Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-316

316. országos ülés 1911 Sümegi Vilmos: Öt sem a képviselő ur buktatta meg, hanem mi, mert ő is csak Ígéretekben dolgozott! (Mozgás. Halljuk !) Rákosi Viktor: Képzeljék el, uraim, micsoda nemzedékek kerülhetnek ki egy olyan tanítói kar kezéből, a melynek lelkét a nyomorúság és az elégedetlenség demoralizálja. Egyszer Velenczében jártam épen olyankor, midőn egy nagy őszi vihar uralkodott és akkor láttam olyasmit, a mi a mostani helyzethez nagyon hasonlít, t. i. az az óriási vihar egyenletesen dühöngve a szárazföldről a nagy hid, Mestre felől fujt a tengerre és a lagunákon, az utczákon lévő vizet összefogva kifújta azt a sík tengerre, hogy bámulva látták az arra sétáló emberek megjelenni azokat a czölöpöket, a melyekre a velenezei házak épitve vannak. Ez a mindenkitől elfelejtett, senkitől nem sejtett, de egy irtóztató terhet tartó erős czölöpsor jut eszembe, midőn a magyar tanítóság helyzetét látom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar kultúra palotája nagyon szép; még szebb is lesz, ha összevetjük erőinket; gyönyörű napfényben sütkérezik majd, szobrászok, építészek, festészek elkövetnek mindent, hogy művészi alkotásokkal lássák el e palotát, és mikor a publikum gyönyörködik e palotában, senkinek sem jut eszébe a sós vizben alant lévő czölöjDsor, a mely hatalmas vállam hordja a kultúra egész épületét. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi lesz, ha ez oszlopok megkorhadnak, mi lesz, ha ezeket nem támogatjuk, ha végkép megfeledkezünk róluk ? Akkor megrepedez a kultúra palotája is, romlás áll be, és a helyett, hogy folytain ók a munkát fölfelé az Isten szabad ege felé és tovább építenénk, megromlik és összeroskad az egész épület, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. minister ur ! ön a tetején áll a kultúrának, ön mint vezérférfiu, a palota tetején sütkérezik, öné a hatalom és dicsőség, de az ország a mienk is, és ez ország érdekében kérjük, ne feledkezzék meg az elhanyagolt czölöpökről, a melyek a mélységben állanak és a magvar kultúra palotáját vállukon hordják. (Helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Még egyet szeretnék felhozni és őszintén megvallom, nem tehetek róla, ez már az én kerületemhez tartozik, a mit most fogok elmondani, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) de ez oly dolog, hogy azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ezen a párton is, azon a párton is, teljesen egyformán gondolkozunk róla, ez pedig a magyar liturgia kérdése és a görög-katholikus magyar püspökség felállítása. (Halljuk ! Halljuk ! Taps a szélsőbaloldalon.) Évszázados, százötvenéves küzdelemre tekintünk vissza. Itt egy maroknyi lelkes ember szembeszállt a legnagyobb hatalmakkal, a kik Magyarországon léteznek. Barta Ödön : Magyarországon kivül vannak ! Rákosi Viktor: Nem voltak képesek elérni azt, a mit elértek Magyarországon a ruténok, deczember 18-án, hétfőn. 403 oláhok, hogy egy püspökséget állítsanak fel, és hogy magyar rítus szerint imádhassák az Istent, pedig érthetetlen és hihetetlen, hogy magyar zászlós urak, főpapok ellenálljanak ezzel szemben. Most ez ugyan nincs meg, mert jóindulattal vannak a mozgalom iránt, de megvolt. Hiszen az ki van zárva, hogy latin rítushoz visszatérjenek, ha tehát a magyar ritust nem engedik meg, kényszeritik őket, hogy vagy oláh, vagy orosz rítusra térjenek. A rítus után jön az oláh pap, azután jön az oláh tanító, az oláh iskola. Nagy mulasztást követtünk el, hogy nem csináltuk meg eddig is, és legalább 150.000 magyar embert vesztettünk el. Lengyel Zoltán : És mennyit nyertünk volna ! Miihókat! Rákosi Viktor: Sokat vesztettünk, sokat nyerhettünk volna. A római pápa megengedte a római katholikus szlávoknak a szláv liturgiái nyelv használatát, a kiknek semmiféle joguk erre nem volt, mert római kathoKkusok voltak ; hogyne engedné meg a magyaroknak ? És mivel engedte meg VIII. János pápa ? »Nemcsak három nyelven : latin, görög és héber, de mindenféle nyelven illik dicsérni az urat«, — ez volt az engedélyben. És csinálják ma is a horvátok, jól tudjuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Fiúméban!) Tudjuk, Fiúméban is élénk harcz volt, de a magyarok még nem kapták meg. Épen azért ez tiszta, igazságos, jogos követelés, és azért voltam bátor mondani, hogy pártkülönbség nélkül kívánjuk. (Élénk helyeslés.) És fontos a dologban és szoros kapcsolatban van vele a magyar püspökség felállítása, mert szimpátiával ilyen dolgot biztosítani nem lehet, csak intézménynyel lehet és itt e kérdésben a görög katholikus püspökség az az intézmény, a melylyel a dolgot biztosithatjuk. Százezreknek odaadó háláját és köszönetét kínálom a t. minister urnak és mindazoknak, a kik e kérdésben döntő szerepet játszanak és az ő javukra döntik el a kérdést. Azt kínálom a minister urnak, a ki talán nagy súlyt fektet erre, hogy hálaadó imájába foglalja be száz és százezer ember, ha ezt a kérdést nekik megcsinálják. Azután — és itt már igazán kerületi dolgot kell szóba hoznom, mert az előbb emiitett kérdés nem volt az, mivel görög katholikusok mindenütt vannak, nemcsak az én kerületemben — annak a kívánságnak adok kifejezést, hogy ez a püspökség abban a városban állíttassák fel, a mely város ezt a mozgalmat százötven esztendővel ezelőtt megindította, ott mindig fentartotta s a melynek köszönhetjük, hogy ez a kérdés el nem aludt, hanem meg volt a mai napig s ha diadalra jut, ebből övé az oroszlánrész, s ez Hajdu-Dorog, a mely a leghithűbb görög katholikus magyar hitközség egész Magyarországon. Polónyi Géza : Szabó János a főrendiházban támogatta ! 51*