Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-304

'38 304. országos ülés 1911 deczember 2-án, szombaton. ujonczot kell besoroznom és igy évente 50.000 emberrel több kerül tényleges szolgálatba, mint eddig. Ennek csak abból a szempontból lehet elfogadható alapja, hogy a teherviselés megosztódik és több emberre terjed ki. Eddig a fölös létszámuakat póttartalékba helyezték és azok nem részesültek hároméves katonai kiképzésben, most pedig 50.000 ujoncz azokból, a kik eddig fölös létszám czimén kimaradtak a tényleges szolgálatból, szintén bevonatik és igy a megoszlás igazságosabb lesz. Ez az egy szempont igaz, ez morális szempont, a melynek az elismerése elől nem lehet elzárkózni. Azonban, t. ház, nézzük a gazdasági szempontot, hogyan állunk ebben a tekintetben ? Eddig egy-egy családtól három esztendeig vonatott el a munkaerő, a munkaképességnek virágzó korában. Most azt mondja a javaslat indokolása és tartalma, hogy csak két évre vonatik el, tehát egy évvel előbb kerül haza. Azonban, t. ház, ne az egyes családokat nézzük, hogy azok hogyan járnak ; hanem azt nézzük, hogy az egész nemzet és az egész nemzet gazdasági ereje, annálfogva, hogy a javaslat étrelmében — a 100.000 létszámot véve alapul — évente 50.000 emberrel többet soroznak be tényleges szolgálatra, mennyire érintetik, és akkor egészen más eredményhez fogunk jutni. Mert, t. ház, ha megszorozzuk a besorozottakat a szolgálati idővel, e két tényező szorzata alapján kapunk egy eredményt, a mely azt tünteti fel, hogy a nemzet erejéből tulajdonképen mennyi vonatott el. És ez, t. képviselőház, sokkal nagyobb számot tüntet fel, ugy hogy a hároméves katonai szolgálat mellett is aránylag sokkal kevesebb gazdasági erőt vontak el a nemzettől, mint a mennyi e, javaslat szerint elvonatnék a kétéves katonai szolgálat behozása után. (Ugy van ! a baloldalon.) Tehát, t. képviselőház, csak a felületes szemlélő mondhatja azt, hogy a kétéves katonai szolgálattal nyer a nemzet ebben a formában. Megengedem, hogy egyes családok bizonyos konkrét esetben nyernek azzal, hogy fiuk csak kétéves szolgálatot teljesít és nem háromévest, de általában az egész nemzetnek gazdasági ereje óriási módon, sokkal nagyobb mérvben vészit annálfogva, ha a szóbanlevő javaslat értelmében hozatik be a katonai szolgálat. A mennyiben az igen t. honvédelmi minister ur kétségesnek vagy valószínűtlennek tartaná e számitásom helyességét, méltóztassék czeruzát és papirt kézbe venni, tessék e számműveletet végrehajtani, és azonnal rá fog jönni, hogy szó szerint ugy van, ahogy mondom, hogy e javaslat szerint a kétéves katonai szolgálatnak ilyenformán való behozatalával sokkal nagyobb erő vonatik el a nemzettől, mint eddig, a mikor hároméves volt a katonai szolgálat. A mi pedig a tanitók egyévi szolgálatát illeti, hogy ebben is reflektáljak az előttem szóló t, képviselőtársam előadására, szerinte a tanítóknak m eddigi póttartalékban teljesített szolgálatuk helyett azért kívánatos az egyévi szolgálat intézményének behozatala, mert nagyon fonákul vette ki magát a helyzet oly formában, hogy ugyanazon községben az a polgár- vagy parasztfiú, a kit még ő tanított, a három esztendei szolgálat után bizonyos sarzsit ért el, s ezzel bizonyos fölénybe került tanítójával szemben, a ki csak a póttartalékba soroztatván, a rendes nyolcz heti kiképzés után hazabocsátva, rang nélkül kerül vissza és marad a katonai létszámban. Engedelmet kérek, ha az a szempont irányadó, hogy csak azért vonassék el a tanitó azon nagy hivatás teljesítésétől, a melyet otthon végez, hogy ne álljon elő az a fonák helyzet, hogy egyik polgárfiu szakasz vezetői vagy őrmesteri rangba kerül, és ha hadgyakorlatra behivatik az a tanitó, alárendeltje legyen neki, — bocsánatot kérek, ez a hiúsági szempont, a mely fenforogni látszik, nem lehet alapja annak, hogy azt a tanítót abból a testületből, a melyből úgyis sokkal kevesebb van, mint a mennyi kellene, elvonjuk, különben is elhanyogolt népnevelésügyünknek egyenesen súlyos kárára, mert ennek az érdeknek súlyos hátrányára vezet, ha ilyen hiúsági szempontból egy esztendőre vonatik el az a tanitó kulturális feladatának teljesítésétől. Ez nem lehet ok, t. ház, arra, hogy ilyen módon változtassák meg a jelenlegi helyzetet. Ha már a t. ház és a t. kormány tekintettel akar lenni arra, hogy a tanitó és az általa esetleg az elemi ismeretekbe bevezetett paraszt- vagy polgárfiu között ez a különbség a rangfokozat terén be ne álljon, ennek elhárítására lehet száz- és százféle módot találni ; ám kutasson, keressen ki egyet az igen t. kormány, de ne sújtsa népnevelésünknek amúgy is elmaradt, elhanyagolt ügyét azzal, hogy ezeket a tanítókat, a kikre nagy szükség van kint az országban, egy esztendőre vonja el tulaj donképen i élethivatásuk teljesítésétől. (Ugy van ! Ugy van ! balfäől.) A mi pedig azt illeti, hogy Zalán Gyula t. képviselőtársam roppant megnyugvással veszi tudomásul, hogy a pénzbeli kiadások tekintetében nem állhatunk mi olyan rosszul ezekkel a javaslatokkal, mert hiszen az igen t. pé izügymirister ur kijelentette, hogy mi ezen intézkedéseket, a melyeket a vederőtörvényjavaslat magában foglal, végrehajthatjuk, a nélkül, hogy az adókat kellene felemelni, a nélkül, hogy uj adóalapokat kellene keresni, a nélkül, hogy uj pénzforrásokhoz kellene nyúlni, a nélkül, hogy adósságokat kellene felvenni : megengedem, t. ház, hogy ez igy van, csak egyet felejtett el a pénzügyminister ur, pedig szerintünk ez a legfontosabb, és erre, ugy látszik, igen t. képviselőtársam sem gondolt, és ez az, hogy egy törvényjavaslat financziális megoldásánál nem az az irányadó, hogy kell-e reá hitel, kell-e reá uj adó, kell-e reá ez vagy az, hanem az a kérdés, vájjon az a törvényjavaslat és az abban foglalt rendelkezések és reformok keresztülvihetők-e ugy, hogy az a többi nemzeti szükségleteinknek rovására nem esik ... (ír- Apponyi Albert: ügy van !