Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-317

317. országos ülés 19il deczember iy-i% kedden. 425 A mi pedig a tanári pályát illeti, erre, sajnos, nincsenek adataim, de meg vagyok róla győződve, hogy ha az igen t. kultuszminister urat meg fogjuk kérdezni, hogy ezen a pályán milyen jelenségek mutatkoznak, ő bizonyára szintén bizonyítani fogja azt, hogy ott is óriási a túlprodukczió, s igazat fog nekem adni és tételemet, meg fogja erősiteni. A hivatalnokok száma is óriási Magyarországon; óriási, nem akarom mondani relative ós abszolúte a lakosság számát tekintve, de óriási Magyarország teherviselését tekintve. Mert a statisztika ugy mutatja, hogy itt különbséget tesz az állami és a törvényhatósági hivatalnokok között, és ha az ember összehasonlítást tesz állami és állami hivatalnokok között, azt fogja látni első szempillantásra, hogy Magyarországon nem túlságosan nagy a hivatalnokok száma, hanem, a mint emiitettem, azért nagy a hivatalnokok száma, mert egyrészről a teherviselési képesség sokkal kisebb, mint más országoké, másrészről pedig azért, mert, mondom, itt a törvényhatóságok, az autonómiával bíró. megyék hivatalnokai is szerepelnek. De hiszen itt nem adatokról, nem számokról kell hogy beszéljek, hiszen mindenki tudja Magyarországon, hogy igy van, ezt tehát bizonyitani nem kell, évtizedek óta mindenki a felett siránkozik, hogy mindenki csakis az improduktív pályákra megy, mig a gyakorlati pályákra, ott, a hol produkálni kell, a hol a produkcziót fejleszteni kell, nem jelentkezik senki. Valóban elszomorító, a mikor látjuk, hogy égy-egy állásra százan is jelentkeznek, (Igás! Ugy van! balfelöl.) elszomorító, ha látjuk, hogy azon hivatalnokokat, a kiknek családjuk van, néha csak egy lépés választja el a nyomortól, s ennek daczára a szülő, mint emiitettem, mind az improduktív pályákra adja oda gyermeket, mind azt ambiczionálja, hogy diplomával telerakott zsebbel jöjjön az a fiatalember haza, de hogy az életben mit fog keresni, erre a szülő nem gondol; tú Ír ovid az esze és nem gondolkozik. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Különös, hogy ugyanakkor, a mikor a közvélemény óhajtja ós kívánja az uj egyetemek felállítását, az egyetemek szaporítását a mai szisztémák szerint, mert mondom, a klasszikus szisztéma alapján nézetem szerint igenis lehetne szajioritani, de a mikor a közvélemény a mai szisztéma szerint óhajtja az egyetemek szaporítását, ugyanakkor lamentál, siránkozik a felett, hogy a produktív pályákon nem jelentkezik senki. Ez olyan látszólagos ellentét, hogy csakis a közvélemény, a mely nem gondolkozik, ha nem lesz irányítva, képes csak ilyen akczióra. E bajokon segíteni kell, . (Élénk helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) mert nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországnak Európa keleti részén nemcsak politikai, de közgazdasági hivatást is kell teljesítenie; nemcsak történelmi multunk, de egész kultúránk kötelességünkké KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XIII. KÖTET. teszi azt, hogy mi a Keleten domináló szerepet játszunk. (Helyeslés balfelöl.) E domináló szerepet azonban ugy leszünk képesek elérni, ha a produktív pályákra serkentjük fiainkat, ha a produktív pályákat ajánljuk figyelmükbe, és minden módon elősegítjük azt, hogy minél többen e pályákat válaszszák. (Ugy van! balfelöl.) Ha ezt megteszszük, meg fogjuk szüntetni kereskedelmi mérlegünk passzivitását, fokozni fogjuk Magyarország teherviselőképességét, meg fog szűnni és csak igy fog megszűnni a kivándorlás mizériája, és a drágaságot is ezáltal tudjuk csökkenteni. (Ugy van! balfelöl.) Mert, t. uraim, ki az, a ki legjobban érzi manapság a drágaságot? Nem-e épen az az előbb emiitett osztály, nem-e a hivatalnokok, a tanárok, és mindazok, a kik fix fizetésből élnek ? (Ugy van! Ugy van!) És mi idézi elő ezt a drágaságot? Nem-e az, hogy épen a produktív pályákra nem lép senki, hogy a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság mind nem hoz annyit, a mennyit hoznia kellene, és minden termelési ág produkálóképessége nincs kiaknázva. Ezek voltak, t. képviselőház, azok az indokok, a melyek minket arra késztettek, hogy arra kérjük a t. képviselőházat és az igen t. kormányt, hogy állitson fel egy közgazdasági egyetemet. (Helyeslés balfelöl.) Pajzs Gyula: Már régen fel kellett volna állítani. Gr. Károlyi Mihály: Ezt a közgazdasági egyetemet pedig mi ugy kontempláljuk, hogy ebben szerepelnének ugy a mezőgazdasági, mint az ipari ós kereskedelmi főbb ágak és ezek összefoglalását egy minden ágra kötelező külön társadalomtudományi fakultás nyújtaná, a mely kiterjedne mindazokra a jogi, valamint gazdasági és kereskedelmi szakismeretekre, a melyekre ugy a mezőgazdasággal, mint az iparral és kereskedelemmel foglalkozóknak egyaránt szükségük van. Nem akarom a t. házat azzal fárasztani, hogy részletesen elmondjam, hogy az egyes szakokban milyen tantárgyakat kellene felölelni. Hiszen programmunk teljesen a legkisebb részletekig ki van dolgozva. Mielőtt azonban beszédemet befejezném, három kérdés tekintetében kell felvilágosítást adnom, illetve három kérdésre akarok előre is választ adni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik és első kérdés az, hogy miért óhajtjuk ezt a felsőbb közgazdasági iskolát egyetemnek nevezni és miért nem elégszünk meg a felsőbb közgazdasági szakiskola névvel? Jól tudom, t. képviselőház, hogy az egyetem szó a maga klasszikus formájában erre a felsőbb közgazdasági tanintézetre nem applikálható. De el fogom mondani, hogy miért óhajtjuk, miért tartjuk szükségesnek. Erre vannak j>raktikus okok, de van más ok is, és pedig az, hogy az egyetemet manap már nem tekinti a közvélemény annak, a mit, mondjuk, a keletkezésére