Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-317

317. országos ülés Í9Í1 deczember 19-én, kedden. 421 a mint azt Molnár János t. képviselőtársam tette. Én szeretem az embert, a ki saját lelkének belsejébe vet tekintetet, a ki saját lelkébe tud belenézni, meg tudja magának alkotni a bel világát, és e belvilágot a külsőségekben visszatükrözteti. Én mindenkinek véleményét, vagyis a kialakult lelkivilágát tiszteletben tartom, és ha volt bátorsága Kelemen Samu t. képviselőtársamnak itt nyiltan megmondani mindazt, a mi lelkében kialakult, ha volt bátorsága saját lelkivilágát, a mely az ő sajátja, visszatükröztetni, ezért csak hálával tartozunk, mert megmutatta, hogy igenis minden egyes kulturembernek saját lelkében kell olvasnia és a saját lelkivilágát kell megállapítania. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek következtében egészen más szempontból ítélem meg az egész enuncziáoziót. A t. minister úrhoz csak az az egy szavam van : Tartson ki mindig a keresztény fcultnra talapzatán, érvényesítse azt minden téren, mert mást, szebbet, jobbat, fenségesebbet, magasztosabbat a mostani kor nem képes nyújtani. A költségvetést elfogadom. (Helyeslések.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Preszly Elemér! Preszly Elemér: T. képviselőház! Bár ellenzéki álláspontomból kifolyólag a költségvetést el nem fogadhatom, kijelentem már beszédem elején, hogy a t. kultuszminister ur iránt, az ő működése, irányzata iránt teljes bizalommal viseltetem, és hogyha a költségvetési vitában részt veszek, és egyes kérdésekhez hozzászólok, teszem ezt azért, mert hiszen, hála Istennek, ma már a magyar kultúra oly hatalmas épület, a magyar közoktatásügynek oly számos ágazatai, szövevényes kérdései vannak, hogy erőteljes kulturális, közoktatásügyi vita fejlődhetik ki a magyar parlamentben és tarthat napokon keresztül, a nélkül, hogy az egymástól elválasztó vallási kérdéseket kellene itt a fórumon, a parlamentben bolygatnunk, és vallási vitákat kellene inaugurálni. A mi a kultusztárcának egyházpolitikai kérdését illeti, tisztelettel kérem a t. kultuszminister urat, hogy a katholikus autonómiát mielőbb valósítsa meg, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) a katholikus autonómiáról szóló törvényjavaslatot minél előbb hozza ide. Bírjuk e tekintetben a t. minister ur igéretét és ebben bízva reméljük, hogy rövid időn belül a törvényjavaslat a ház elé fog kerülni. (TJgy van! a ssélsöbaloldalon.) Kérem egyúttal a t. minister urat, hogy a protestáns lelkészek anyagi helyzetének javításáról gondoskodjék. Ezt is megígérte, kilátásba helyezte; kérem és remélem, hogy már az 1912-iki év folyamán meg is fog ez történni. A mi a tanítóság kérdését illeti, azt hiszem nyilt kaput akarunk mi bedönteni akkor, mikor védelmünkbe veszszük itt a magyar tanítóságot. Hiszen nincs köztünk különbség a parlament egyik pártjánál sem, hogy valamennyien értékeljük és megbecsüljük a magyar tanitó munkáját, és nincs köztünk különbség a tekintetben sem, hogy tudjuk és érezzük, hogy a magyar tanítóság nincs megfelelően fizetve, helyzete nehéz, sőt a jelenlegi nehéz megélhetési viszonyok közt bizony határozottan szomorú. A t. kultuszminister ur is kijelentette a tanítók előtt, mikor küldöttségüket fogadta, hogy ismeri nehéz helyzetüket, és a mennyire az anyagi erők megengedik, gondoskodni fog helyzetük javításáról. Nehéz e tekintetben az ellenzéki politikusoknak a helyzete, mert hiszen mi egyrészről nagy általánosságban mindig a terhek csökkentését hirdetjük, de a mellett, mikor a produktív tárczáknak tárgyalása következik el, akár a belügyi, akár az igazságügyi, akár j>edig különösen a közoktatásügyi tárczáé, mi ellenzéki politikusok vagyunk azok, kik előállunk kérelmekkel, egyes státusok anyagi helyzetének javítását sürgetve, a mi j>edig kétségtelenül és feltétlenül csakis a terhek emelkedésével valósitható meg. Ha ez csak egy-egy státusnál volna így, ha csak a tanítók helyzetét kellene javítani, akkor talán minden felelősség és aggodalom nélkül helyezkedhetnénk arra az álláspontra, hogy a tanítóságnak minden kívánságát teljesíteni kell. Ámde, ha az állami tanítók helyzetét javítjuk, akkor jönnek a községi- és felekezeti tanítók, jönnek a többi tisztviselők, a törvényhatósági- és magántisztviselők, és a vége az, hogy oly sok kívánsággal állunk szemben, oly sok jogos kívánság vár kielégítésre, hogy az ország már-már összerojapan ezeknek a folyton emelkedő és fokozódó terheknek súlya alatt. Pártkülönbség nélkül valamennyiünknek arra kell tehát törekednünk, hogy keressünk egy megoldást, mely ezeknek a folyton emelkedő igényeknek és terheknek egyszer már határt szab, és a mellett a bevételek emelkedésével és fokozásával lehetővé teszi a kívánságok teljesítését. Sokszor halljuk, különösen ellenzéki oldalról, hogy a katonai terheket kell csökkenteni. Igaz, hogy ez a mi álláspontunk is és ki is tartunk mellette, de kétségtelen az is, hogy még ez sem hoz megoldást, mert hisz egyrészt a katonai terhek Európa minden államában, sajnos, évről-évre fokozatosan emelkednek, másrészt, még ha el is tudnók érni a katonai terhek csökkentését, akkor sem lenne ez oly megoldás, mely az állami tisztviselők összes igényeit kielégítené. Én azt hiszem, egy uj, igazságos adórendszer mielőbbi megvalósításával, mely, ha már nem alapszik is teljesen a progresszivitáson, — mert ma tulajdonkép azt mondhatjuk, hogy progresszív adórendszer van ugyan, de lefelé, mert a kisember aránylag több adót fizet, mint a gazdag ember, — de egy igazságos adórendszer megteremtésével kell a bevételeket fokozni és ezáltal alapot, jövedelmet, bevételt teremteni, melyből az állam ezeket az igényeket kielégítheti.