Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-317

4U 317. országos ülés 1911 deczember 19-én, kedden. mert nemcsak sporadikusan, hanem lehetőleg általánosságban óhajtom e tekintetben a szükséges intézkedéseket megtenni. (Általános helyeslés.) T. képviselőtársainnak megnyugtatására kijelentem, hogy a zilahi polgári leányiskola megszüntetése egyáltalában nincs tervbe véve a kultuszministerinmban, s hogy a felsőkereskedelmi iskolák tantervének reformja most van munkában és épen e czélból véleményezés végett a kereskedelmi és ipari oktatási tanácsnak adatott ki. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezzel, azt hiszem, nagyjában megfeleltem azokra a felvetett kérdésekre, a melyek itten elhangzottak, s azokra nézetekre és véleményekre, a melyekre szükségesnek láttam reflektálni. T. képviselőház! A politikai pártoknak konstellácziója nálunk olyan, hogy azok tulajdonképen nem világnézetek szerint, hanem közjogi felfogások szerint alakulnak és helyezkednek el. ííekem, mint kultuszministernek, helyzetem ilyen körülmények között nagyon nehéz, mert egymással mindig szemben álló, soha össze nem egyeztethető világnézletek összeütközésének és összetűzésének kohója mellett nekem nyugodt, békés kulturmunkát kell végeznem. (Igaz! Ugy van! jobbfeM..) Én tehát nem fogok nézni sem jobbra, sem balra, nem fogok törődni sem a dicséretekkel, sem a gáncscsal, hanem fogok nyugodtan haladni azon az utón, a melyet lelkiismeretem szava megjelöl. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. képviselőház, a szélsőségek között, a melyek felé az emberek természetüknél fogva tolongnak és tódulnak, nekem a középutról egy hajszálnyira letérnem nem szabad, (Helyeslés jobbfelöl.) és oda kell törekednem, bogy az ellentétes elvek természetszerű összetűzésének és összeütközésének árát ne a nemzet adja meg. (Helyeslés.) Ez lesz az én törekvésem a kultuszjíolitikát illetőleg. A mi pedig a kultúrát illeti, t. képviselőház, ott csak egyetlenegy ut létezik, a melyen haladnunk kell és ez a magyar nemzeti kultúra teljes kiépítésének útja. (Lelkes éljenzés és taps.) Arra kérem az egész házat, méltóztassanak velem együtt ezen az utón haladni és haladjunk rajta előre egyesült erővel. (Zajos éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök (csenget): Gróf Károlyi Mihály képviselő ur kivan szólni. Gr. Károlyi Mihály: T. ház! A minister ur elhangzott beszéde után kijelentem, hogy indítványomat ezennel visszavonom. (Helyeslés.) Visszavonom pedig azért, mert örömmel konstatálom azt, hogy a minister ur elvileg magáévá tette a közgazdasági egyetemek felállításának gondolatát és látom szavaiból azt, hogy ő is odatörekszik, hogy ne csak a középiskolában, hanem az egyetemen is a gyakorlati nevelést segítse elő. Ezért és különösen mert látom, hogy egészen komoly a szándéka, hogy ezt az ügyet minél hamarább dűlőre vigye — mert hisz az érdekelt köröket is be akarja vonni a kérdés megoldásába: bejelentem, hogy indítványomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik? Beszkid Antal jegyző: Huszár Károly (sárvári) ! Huszár Károly (sárvári): T. ház! A kultuszministernek most elhangzott nagyszabású beszédére pártom részéről, de a magam nevében is néhány szerény megjegyzést óhajtanék tenni, mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári) : A kultuszminister ur mindjárt beszéde elején az egyetem közjogi tanszékének betöltéséről szólott. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári): Már a beszéd elhang közben konstatálni lehetett, hogy különösen a ház ezen oldalán ülő összes pártok nagy nyugtalansággal és bizonyos nehezteléssel fogadták azt, hogy a magyar tudománynak egy olyan kiváló művelője, és a magyar nemzetnek olyan nagytekintélyű egyénisége, a kit majd minden kulturnemzet irigyel tőlünk, tisztán formai okokból és bürokratikus formalizmusból kifolyólag elesett attól a nagy hivatás teljesitésétől, a mit a magyarság, a magyar nemzet jövő generácziójának nemzeti szellemben való tanitása érdekében kifejthetett volna. Ha nem is látjuk ebben mi, miként egy másik párt képviselője, az autonómia sérelmét, illetve nem látjuk benne elsősorban az autonómia sérelmét, de látjuk igenis a tudománynak, és a magyar nemzeti érdeknek nagy veszteségét. (Ugy van! Ugy van ! bal felől.) És ezért, a mennyiben ez bármifélekép ínég megváltoztatható volna, a legnagyobb örömmel fogadnók. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Az egész katholikus társadalomban bizonyára nagy megelégedést fognak kelteni a minister ur azon szavai, a melyeket a katholikus autonómiáról mondott, mert a katholikusok bizonyára abban a hitben lesznek, hogy nem fog bekövetkezni az a szomorú állapot, a mely eddig már évtizedek óta ismétlődött, hogy az autonómia Ígérete, mint az árnyék, mindegyik ministert követte, de mihelyt a minister elment a bársonyszékből, a katholikus autonómia is elment vele. Zichy János egyénisége, múltja, jelenje biztosit bennünket katholikusokat arról, hogy.a mint a parlamenti helyzet csak némikép is szanálódik, ez a törvényjavaslat ide kerül a ház elé. Mivel abban a tudatban vagyunk, hogy a parlament 90—95 százaléka már a választásokon is programmjául vallotta az autonómia megvalósítását, de itt a házban is az összes pártok szint vallottak az autonómia mellett, és