Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-316

316. országos ülés 1911 a gazdasági felügyelőket, a megyékben a szakelőadókat és mindazokat, a kik közintézményeknél gazdasági kérdésekkel foglalkozni kénytelenek, akkor kétféle embert találunk. Az egyik jogász, és lia abban a szakmában az iskola után kiképezte magát, akkor ér valamit; a másik rész pedig olyan emberekből áll, a kik részben, mint gazdák > tönkrementek és most hivatal kell nekik kvalifíkáczió nélkül, részben pedig olyanok, a kik iskoláikat nem birták befejezni annakidején. Vagyis a közgazdasági ügyeket a közintézmények legnagyobb részében félbemaradt exisztencziák és dilettánsok végzik és mi akkor azt akarjuk, hogy az államkincstár ilyen gazdálkodás mellett birja el azokat a nehéz terheket, a melyeket tőle igényelnek. T. képviselőház! En nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, hiszen ez a memorandum egészen kitűnően van megírva, ebben az okok fel vannak sorolva, de én azt hiszem, a megoldás útjait nem is a pénzügyi kérdések akadályozzák elsősorban, hanem akadályozák maguk a tanárok, a kik kvalifikálva vannak latinra és görögre, s ha ezek a tárgyak nem taníttatnak, az ő számukra nincsen tér s akkor nem tudnak maguknak kenyeret keresni. A tanárképzésben, a mely felülről lefelé a klaszszikus filológiában és e körül merül ki, a tanárkéjjzésben van tehát a legnagyobb baj, mert a míg a tanárképzést nem változtatjuk meg és gyakorlati pályákra való tanárokat nagyobb mértékben nem képezünk, és ezt szintén ekzisztencziális kérdéssé nem teszszük, addig maguk a tanárok állanak mindig útjába ennek, és ők javasolják a t. minister urnak, hogy ne a közgazdasági tudományok egyikét vagy másikát adassa elő pl. a gimnáziumok felsőbb osztályaiban, hanem olyan tárgyakat, a milyeneket ők tudnak előadni. Ez az egyik baj, t. képviselőház. A másik az, hogy a kereskedelmi, ipari, vasúti, pénzügyi és egyéb foglalkozásokat lekicsinylik, a harmadik baj pedig, hogy azt méltóztatnak hinni, hogy mindennek megvalósítása oly sok pénzbe kerül, hogy ezt az állam költségvetése nem birja el. En, épen ellenkezőleg, azt vagyok bátor állítani, hogy a magyar állam költségvetése megbir minden produktív befektetést, mert minden ilyen befektetés ujabb pénzt teremt elő. Viszont, ha mi nem bírjuk a népoktatás terheit, s ha nem birjuk a produktívabb pályákra való képesítésnek és nevelésnek egész rendszerét megalapozni és nívóra állítani, akkor sem a katonai terheket, sem egyebeket nem bírhatunk meg. Ezt az ügyet tehát végre a maga egészében rendezni lehet és kell is. T. képviselőház ! Méltóztassék elhinni, hogy óriási különbséget jelent Magyarország egész közgazdasági életére, ha ezek a különféle ágak egy egyetemben összpontosulnak, ha ennek az egyetemnek elsőrendű, képzett tanerői vannak, ha ez az egyetem megfelelőleg van felszerelve, KÉPVH. KAPLÓ. 1910 -1915. XIII. KÖTET. deczember 18-án, hétfőn. 409 ha ennek megfelelő könyvtára van, és ha ennek hallgatói, akár a postához, akár a vasúthoz akarnak is tisztviselőnek menni, megtanulhatják mindezen közgazdasági ágakat, megszerezhetik az általános ismereteket és módjukban van, nem innen-onnan odavezényelt, sokszor igen elsőrangú, de a maga összességében még sem kiváló tanári kar utján, hanem a legelső szakférfiak utján magukat teljesen kiképezni. T. képviselőház! Nézetem szerint tehát nem szabad megállani két uj egyetem felállításánál, hanem cl kell végezni az ezt körülvevő többi lényeges feladatokat is. Es ha közérdekből legnagyobb súlyt fektetek is ennek a közgazdasági egyetemnek a kérdésére, mégis meg kell említenem legalább a jövő szempontjából a még hátralevő másik egyetemet is, a melynek kérdése legalább részleteiben felmerült már a Demeczky-féle tervezetben és ez a szépművészeti egyetem, vagy a szépművészeti felső iskolák kiképzésének és ezek egyesítésének kérdése. Mert azon nézeten vagyok, hogy a szépmüvészetek különféle ágai sem anyV nyira különálló dolgok, hogy ne lenne sokkal helyesebb egy intézetben egyesíteni és ezáltal a növendékeknek alkalmat adni arra, hogy a többi művészeti ágakban is kiképezhessék magukat, annál is inkább, mert hiszen a szépmüvészetek egyes ágai szintén átolvadnak egymásba és igy az épitésmüvészet magában foglalja a szobrászatot és a festészetre való előkészítést is. Milyen egészen más viszonyok lennének teremthetők akkor, hogy ha ez a kérdés is rendeztetnék egy hatalmas intézet formájában a kultúra összes tényezőinek szükséges hozzájárulásával, és ha végre ez az ügy is nívóra emeltetik! Befejeztem, t. ház, azt, a mit fontosabb közérdekű szempontokból elmondani akartam. Ámde mégis elölről kell kezdenem azt a régi nótát, a mely Szilágy-vármegye tanügyi viszonyainak ecsetelését teszi kötelességemmé. Ebben a házban 1902 óta volt szerencsém több ízben felhozni Szilágy-vármegye tanügyi viszonyait és ha az elemi iskolák felállítása terén kaptunk a kultuszkormánytól segítséget, egyéb vonatkozásaiban a mi sorsunk azóta se javult. Azt kell látnom, hogy a t. kormánynak sincs, épen ugy, mint az előző kormányoknak sem volt, erdélyrészi közoktatásügyi politikája; hogy különleges viszonyainkra egyáltalában nincsenek tekintettel és a magyarság végvárait, a leginkább veszélyeztetett országrészeket, a melyekre a legnagyobb súlyt kellene fektetni, vagyis az erdélyi részeket külön gondozásban nem részesitik. El kell ismernem, hogy nem vagyunk anynyira hangosak, mint a mai időben a nagy magyar városok, a melyek az egyetem felállításáért versengenek; nincs is annyi pártfogónk, szószólónk, de, engedelmet kérek, sokkal nagyobb igazunk van és sokkal nagyobb állami érdek van itt koczkán, hogysem ezt folytonos u. n. revolverezés utján lenne szükséges kielégíttetni. 52