Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-317

418 5i7. országos ülés 1911 deczember ÍÖ-én, keddeil. ismerettel ítélnek tisztesség, becsület, vagyon, család sorsa felett. Egy tanítót pl. vád alá helyeztek erkölcstelen életmód és házasságtörés miatt, és minden jogi szokást, törvényt arczulcsapó intézkedéssel el is marasztalták őt, elmozdítván őt állásából is. Az érdekelt nőnek törvényes hitvestársa egy év múlva tudta csak meg, hogy tudtuk és megkérdezésük nélkül h gtörést mondtak ki családi ukban; férjet, feleséget meg sem kérdezték, megengedik-e a bizonyítást; alkalmat sem adtak nekik, hogy beleavatkozzanak a perbe s védekezhessenek; a tanító perének kapcsán kihaUgatott számos tanú igazolta a házasságtörés látszatát, ugy hogy az illető tiszteletreméltó földbirtokos és neje kénytelen volt eltűrni, hogy megkérdeztetésük nélkül bélyegezzék meg családi életüket. Mikor azután hozzám fordultak, azt mondtam, hogy családi állapot elleni vétség czimén pereljék be az egész törvényszéket, csukassák le valamennyi tagját, a mit megérdemel az, a ki olyan eszközökkel dolgozik, a melyekhez nem ért. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A törvény oly hézagos, hogy azt csak birói tudással lehet kezelni; nem elég a jóakarat, mert a szakképzettség hiányából valóságos szerencsétlenség származhatik. Megtörtént pl. hogy valakit négy-öt éven keresztül elhalmoznak fegyelmikkel, ezernyi tanút hallgatnak ki, a hosszú meghurczolás után azután az derült ki, hogy az illető egész ártatlan uri ember; ilyen módon azonban halálba lehet kergetni embereket. Én azt hiszem, a legkevesebb, a mit e téren az állam megkövetelhetne, az lenne, hogy minden egyes ilyen ítéletet, a melylyel egy állampolgárt becsületében, tisztességében megbélyegeznek, állásától megfosztanak, vagyonilag tönkre tesznek, terjeszszenek fel hozzá ; ha aztán helyesnek tartja, hagyja helyben, ha nem, rendelje el a perújítást. Ily eijáras esetén, azt hiszem azok, a kik Ítélkeznek, jobban meggondolnák cselekedetüket és igyekeznének a formákat is jobban megtartani. Minden magyar állampolgár elvárhatja az államtól, hogy védelmezze meg őt tapasztalatlan emberek kísérletezéseitől. A birói hatalom az államé, tehát a felelősség is minden ember vagyoni, tisztességi és családi állapota jogtalan sérelmei tárgyában is elsősorban az államot terheli. Én részemről nem kívánom becses figyelmüket még továbbra is igénybe venni. Az egész kultúrpolitikára nézve legyen szabad az én kicsiny tudásomat, a mely mindössze szerény élettapasztalatokon nyugszik, feltárva, felhívnom a t. minister ur becses figyelmét, mondjuk, azon röpiratoknak sokaságára, a melyek az érvek egész halmazát tartalmazzák, hogy végül is megfontolás tárgyává kell tenni, vájjon czélszerü-e a nemzetiségi vidékeket elhalmozni kulturális intézményekkel, czélszerü-e ott az állami iskolák egész sokaságával operálnunk, a hol előreláthatólag rövid időn belül alig tudunk sikereket felmutatni ? Még a nyelvi határokon, a hol a Indiámverés nagy, mindenesetre lassanként tudunk előre menni, azonban olyan megyékben, a hol kompakt egységként él, mondjuk, százezer idegenajku ember, ez inkább reczenzust kelt, nyugtalanító hatással van, semmint sikerre vezetne. Nem mondom azt, t. ház, hogy ne cselekedjünk semmit, de legyenek azok, mondjuk, előőrsei, végvárai a magyar kultúrának. Bármilyen erősek vagy sürün elhelyezettek legyenek is azonban a végvárak, ezek nem mentik meg mindig a várterületet. A várnak magának erősnek kell lenni, mert különben a végvárak elvesznek. Végvárak nélkül is tud ellenállást tanúsítani egy jól gondozott vár és tovább ellentállani a leghevesebb támadásoknak is, mint egy gyengébben épült vár esetleg sürün elhelyezett őrszemekkel. Azért erősítsük meg a mi várunkat, a mi várunk pedig Magyarország medenczéje, a magyarságnak zöme : az Alföld népe. Ismerek egyes községeket, a hol történtek intézkedések, és ezeket hálás szívvel kell elismernünk. Azonban meg kell állapitanunk azt is, hogy voltak helyek, a hol 1743 gyerek nem járhatott iskolába. A magyar, a jászkun nép között egyik-másik községben 7—800 gyerek nem járhat iskolába, mert nincsen iskola és több napi járóföldre mehet az ember, a mig gimnáziumokra, ipari, kereskedelmi vagy egyéb iskolákra talál. Azt hiszem, önmagunk iránti kötelességünk lenne az Alföld községeit benépesiteni ilyen szakiskolákkal és a szükséges kultúrintézményekkel, benépesiteni sürün, gazdagon és ezek révén szini fel azt a jó magyar elemet, a mely a magyar intelligencziát megtermékenyíti és a magyar karaktert oly szépen tudja érvényesíteni, kifejezésre juttatni. Mi teszi a református papságot olyan rokonszenvessé ? Az, hogy maga magát majdnem évrőlévre ezen elemből, a magyar föld rögéhez legközelebb álló földmiveselemből frissíti fel és nézzék meg, a milyen kötelességtudó, olyan szorgalmas, megbízható, a magyar tradicziónak olyan hivatásos letéteményese nemzetünknek ezen társadalmi osztálya. Azt hiszem, ha a rózsát befestjük mesterségesen színekkel, ideig-óráig tartó gyönyörűséget nyújt, a műkertész lent a gyökérnél nyújt olyan táplálékokat, a melyek befolyásolják a rózsa szinét. Azt mondom, t. ház, szijuk fel és termékenyítsük meg magunkat : a magyar intelligencziát, a magyar lateiner osztályt, a magyar népnek sokaságából, a mely tanulékony, szorgalmas, megbízható, higgadt, munkájában SZÍVÓS, ötletes és leleményes, testi szervezetében erős, daliás és szép, tessék abból meríteni és azt hiszem, akkor a magyar intelligenczia és a magyar hivatalnoki kar, a melyre rá van bízva nemzetünk jövője, rövidesen más képet nyer. Tisztelem és becsülöm azokat, a kik akklimatizálódnak, de egy német faluban született tótajkti gyermek, ha megtanul is magyarul a gimnáziumban, s ha közéleti szereplése terén karriert csinálva, kúriai biróvá lesz is. azért még s?m lesz