Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-316

400 316. országos ülés 1911 Benedek János: De az állam adta a fundácziókat! Barta Ödön : Előbb csődbe kell mennie ! Molnár János: Vannak bizonyos körülmények, mikor az államnak nemcsak joga, de kötelessége is iskolát állitani. (Zaj. Derültség és helyeslés, a középen.) Ugy-e mondtam, bogy ki fognak velem egyezni 50 perczentre. Ezen köiülmények pedig akkor állanak be, midőn a szülők, családok, a kik az isteni és természeti jognál fogva elsősorban kötelesek gyermekeiket oktatni és nevelni, továbbá a tágabb értelemben vett családok, t. i. a községek és vallások, szóval a társadalom, a szükséges iskolákat még az állam támogatása mellett sem bírják saját erejükből felállítani. Nagyon helyesen és az állam feladatainak teljesen megfelelően cselekszik tehát a t. kultuszminister ur, bárhogyan reluktál is ellene Kelemen Samu t. képviselő ur, a mikor elsősorban a hitvallásokat részesiti támogatásban, hogy azok állithassanak népiskolákat és középiskolákat, és csak ott állit fel állami intézeteket, a hol a társadalom, vagyis a községek, családok, egyesek és szülők, még állami támogatás mellett sem képesek a szükséges iskolákat felállitani, és igy ebbeli jogukat, az iskolaállitás jogát, akár kifejezetten, akár hallgatagon az államra ruházzák. Ugyanezt mondja Deschamp, a világhírű tudós is, a ki 1835-ben a belga kamarában igy szólt : »Ha a szabad — vagyis a társadalom által felállított — iskolák elégségesek a nép szükségletére, akkor az álamnak nincs mit beleavatkoznia a tanításba.« És teljesen igy beszélnek Guizot, Thiers és a tanszabadságnak egyéb nagy hősei mind . . . Egy hang (jobbról) : Azok más viszonyok voltak ! Molnár János : Az elvek nem változnak meg. Ismétlem igy beszélnek mind az 1833-ban benyújtott iskolai törvény tárgyalásánál a franczia parlamentben. Méltóztatnak tehát látni, hogy nem rossz társaságban vagyok, mikor egy Guizot-val, egy Thiers-rel egy nézetet vallok. Igy fogja ezt fel most is Anglia, a melynek parlamentje, midőn 1.862 május 6-án, tehát nem oly régen, elhatározta, hogy munkásiskolákat állit fel, ezen elhatározását azon feltételhez kötötte, hogy azok az iskolák valamely eüsmert vallás fenhatósága alá helyeztessenek, és kimondti azt is, — szóról szóra idézem — hogy »az államsegély elfogadásával az iskola aláveti ugyan magát az állami felügyeletnek, de az állam nem avatkozhatik bele a tanításba, sem az iskolai fegyelembe, sem az iskola kormányzatába. A felügyelet csak azt konstatálhatja, hogy megvannak-e az államsegélyhez kötött feltételek, a melyek csak a működési képességre és a rendőri intézkedésre vonatkoznak/" — Igy kellene mindenütt az állam iskolafeláliitási jogát felfogni, értelmezni és végrehajtani. Epén azért, mert az államnak csak a társadalom által átruházott joga van, azért nincs joga, deczember 18-án, hétfőn. hogy az ő iskoláit, t. i. az állami iskolákat nagyobb előnyökben részesítse, mint a társadalom által felállított iskolákat, a mi más szóval annyit jelent, hogy nincs joga az államnak nagyobb dotácziót adni az állami iskolákban működő tanítóknak, mint a nem állami iskolákban működőknek, vagyis, hogy kötelessége a nem állami tanítók fizetését aequiparálni az államiakéval. Az államnak nincs végül és nem lehet joga, hogy ott, a hol hitvallásos iskola áll, elkerülhetetlen szükség nélkül, állami iskolát állítson. Még sokat mondhatnék erről a tárgyról (Halljuk 1 Halljuk! a baloldalon) és Kelemen Samu képviselő ur beszédéről is, de nem akarok többet mondani; ezt is csak azért hoztam fel, nehogy minden megjegyzés nélkül hangozván el Kelemen Samu ur elve, ő is, meg mások is azt higyjék, hogy igaza van. Még egy nagyon rövid megjegyzésem van és ez az, hogy Kelemen Samu képviselő ur is, sőt maga a kultuszminister ur is már többször megkülönböztetést tett a felekezet és a vallás közt. (Felkiáltások a jobboldalon : Nagyon helyes.) Én tavaly igyekeztem elég hosszú beszédben kifejteni ennek az ellenkezőjét, elannyira, hogy közbeszóló t. képviselőtársam t. barátja, Várady Zsigmond t. képviselő ur még azzal is vádolt, hogy prédikácziót tartottam. Ifj. Erdély Sándor: Ez nem vád ! Molnár János: Azért vád, mert ő gúnyból mondotta azt, hogy t. i. én annyit foglalkoztam itt vallási dolgokkal, hogy az inkább lett volna templomba való, mint parlamentbe. Tehát bőségesen kifejtettem annak az ellenkezőjét, hogy a felekezet és a vallás két különböző dolog, mert lehetetlenség képzelni is religiót confessio, vagyis vallást valamely felekezethez való tartozás nélkül. A ki a felekezeti jelleget el akarja törölni, az el akarja törölni magát a vallást is. Hiába rázza a fejét Mártonffy t. képviselő ur. . . (Derültség.) Épen azért csodálkozom is és fájlalom is, hogy a t. kultuszminister ur, hallgatva a különféle oldalról felhangzott jajveszéklésére, kijelentette, hogy ő kirekeszteni szándékozik a Mária-kongregácziókat és minden vallásos társulatokat a középiskolák termeiből, azon okból, hogy ő eltüntetni kívánja a felekezetiességet; mintha az a Máriakongregáczió vagy más vallású ilyenféle társulat akkor, a mikor egyedüli czélját teljesíteni óhajtja vagyis a midőn mélyíteni és erősíteni akarja (mindegyik a saját felfogása szerint) ifjaink szivében a vallásos meggyőződést és a vallásos intenzivitást, valami rosszat cselekednék. Ezek után kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Eákosi Viktor! Rákosi Viktor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ugy látszik, a budgetvita megy, mint a karikacsapás és részemről sem szándékozom e karika megállításához hozzájárulni, hanem csak