Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-316

406 316. országos ülés 1911 deczember 18-án, hétfőn. mazásu lelkészek birtokában, akkor is ez földterületben több mint más fél millió katasztrális holdnyi terület. Másfélmillió katasztrális holdja van a nagy j avadalmasoknak és a káptalanoknak, ók tartják fenn a jövő papi nemzedéket képző főiskolákat, és fizetnek a tanároknak a saját pénztárukból nagynehezen 50 forint havi fizetést azoknak a theológiai tanároknak, a kik a jövendő egyházi nemzedéket nevelik, mert többet nem birnak fizetni! (Derültség.) Mulatságos dolog, de igy van. A theológiai tanárok nyomtatásban benyújtott kérvénynyel, aláírásukkal — utóbb majdnem kivétel nélkül csatlakoztak hozzájut — folyamodtak az egyes püspök urakhoz, a kik azt felelték, hogy hogyan mer a hierarchiában egy alsó pap fizetésmelést kérni, hiszen ez ellenkezik az egyházjog álláspontjával. Folyamodtak erre az egész püspöki karhoz, de a püspöki kar választ nem adott soha. Elment a kérelem 1910. november 6-án nyomtatásban a püspöki konferencziához, a mely 1910. november 12-én foglalkozott is vele. Módomban van idézni a jegyzőkönyvet, a mely nem lett soha a nyilvánosságra hozva, de a mely a következő kemény pontokban ellenzi a kérést (olvassa): 1. A püspöki kar a kérelem elintézésére nem tartja magát illetékes fórumnak. 2. Kevesli azt, hogy a természetben birt lakás és ellátás dijául a kérelem melléklete csak évi 900 K-t vesz fel. 3. Kosszal] a, hogy heterogén állások fizetésével akarják a theológiai tanárok arányositani fizetésüket. 4. Helytelen, hogy nem a lelkészkedő papság létminimumát, az 1600 K-t veszik mértékadóul fizetésük mennyiségére vonatkozólag. 5. Az ügyet minden egyes püspök bölcseségére bízza. (Derültség.) Egész jó helyre van a dolog adresszálva, mert azóta — méltóztatnak tudni — nagy javadalmak lettek betöltve, uj emberek kerültek némely püspökség élére. A fizetések a püspöki állásoknál sohasem mennek visszafelé és soha sincs rá eset, hogy pályázók hiján ezek az állások ne legyenek betöltve, mint a tanitói állások. (Derültség.) Az illetékes püspök urak mégis csak annyiban nyilatkoztak, hogy a theológiai tanárok, mikor a közös nyilatkozatot aláirtak, a veszprémi püspököt külön nyilatkozatban is megkérték, hogy legyen szószólójuk és mutasson irántuk méltányos kegyességet; a püspök erre azzal válaszolt, hogy egy iratban külön lehordta őket, szemükre hányta, hogy külön munkájuk lévén, más jövedelemhez is juthatnak és felemelte fizetésüket 400 K-val, a melylyel együtt az ottani tanárok kezdő fizetése 1600 K. Ez a korpótlékkal együtt 2400 K-ig emelkedhetik, tovább nem. A szepesi püspök hivatalosan megkérdeztette theológiai tanárait, hogy milyen módon került nevük a közös kérelem alá, és rosszalta, hogy az ő tudta és beleegyezése nélkül kérni és illetőleg a kérelmet aláirni merészkedtek. Az akkor győri püspök, gróf Széchenyi, már valamivel a kérelem előtt rendezte a tanárok fizetését. A veszprémi és győri püspökön kivül egyetlenegy püspököt sem indított lelke és bőkezűsége arra; hogy ezzel az ügygyei. foglalkozzék. Nem akorok túlságosan pikáns lenni és ezzel a kérdéssel túlságos behatóan foglalkozni. Nem akarok minden részletében rámutatni arra, hogy ezen 77 tanár közül, a ki ezt aláirta, 61 theológiai doktor. Ezekből 40-nek jelentékeny irói neve van és nem közönséges ember egyikük sem, mert hiszen a legnehezebb tanári funkcziót végzik, idegen nyelven a legelvontabb dolgot tanítják és idegen nyelven készítik elő ezekben a felsőbb iskolákban tanítványaikat, még pedig nem ugy, mint az egyetem, a hol ezer ember van beiratkozva és a tanár sem ismeri tanítványait, igen sokszor a tanítvány sem a tanárait, hanem igen szűk körben a tanár kevés számú tanitványnyal áll szemben, azokat meg is kell tanitaniok, még jDedig latin nyelven; tehát igen nehéz és igen fáradságos munkát végeznek. Nem akarok itt több mindenfélét elmondani. Bocsánatot kérek, ha én mint nem néppárti ember, hanem mint más pártállásu világi katholikus ember merek egyáltalában az egyházi ügyekkel foglalkozni és teszem ezt egy kicsit kellemetlenkedve, de azért mégis az egyház érdekében. Ha ez sem segit, hogy itt a parlamentben nyilvánosan tárgyaltatnak ezek a dolgok és a püspökök tovább is ezen az állásponton maradnak, méltóztassék meghinni, az egész alsó papság fel fog zúdulni, mert akkor ebben annak a bizonyítékát látják, hogy ezek a főpapi stallumok nem az egyházi élet számára vannak, hanem kizárólag egyes emberek javadalmazásaként szolgálnak. A mikor mindenki tudja, hogy azoknak a főpapoknak bőkezűen telik egyházi czélokra, alapításokra, telik pártczélokra és más czélokra is kinek-kinek a tetszése szerint, akkor el kell csodálkozni azon, hogy csak a teológiai tanárokat akarják sanyargatni, a kik közül némelyik, igaz, hogy a jövendőben magas állásokhoz is eljut tudása és szorgalma révén, de végeredményében mégis csak az a teológiai tanár mig ezt az állást tölti be, havi 100 koronából tisztességesen meg nem élhet. Az általam bemutatott statisztikából meg lehet látni azon végtelen aránytalanságot, a mely a püspöki jövedelem és a nagyobb javadalmasok jövedelme közt van, de az egész képből meg lehet látni azt is, hogy az egyházi élet Magyarországon nincsen rendben. Igaz, hogy fényesnevű családok gyermekei töltik be most a nagyobb javadalmakat, ugy mint ezelőtt 300—400 esztendővel, de ha az alsó papságnak helyzete, az alsó papságot tanító teológiai tanároknak helyzete ilyen kegyetlen és szomorú a főpapi állásokkal szemben, akkor nem lehet azt mondani, hogy nálunk a hitélet az első, hanem inkább a javadalmazás. Azt hiszem, hogy ez az én felszólalásom is mindenesetre hozzá fog járulni ahhoz, hogy ez a kérdés ren-