Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-316
402 316. országos ülés Í9ÍÍ deczember 18-án, hétfőn. megteremtsék a város közegészségügyére rendkívül fontos csatornázást, vízvezetéket stb., ugy hogy mikor az egyetemi professzorok és tanulók Debreczenbe mennek, ne találjanak ott egy olyan várost, a melyben a drágasági viszonyok ép oly tűrhetetlenek, mint Budapesten. (Helyeslés a baloldalon.) Meg vagyok győződve róla, hogy minderről előre is gondoskodni fognak a város vezető férfiai. T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt az egyetemek kérdésétől eltérnék, figyelmeztetem a kultuszminister urat Magyarországnak egy olyan városára, a melyhez engem semmiféle szál nem füz ugyan, de a melynek poziczióját régen figyelemmel kisérem és törekvéseit régen becsülöm. Ez a város Marosvásárhely. Azért jut eszembe, mert t. képviselőtársaim közül sokan emlegettek egy u. n. gazdasági egyetemet, sokan sürgették egy ilyen egyetem felállítását. Ennek az egyetemnek helye szerintem Marosvásárhely volna, mint e czélra rendkívül alkalmas város. Marosvásárhely igen kedvező helyen fekszik, összeköttetésben van a magyarságnak erdélyi erejével, az u. n. székely medenczével, itt lehetne tehát megteremteni egy igazi székely fővárost, hogy a székely nép, a mely nem Budapest felé ; hanem Oláhországba, BukaTest felé gravitál, ott találjon, Marosvásárhelyt, egy olyan nagy magyar várost, a .melyben minden munkátszerető ember talál foglalkozást és alkalmaztatást. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Meg kell említenem a kissármási földgáz közelségét is, a mi lehetővé teszi, hogy Marosvásárhelyen nagy ipartelepek létesüljenek, a mi, hogy mit jelent egy város fejlődésére nézve, arra felesleges szót vesztegetni. Mindezek alapján az a nézetem, hogy a mennyiben gazdasági egyetem létesittetik, azt Marosvásárhelyen kell felállítani , . . Sümegi Vilmos: ügy van! Ugy van! (Derültség jobbfelől.) Rákosi Viktor: . .. mert ezt a várost geográfiai helyzete és egyéb viszonyai is szinte predesztinálják erre. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Elnök csenger.) T. képviselőház! Engedjék meg most, hogy röviden áttérjek a tanítók követeléseire. (Halljuk I Halljuk !) T. képviselőház! Nem akarom részletezni és egész terjedelmében felolvasni az ő követeléseiket. Minden képviselő, sőt az országban minden ember, tisztában van ezekkel. Ha felszólalok érdekükben, csak azért teszem, hogy ha talán nem volna az önök lelkében elég melegség ezen nagy ügy iránt, a magam lelkének melegéből adjak tápot az önök érzéseinek, (Helyeslés.) hogy én is felemeljem szavamat a nemzeti kultúra igazi napszámosainak, nem is napszámosainak, hanem hőseinek, nem is hőseinek, hanem vértanúinak érdekében, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Sajnálom, hogy mikor a tanító urak gyűlésüket tartották, talán egy kissé szenvedélyes és erős hangon terjesztették be követeléseiket. Sajnálom pedig azért, mert nekik annyira igazuk van, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) az ő igazságuknak olyan ereje van, hogy ezzel a hatalmas buzogánynyal a legkeményebben és a legridegebben elzárt kapukat is játszva be lehet törni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Olyan a tanítóság helyzete, t. ház, mint az Óceáné, a melyben tenger keserűség gyűlt össze annak láttára, hogy már századok óta hiába ostromolja hatalmas hullámaival a parti rideg és kemény sziklákat, a melyeknek lábához olyan sokáig és olyan alázatosan hiába simult. (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Nem csoda, ha most már haragos elkeseredettséggel ostromolja azokat, hogy talán meg tudja törni az ellentállást és le tud törni belőlük valamit. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Évszázados szegénységnek és mellőzésnek sebei egyszerre fakadnak ki, nem csoda tehát, ha véres panaszokat látunk kifolyni ezen sebekből. Azt hiszem, hogy a görög mythológia egy kissé tökéletlen ; valami hiányzik belőle, egy kép, a melyet én ugy képzelek el, (Halljuk ! Halljuk !) hogy egy szelidarczu görög istenasszony leszáll az Olympusról és oda megy, a hol Szizifusz görgeti a követ felfelé ; megállítja az átkot egy pillanatra és elvezeti magával Szizifuszt; (Halljuk ! Halljuk !) mennek tovább és odaérnek, a hol Tantalus szenvedi örökös kínjait. Ott is feloldja az átkot az istennő és akkor azt mondja a két embernek : »Az átok megszűnt; most panaszoljátok el egymásnak, mit .szenvedtetek !<< (Helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) így képzelem én a tanítók panaszát, midőn olyan hosszú mellőzés után mintha Szizifusz és Tantaluszként összeállanának, hogy egymásnak panaszaikat elmondják. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez hiányzik még a görög mythológiából és ez olyan dolog, a mely Dante és Shakspeare tollára volna méltó, hogy azokat a bajokat, szenvedéseket és nélkülözéseket hűen ecsetelje. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem csoda ez az elkeseredés, mert az a félelem is rejlik mögötte, hogy hátha ez a reménység is, mint már annyiszor, megint csak délibáb és továbbra is megmarad az a nyomorúságos állapot, a mely nekik szerencsétlenségük, de a nemzetnek szégyene. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert a kulturnemzet ott kezdődik, a hol a nép nevelőinek kellő jutalmat tud biztosítani elvégzett munkájáért és legalább is azt a reményt, hogy egykor nyugodt öregségben fognak élni az elvégzett nehéz munka után. (Felkiáltások jobbfelől: Meg van ígérve !) Lovászy Márton : Nem ígéretekből él meg az a tanító ! Rákosi Viktor : Nekünk az a feladatunk, hogy a nemzetet bevezessük az ígéret földjére, de nem az ígéretek földjére ; ez két különböző dolog. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Hantos Elemér : Wekerle Sándor bevezette az ígéretek földjére!
