Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-317

426 317. országos ülés 1911 deczember 19-én, kedden. kor képviselt. Az egyetem szó keletkezésekor csak oly intézetre, felsőbb iskolára volt applikálható, a melyben csak bizonyos tantárgyakat adtak elő, és a hol a lényeg nem a tanítás volt, hanem a tudomány művelése. A tudomány mint önczél műveltetett, nem annyira a tanítás czéljábó], mint inkább a tudományt akarták akkoriban fejleszteni. Akkoriban az egyetem hallgatói és tanárai együttesen fejlesztették a tudományt, és az egyetemi tanuló nem azzal a szándékkal ment egyetemre, hogy ott kenyérpályát keressen, hanem azért, hogy nyugodtan művelhesse a tudományt. Manapság azonban az idők megváltoztak, manapság egyetem alatt a közvélemény és a köztudat oly intézetet ért, a mely különböző és egymással mégis rokonságban levő tantárgyakat összefoglal ós együttesen ad elő. Nem akarom untatni a t. házat czitátumokkal, mert nagyon is hosszúak volnának, de kiváló német szakemberek definiálják így az egyetemet, ós hivatkozom különösen Pertik Ottó doktor úrra, a ki az egyetemet szintén ekként jellemezte egyik beszédében. De vannak egyéb indokok is, a melyek szükségessé teszik és indokolta teszik, hogy e közgazdasági felső iskolát megajándékozzuk az egyetem jelzővel. Ez indok pedig az, hogy az egyetemi szónak ma oly varázshatása van, és a doktori czimnek is, a melyet mással pótolni nem lehet. Az egyetemi hallgató és még inkább természetesen, a doktori czim társadalmi pozicziót ad valakinek, és gyakran kizárólag ez okból óhajtják a szülők azt, hogy a fiaik nem a gyakorlati élet szempontjából produktív pályára lépjenek, hanem a gyakorlati élet szempontjából improduktív pályára lépjenek, csak azért óhajtják, hogy a doktori czimet elnyerjék. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Minthogy mi is azt akarjuk, és czélunk, hogy minél többen lépjenek a produktív pályára, ezért óhajtjuk, hogy quasi csalétekül adjuk az egyetemi czimet, jelzőt és, hogy ugy fejezzem ki. ezzel mi a produktív pályákat szalonképesekké akarjuk tenni. E magasabb czélszerűségi szempontok előtt el kell hogy tűnjenek azok a doktriner felfogások, melyek — elismerem — indokolták, hogy ennek csak közgazdasági felsőbb iskola nevet adjunk és nem egyetemi elnevezést. De ha nézzük a budapesti egyetemet és általában a létező magyar egyetemeket, nem azt kell-e konstatálnunk, hogy hiszen itt is tulajdonképen mi történt? Mai formájukban tulajdonkép ezek sem egyebek, mint felsőbb szakiskolák, ez is ma tulajdonkép inkább egy vizsgáztató intézmény, mint más valami, inkább drplonia-gyárak, és ha megadjuk ezeknek az egyetem czimet, miért ne adjuk meg a közgazdasági szakiskolának is, ha már a ma létező egyetemeket nem akarjuk visszaállítani és nem akarjuk felállítani a maguk klasszikus eredeti • mivoltukban ? Tehát vagy-vagy! Vagy állítsuk vissza a klasszikus egyetemet ugy, a hogy az eredetileg volt, vagy, ha. nem, akkor tessék megadni az egyetemi czimet a közgazdasági szakoknak is, mert ezeknek erre joguk van és őket teljesen megilleti. A második kérdés, melyre ki akarok térni és mindjárt előre felelni, az, hogy miért akarjuk egyesíteni a mezőgazdaságot, ipart és kereskedelmet egy közös intézetben, nevezzük most már: egyetemben ? T. uraim, ma modernül termelni, akármilyen ágban modernül gazdálkodni nem lehet, ha az ember izoláltan csak az egyik termelési ág ismereteit sajátítja el. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Intenzív mezőgazdaságot ma máskép nem lehet elképzelni és nem lehet művelni, csak akkor, ha az ember jártas az ipar és a kereskedelem terén. (Igaz! Ugy van!) Hasonlókép viszont annak, ki az ipar és a kereskedelem terén produkálni és előrehaladni akar, ismernie kell az ország nyerstermelését és a mezőgazdasági termelés feltételeit is. Az egyesítést tehát ebből a szempontból is akarjuk. De van még egy ok, még egy felsőbb morális ok, mely minket arra késztetett, hogy egyesítsük e három különböző tényezőt, és ez az, hogy azt a sokat emlegetett harmóniát végre megvalósítsuk a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem terén. (Helyeslés.) Mert most e harmónia — sajnos — még csak mint óhaj szerepel; mindig beszélünk róla, de nagyon is tudjuk, hogy a harmóniáról ma még komolyan szólni nem lehet. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Gr. Károlyi Mihály: Végül még csak egy kérdésre akarok előre választ adni, ós ez az, hogy miért kívánjuk e közgazdasági egyetem felállítását Budapesten ? Előre is meg kívánom jegyezni, hogy ezt mi nem tekintjük olyan kategorikus álláspontnak, ebből szívesen engedünk. De el fogom mondani röviden azokat az okokat, hogy miért gondoljuk mi a közgazdasági egyetemet Budaj)esten felállitandónak. Azért, mert főleg az ipari és kereskedelmi szakokra nézve itt Budapesten oly kulturális intézetek vannak, melyeket más vidéki városokban nem tudunk megtalálni; sem olyan gazdag könyvtárakkal, sem olyan gazdag intézetekkel nem rendelkeznek a vidéki városok, hogy ottan az ipart és különösen a kereskedelmet olyan modernen és olyan mozgékonyan tudnák előadni, mint Budapesten. Hiszen a czél itt a praktikus előadás, nem akarunk teoretikusok lenni, s a legtöbb tantárgyat lehetőleg szemléltetően akarjuk előadatni. Azt fogják talán mondani, hogy a mezőgazdasággal mit tudunk csinálni, hiszen Budapesten nem lehet mezőgazdaságot tanitani, alkalmas hely erre nincs. Mi erre is megfelelünk, találunk alkalmas helyet és pedig a gödöllői koronauradalmat találjuk alkalmasnak arra, hogy ott történjenek a kísérletezések; a fiatalemberek akár villanyoson,