Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-316

316. országos ülés 1911 deczember 18-án, hétfőn. 40? deztessék és a főpapi kar nem fogja kitenni magát annak, hogy a teológiai tanárok a szocziálisták mintájára kénytelenek legyenek akár sztrájkolni, akár másként foglalkoztatni a maguk ügyeivel a nyilvánosságot. Mert azt egy perczig sem szabad megengedni, hogy egy püspök, kinek 189 ezer hold birtoka és sok minden egyéb jövedelme van, a maga papságát oly tanárok utján neveltesse, a kik értékben, erkölcsileg mindenképen reátermettek erre, a legkiválóbbak, de a kiket a mai viszonyok között a szó szoros értelmében valósággal kiuzsoráznak. Szüllő Géza: Győrben segítettek rajtuk! Lengyel Zoltán: Elismerem, hogy Széchenyi volt az egyetlen, a ki Győrben, ha nem is túlságos mértékben, de mégis segített az alsó papságán és ugy látszik ezzel is reá szolgált arra, hogy egy sokkal nagyobb javadalomba tétessék, a hol még inkább segíthet az alsó papságán. T. képviselőház! Egy másik kérdés, a melylyel foglalkozni akarok, a közgazdasági egyetem, a kereskedelmi iskolák, valamint a közgazdasági természetű tanfolyamok kérdése. Egész általánosságban már a kereskedelmi tárcza tárgyalásánál megjegyeztem, hogy a kereskedelmi iskolák állapota tarthatatlan és hogy nézetem szerint helyesebb dolog lenne, hogy ha ezek a kultusztárczából a kereskedelmi tárczába tétetnének át, épen ugy, mint a többi szakiskolák, a melyek a mai helyzetükben nem elég gyakorlatiak és alacsony nivón állanak. A kereskedelmi iskolák nivója fölött Gonda Béla min. tanácsos, a közlekedési tanfolyamnak igazgatója abban a beszédében, a melyben a tanfolyamot ez évben megnyitotta, kegyetlen kritikát mondott és tette ezt a vasúti tisztképző tanfolyamra való hivatkozásában. Mert a vasúti .tisztképző tanfolyam 291 növendékéből 142 gymnasialis érettségi bizonyitványnyal, 23reáHskolai végzettséggel, 108 kereskedelmi érettséggel, & többiek pedig más iskolából kerültek oda. És ezen kereskedelmi iskolákból kikerült vasúti tisztképző tanfolyamosok legnagyobb részének igen gyenge bizonyítványuk volt. Azt mondja a miniszteri tanácsos ur, hogy a szellemi kvalitás átlagának okát a kereskedelmi iskolákból kikerült hallgatók nagy számában találja, és még ezeknek is végtelen gyenge bizonyítványában. Pedig közismeretű tény, hogy a kereskedelmi iskolákba, egyes kivételektől eltekintve, túlnyomóan a gyengébb tehetségű ifjak mennek. Mikor a közlekedési tanfolyamok igazgatója e beszédében sürgeti a vasutasok továbbképzésének javítását, mikor előadja a gyenge előképzés bajait és rámutat a kereskedelmi iskolák hézagosságára, akkor egy igen fontos közgazdasági jelentőségű kérdést jelöl meg, a mely abból áll, hogy a mai idő szempontjából is — a mikor teljes elismeréssel kell konstatálnunk, hogy a minister ur az egyetemek igazán nagy kérdését kifogástalanul oldotta meg, a mikor a tudományos továbbképzés szempontjából nagy lépés történt — az egész közgazdasági továbbképzés kérdése még megoldatlan, ugy hogy ha ez az állapot marad fenn, az egyetemi iskolázás ügye megjavul ugyan, de az az állapot, hogy t. i. a nemkereső pályákra megy az ifjúság, még roszszabbodni fog, mert még nagyobb lesz a különbség a jogászok képzése és a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági pályákra készülők között; még több renomméja lesz a jogvégzett embernek és még többen fogják a szellemi proletariátust szaporítani. Az egyetemi kérdés mostam megoldása tehát egymagában nem elegendő, evvel kapcsolatban kontingentálni kellene a gimnáziumoknak és a gimnáziumi tanulók létszámát, valamint a jogi karok létszámát. Akkor az igazságügyminister ur szigorú rendelkezéseire nem lenne szükség. Akkor megszűnnék helyzet, hogy több a foglalkozásnélküli jogász és ügyvéd és kevesebb a kereskedő, mint a mennyi kellene. A másik, a mi még inkább szükséges, a produktív pályák felsőbb képzésének rendezése. Ma vannak középiskolai minősítésű kereskedelmi iskolák három éves tanfolyammal, a hol a gyakorlati rész abból áll, hogy bizonyos mértókig megtanulják a kereskedelmi levelezést és a kettős könyvvitelt. A többi nem olyan dolog, a mi őket valósággal előkészítené életpályájukra. Ez a három évi tanulás, illetve nem tanulás az országnak jó pénzembereket és kereskedelmi embereket csak akkor juttat, ha azok az iskolán kívül, a maguk élethivatása területén tanulják meg a mesterségüket. Hiszen a postának, vasutainknak, bel- és külkereskedelmünknek, pénzügyünknek, mezőgazdaságunknak egész produktivitása függ attól, hogy tudunk-e kiváló embereket képezni és tudjuk-e a produktív pályák intelligencziáját oly tervszerüleg fejleszteni, mint a többi pályákét. E kérdés megoldásánál nem kell mindjárt a közgazdasági egyetemig jutni, mert a megoldás megtalálható előzetesen is. Pl. a t. minister ur előtt van már, nem is oly rövid ideje, egy memorandum, a mely a vasúti jog, tarifa-ügy, vasúti gazdaságtan, vasúttörténetem, egyszóval a vasúti ügyek gyakorlati tanításának kérdésével foglalkozik a kereskedelmi intézetek terén. Ezt a memorandumot az államvasutak egyik kiváló tisztviselője, Somogyi főellenőr ur készítette és ez e kitűnően kidolgozott memorandum ennek az ügynek összes költségeit 7240 koronában számítja fel; ennyiből lehetséges lenne minden üzletvezetőség székhelyén levő kereskedelmi iskolákban a vasúti ügyeket mind a három évfolyamban tanítani. Eelesleges arra rámutatnom, hogy a vasútnak a magyar gazdasági életben sokkal nagyobb szerepe van, mint talán más országokban, mert nekünk tengeri kereskedelmünk nagyon kicsiny, mivel csak egy kikötőnk van és ahhoz egy vasutvonalunk; zárt terület vagyunk, Ausztria és annak befolyása alatt álló államok által