. képviselőtársam is igen szépen ki- • emelte, igen nagy súlyt kívánunk és kérünk helyeztetni a jellemfejlesztésre, a mely tulajdon- : képen minden nevelésnek sarkköve és próbája. ; Vissza kell térnem még rövid egy-két szó­val a kongregácziók dolgára. ; Szász Károly: Elég volt már belőle! Huszár Károly (sárvári) : Nem tettük volna sohasem, mert ez igazán nem tartozik ide. Mi is ebben a véleményben vagyunk, de mivel itt szóvá tétetett, ott, a hol az urak támadnak, legyenek szívesek eltűrni azt is, hogy védekez­zenek. . Az ifjúsági kongregácziók szorosan hozzátartoznak a katholikus nevelési sziszté­mához. Andrics Tivadar: Eddig nem tartoztak! Huszár Károly (sárvári) : De eddig is hoz­zátartoztak, mert ezek évszázados intézmények és az az animózitás, az az idegesség, a mely ezen a téren tapasztalható, abból a felületesség­ből származik, hogy ezeket a kongregácziókat a nevük miatt nagyon gyakran össze szokták téveszteni a francziaországi szerzetesrendekkel, a melyeket a magyarországi sajtó szójárása szerint kongregáczióknak szoktak nevezni és mindazt, a mit felszedtek mint gyűlöletet vagy előítéletet a francziaországi szerzetesrendek elleni harczokban és agitácziókban a sajtó révén a közönség körében a kongregáczió jelszó alatt, mindazt ezen ártatlan középiskolai nitbuzgalmi egyesületek kontójára írják, j>edig ez két telje­sen különböző dolog. A kongregáczió szellemével magával ellen­kezik legjobban, hogy ott felekezeti gyülölségre tanítsák a gyermekeket. Méltóztassék elhinni, hogy a mit ott ebben a tekintetben tanulnak és hallanak a gyermekek, az épen ellenkezője annak, a mivel vádolják az urak. Egyetlenegy kongregáczió vezetője sem tartja azt jó kongre­ganistának, a ki ebben a tekintetben akármiféle vétséget követ el a felekezeti béke megzavarása szempontjából. Hogy pedig a mi hitvallásos iskoláinkban az ifjúságot kollektív módon viszik az ő vallásos gyakorlataikat elvégezni és hogy ez ellen más vallású emberek kifogást emelnek, ez annál nevetségesebb, mert hiszen protestáns iskolákban protestáns ifjúsági egyesületek tel­jesen hasonló természetűek, az állami iskolák­ban zsidó vallású ilyen ifjúsági egyesületek mindenütt vannak . . . Bakonyi Samu: Kincsének! Huszár Károly (sárvári): . . . a mint azt az utolsó hetekben és hónapokban az iskolák értesítőiből ténjdeg ki is mutattuk. Szász Károly: Az iskolában nincs helyük! • Huszár Károly (sárvári): Ha a t. képviselő ur, a ki közbeszólt, azt mondaná, hogy a hit­vallásos nevelésnek nincsen helye és nincsen joga.az állami iskolákban, akkor belemegyek a dikusszióba ezen az alapon, mert ez olyan állás­pont volna, a melyen vitába szállhatunk. De a mikor a t. képviselő ur akczeptálni kénytelen azt az álláspontot, hogy az állami iskolákból senki sem akarja a törvény által biztosított vallástanitást kizárni, akkor nem szabad a kon­zekvencziák levonása elől sem elzárkózni, mert a mint egyénileg, a társadalomban, joga van mindenkinek szabadon gyakorolnia vallását, ugy a középiskolai tanuló részére is fenn kell tar­tani ezt a jogot, legalább fakultative, mert hi­szen mindig csak az illető tanulótól függ, hogy részt akar-e venni, és ha igen, akkor meg kell neki engedni azt, hogy a vallási gyakorlatokban részt vehessen. De különben is miféle veszedelem származ­hatnék abból, hogyha a kongregácziókon vallási gyakorlatok elvégzésére tanítják a gyermeket? A szabadkőmivesek által szubvenczionált Galilei­kör olyan propagandát fejt ki minden pozitív vallás ellen, nemcsak az egyetemi ifjak között, de magában a középiskolákban is, a hol pro­spektusokkal, röpiratokkal és kiadványokkal árasztják el az illető iskolákat, hogy mi katho­likusok szinte kényszerülve vagyunk bizonyos önvédelmi munkára, hogy a mikor ifjaink a kö­zépiskolákból felkerülnek az egyetemre, ők is bizonyos tudományos argumentumokkal és ér­vekkel tudjanak hitüknek a védelmére szállni és álláspontjukat meg tudják védelmezni. És ha az utolsó időkben a Mária-kongregácziók sza­porodtak a közéjjiskolákban. ez elsősorban an­nak az erős ostromnak tulajdonitható, a mely­nek a középiskolai ifjúság, hite és vallási meg­győződése tekintetében, ki van téve. És ez az oka, hogy ma az egyes hittanárok sokkal sür­gősebben, sokkal intenzivebben, mint régebben volt, és sokkal gyorsabb tennjóban, sokkal na­gyobb készséggel igyekeznek megerősíteni hívei­ket az apáiktól nyert ősi hitben, a mi csak természetes konzekvencziája a velük szemben történő dolgoknak. Kelemen Samu t. képviselőtársam nem em­iitett ugyan nevet, de félreérthetetlen czélzással megismételte azokat a támadásokat, a melyek szintén a név megemlítése nélkül, a munkapárt klubjában, a ministerium V. ügyosztályának egyik referense ellen intéztettek és a mel}ek a sajtóban körülbelül már néhány esztendő óta állandóan felszínen vannak. Azt mondotta, hogy Magyarország legkisebb községében, még Kis­bürgözdön is a néjjgyüléseken szóba kerül az, hogy vájjon Barkóczy marad-e vagy megy-e és hogy Barkóczy mit csinál. Teljesen igaza van Kelemen Samu t. kép­viselő urnak, hogy mindenütt, a legkisebb közsé­gekben is a katholikus organizácziók e kérdéssel behatóan foglalkoznak. Mert az egész ország-

Next

/
Thumbnails
Contents