Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-317

422 317. országos ülés 1911 Kétségtelen, hogy a magyar tanítóság siralmas, szomorú helyzetben van. Utána nézve a statisztikának, ebből arra a meglepő eredményre jutottam, hogy 8024 állami tanitó közül 2119-nek, vagyis 26°/o-nak, oly minimális fizetése van, a mely a legalsó, a XI. fizetési osztálynak sem felel meg, a melyben pedig minden egyes státusnak a legalacsonyabb fokú kezdő tisztviselői vannak. Az kétségtelenül szomorú állapot, hogy a tanítóságnak, mely mégis meglehetős nagy kvalifikácziót szerez meg és fontos kulturmunkát végez, több mint egy negyedrésze, 26°/o-a, oly fizetést huz, mely az érvényes fizetési osztályok közé be sem sorozható; a felekezeti tanítók pedig még siralmasabb helyzetben vannak, mert kétségtelen dolog, hogy az állami tanítók jobban vannak.fizetve, mint a felekezetiek. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát magam is, hogy a tanítók anyagi helyzete javíttassák, és bizva a t. közoktatásügyi minister ur ígéretében, remélem, hogy ez a kérdés a legrövidebb időn belül megoldást fog nyerni, és már az 1912. évi költségvetésben, a mennyiben a költségvetés keretei megengedik, a legszükségesebb és a legsürgősebb igények kielégítést nyernek. A költségvetésbe fel van véve 500.000 K a tanítók lakpénzénél fennálló aránytalanságok megszüntetésére. Ennél a tételnél tisztelettel felhívom a t. közoktatásügyi minister ur figyelmét a Bmlapest környéki tanítók helyzetére és kérem, méltóztassék lakbérüket felemelni, mert ők érzik legjobban a nehéz viszonyokat, a drágaságot, a főváros közelségét, mivel a Budapestről kiözönlő hivatalnokosztály, a Budapestről kitóduló lakosság szaporodása folytán Budapest környékén oly drága a lakbér, akár csak magában Budapesten. Még egy kérdés van, melyet a népiskolák tételénél a t. háznak és a t. közoktatásügyi kormány figyelmébe vagyok bátor ajánlani és ez az, hogy Pest megyét, az ország központját nem részesítjük a kellő kultúrában, nem állítjuk fel a megfelelő számú népiskolákat és nem teszszük meg mindazt, a mit meg kellene tennünk, hogy az ország szive, közepe, vezető vármegyéje teljesen megmagyarosodjék s a mellett a kultúra áldásaiban is részesüljön minden tanköteles gyermek. Leszek bátor néhány statisztikai adattal szolgálni, a melyek szomorú képet fognak mutatni Pest megye kultúrájáról. Igazán azt képzelnénk, hogy a főváros közelében teljesen megfelelő a nívó. Pedig ez a budapesti nagy fény igazán nem felel meg az ország tényleges viszonyainak, hanem csak kölcsönzött fény. Mert hiszen évtizedeken keresztül az egész ország, a törvényhozás, a kormány, mindnyájan — mondhatnám — véres verejtékünkkel építettük fel ezt a hatalmas nagy fővárost, tettük nagygyá és hatalmassá; és akkor, a mikor a fővárost nagygyá tettük, a mikor minden ut Budapestre deczember 19-én, kedden. vezet, mint valamikor minden ut Rómába, akkor elhanyagoltuk a vidéket, még pedig magának a fővárosnak közvetlen közelségét és bekövetkezett az a szomorú állapot, az a szomorú eredmény, hogy Budapesttől 15—20 km-nyire találunk községeket iskola nélkül, a hol százszámra vannak tanköteles gyermekek, a kik azért nem járnak iskolába, mert nincs iskola, sem a felekezet, sem a község, sem az állam nem gondoskodik részükre a legelemibb ismeretek megszerzésének lehetőségéről. Pestmegyében a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 82% volt a magyar anyanyelvűek és 91% a magyarul beszélők száma. Helyes kulturális politikával, ha minden egyes községben, a hol nincs megfelelő felekezeti iskola, a melyben a magyar nyelvet kellő intenzivitással, kellő eredménynyel tanítják, mondom, helyes kulturális politikával minden egyes községben állami iskolát elhelyezve, a lehető legrövidebb időn belül elérhetjük azt, hogy Pestmegyében ezt a 18% idegen nemzetiségűt... Juriga Nándor: Dehogy idegen. Hát nem magyar állampolgár? Presziy Elemér:... és ezt a 9% magyarul beszélni nem tudót képesek vagyunk eltüntetni és Pestmegyében a magyarság számarányát 100%-ra tudjuk felemelni. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen Pestmegyében a népnek szive, a népnek lelke a miénk, még ha idegen ajkú is, akkor is magyarnak érzi, magyarnak vallja, magyarnak mondja magát és csak hálás lesz nekünk, ha gondoskodunk róla, hogy a kultúra segítségével nyelvünket megtanulja és nyelvünk megtanulásával is teljesen hozzásimuljon a magyar államhoz, a magyar nemzethez. (Helyeslés balfelöl.) Pest megyében a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a hat évesnél idősebb polgári népességből írni-olvasni tudott 73%, nem tudott irni-olvasni 27%. Ez egy ijesztő nagy perczent az ország vezető, az ország első vármegyéjének kultúrája szempontjából. És a mikor Pest megyének elemi iskolai oktatását tekintjük és figyeljük, figyelembe kell vennünk, hogy Pest megyében a szaporodás állandóan felülmúlja az országos átlagot, mert itt nemcsak a természetes szaporodással állunk szemben, hanem egy nagyarányú bevándorlással is, a mely különösen azóta, a mióta Budapesten a megélhetési viszonyok oly nehézzé lettek, Budapest környékén, a Budapest melletti falvakban 25—50, sőt 100%kal emelkedett és épen ezen bevándorlás következtében Pest megye lakossága a legutolsó 10 év alatt 1,200.000-re emelkedett. Ennek az 1,200.000 embernek kultúrájáról fokozottabb mértékben feltétlenül gondoskodnunk kell. Polónyi Géza: Ugy van! A Magyar Iskolaegyesület hiába fáradozott. Presziy Elemér: Pest megyében 1908-ban az iskolába be nem irt tankötelesek száma 24.216 volt, — megint ijesztő nagy szám — megint azért, mert nem volt iskola, a hova