Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-316

deczember 18-án, hétfőn. 404 316. országos älés 1911 Rákosi Viktor : És hogyha Magyarország herczegprimása ellakhatik Esztergomban, a görög katholikus püspök ellakhatik Hajdudorogon bátran. Ezt akartam röviden előadni a képviselőháznak. (Helyeslés balfélől.) A mi pártunk nem fogadja el a költségvetést, természetesen pártállásomnál fogva én sem fogadom el azt; ellenben a minister urnak minden olyan intézkedését, törekvését és munkáját, a melyet ugy Ítélünk meg, hogy az hazánk javára, a közoktatás fejlesztésére és a kultúra emelésére szolgál, mindig kész örömmel fogjuk támogatni, ugy én, mint pártom is. A költségvetést azonban, mint mondottam, nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szinyei-Merse Félix jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Nem akartam egyáltalában beszédemet ezzel megkezdeni, de előttem szólott Molnár János igen t. képviselő ur ugyanezekről a padokról olyan irányú beszédet tartott, hogy mégis erre néhány szóval ki kell térnem. Előre kell bocsátanom, hogy gyermekkoromtól fogva mindig felekezeti intézetekben tanultam, az elemi iskolában, a gimnáziumban, sőt az egyetemi éveim alatt is meglehetősen ilyen körökben forogtam, tehát a képviselő ur és a néppárt nem vádolhat meg azzal, mintha nem volnék eléggé katholikus. Mégis azokat a tanokat, a melyeket az igen t. képviselő ur itt hirdetett, Magyarország szempontjából nemcsak helyteleneknek, hanem egyenesen károsaknak is tartom. Bródy Ernő: Ugy van ! Ugy van ! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Nagyonnagyon visszafelé halad a magyar közvélemény gondolkozása, mikor itten a felekezeti iskolákat általában az állami iskoláknak elébe akarják tenni, mert ha visszaemlékszem, tiz évvel ezelőtt ebben a házban ezt a hangot nem is engedték volna meg, annyira más volt a ház irányzata ; s azt hiszem, hogy ennek az utóbbi negyven esztendőnek haladása annak az iránynak köszönhető, és nem ennek, a mely most kezd lábrakapni. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Azt mondja a képviselő ur, hogy egy belga, egy franczia iró mit mond, hogy az angolok hogyan gondolkoznak. Ha a képviselő ur megteremti Magyarországon az angol viszo^okat nemzetiségi, társadalmi, gazdasági tekintetben, a köztünk lévő kérdést elintézhetjük, s akkor nem bánom, ha minden iskola felekezeti lesz is, mert akkor az állam és nemzet léte biztositva van és nem szükséges olyan eszközhöz nyúlnunk, a melyből ma nemcsak hogy sok nincs, de kevés is van. Itt van a tévedés. Nem a felekezeti iskolák ellen általában és semmiképen a jó felekezeti iskokolák ellen van kifogás, hanem az ellen, hogy Magyarország felekezeti iskoláinak nagy része egyúttal nyelvi és nemzetiségi iskola is. (Igaz I ügy van ! a középen.) Ha tehát azt az állásjsontot foglaljuk el, hogy a felekezeti iskolák elébe helyezendők az állami iskoláknak, akkor a magyarosítás álláspontját is feladjuk egy nem nemzeti, hanem tisztán felekezeti állásponttal szemben. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Ha arról van szó, hogy jó magyar iskolát, legyen az bármely felekezet kezelése alatt, támogasson az állam, támogassa ez a ház és támogassa a magyar társadalom, ebben a tekintetben köztünk különbség nincs. A jó katholikus magyar iskolát pedig talán még némely állami iskola elé lehetne helyezni. De általánosságban azt az elvi álláspontot nem fogadhatjuk el, hogy a felekezeti iskola az első s hogy az államnak ne legyen joga iskolákat felállítani, hogy az államnak ne legyen joga jobban fizetni a tanítóit, mint a felekezeteknek, ezt az álláspontot ebben a házban egy perczig sem szabad szó nélkül hagyni és vissza kell utasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Es ha a t. képviselő ur az egyházi dolgokat is rendezni kívánja és az egyház ügyeit a nyilvánosság előtt akarja rendezni és ezt az álláspontot itt forszírozza, akkor legyen szabad egy olyan kérdést a képviselő ur figyelmébe ajánlanom, a melynek megoldása talán égetőbb és sürgősebb és a hol talán könnyebb is a segítség. Mindenkinek lehet panasza, de épen az egyháznak nem lehet panasza Magyarországon. Mert hisz itt van az a dolog, a mit Rákosi Viktor igen t. képviselő ur megemlített, a magyar közéletnek egyik legégetőbb és legkeservesebb j^ontja, hogy mikor itten a román, a rutén, a horvát, és más mindenféle egyházak a saját nyelvükkel nemcsak élhetnek, hanem hozzáférhetetlen, zárt autonómiával is rendelkeznek,. . . Rákosi Viktor: Mi teremtettük meg nekik a nemzeti egyházakat! Lengyel Zoltán : ... akkor a magyar görögkatholikus egyháznak nincs meg Magyarországon az a joga, hogy Istenét magyarul imádja. Ez nem 150.000 ember kérdése, nem is 20 millió ember kérdése — ha az egész Magyarországot összevesszük — hanem annak kérdése, hogy lesz-e Magyarország valaha erős nemzeti állam vagy sem. (Ugy van ! Ugy van !) Mert a mig mi egy olyan intézményt sem tudunk létesíteni, a melylyel az idegen ajkú egyházak fiait magunkhoz tudjuk vonni, le kell mondanunk arról, hogy ezek a nagy kontingensek még ama részükben is megtarthatók legyenek, a melyben magyarosodni kivannak, és le kell mondanunk arról, hogy bizonyos mértékig beolvaszthatok legyenek. T. képviselőház ! Itt nem az egyénben van a hiba, hanem abban, hogy az egyház túlságos mértékben védi a maga konzervatív álláspontját, az egyház nem akar engedni a maga ügyeibe beleszólást, és ezeket az egyházi dolgokat s természetesen a görög-katholikus magyar egyház kérdését is nem a magyar nemzeti álláspont szerint kezelik Rómában, hanem egy messze és elérhetetlen jövendő szempontjából. Mert azt mondják, hogy a ruthén görög-katholikusok révén kapcsolat tartassák fenn a nagy orosz egyházaknak majdani beolvaszthatósága, illetőleg a kettő közt való fúzió szempontjából, és egyáltalában fittyet hánynak